Gyenge kezdés után érvényesítette a papírformát Ausztrália

2024. június 6. – Szerző: Krikettgalaxis

Bár az első félidő első felét nem jellemezte túl eredményes ausztrál ütőjáték a mai találkozón Omán ellen, végül a mérkőzés maradék háromnegyed részében már meglátszott, hogy ők a jobbak.

Az Uluru (vagy Ayers-szikla), Ausztrália egyik jelképe (illusztráció)

A kép licence: közkincs / szabadon felhasználható

A B csoport lett az első a világbajnokságon, ahol mind az öt csapat bemutatkozott: utolsóként az az Ausztrália, aki teszt és ENN formátumban jelenleg is regnáló világbajnok, így bátran kijelenthető, hogy esélyese ennek az NH20-as tornának is. Ami Ománt illeti: ők az első meccsüket nagyot küzdve mentették szuperjátszmára, de ott mégis Namíbia nyert, így az arab-félszigetiek egy újabb vereséggel lényegében le is mondhattak volna a továbbjutásról.

Az akkori ománi csapatból ezúttal Naszím Husí és Mohammad Nadím is hiányzott, helyettük Pratík Áthavale és Soeb Hán került be a csapatba. Ausztráliánál még nincs mihez viszonyítani, lévén ez az első találkozójuk, de érdemes megemlíteni, hogy még azt is megengedhették maguknak, hogy ne szerepeljen az összeállításukban sem Pat Cummins, sem Cameron Green... És nem nagyképűségből döntöttek így, mert úgy gondolták volna, hogy Omán ellen elég lesz egy gyengébb csapat: hiszen akik bekerültek, azok is a világ legjobbjai. Valószínűleg Cumminst csak azért pihentették, mert nemrég még az IPL döntőjében játszott – igaz, Mitchell Starc és Travis Head is, és ők pedig ott voltak a pályán ma is.

És mivel Omán a dobást választotta, így Head máris bemutatkozhatott. Az IPL-ben (főként a csoportkörben) még parádézó ütős azoban, hiába kezdett ma is egy négyessel, ezúttal nem tudta hozni ugyanazt a jó formát: 10 dobásból elért 12 futás után Bílál Hán labdájából elkapták. Rendkívül érdekes volt, hogy az első 8 játszma mindegyikében pontosan egy négyes született (és egyetlen hatos sem), amelett pedig 1–3 pont szimplákból és duplákból jött össze. Ez 50/1-et jelentett, ami ausztrál mércével mérve még akkor sem mondható jónak, ha tudjuk, hogy ez a barbadosi pálya nem a legmagasabb pontszámok otthona. De még mindig jó volt ez az 50/1 ahhoz képest, amit 6 dobással később láthattunk: akkor ugyanis már 52/3 volt az állás. Mindez a múltkor is kiválóan teljesítő Mehrán Hánnak köszönhetően, aki két egymás utáni dobásból Mitchell Marsht és Glenn Maxwellt is búcsúztatta. 12 játszma után még mindig csak 63 pontja volt a zöld-sárgáknak – innentől kezdve viszont teljesen megváltozott minden. A még mindig bent levő nyitó ütős, David Warner, valamit az 5. rendű Marcus Stoinis ugyanis hirtelen előhívta az eddig eléggé rejtőzködő határeseményeket: Stoinis például a 15. játszmában négy darab hatost is ütött! A 17. és a 18. játszmában mindketten elérték a maguk 50-esét is (érdekesség, hogy Stoinis előbb, pedig ő sokkal később szállt be), végül 164 futásig tudták felhozni a csapatukat.

Ez a 164 ugyan nem volt olyan sok, mint amit mondjuk az IPL-ben megszoktunk mostanában, de ezen a világbajnokságon eddig csak két meccs volt, ahol ennél több futást ért volna el valamelyik csapat! Ománnak tehát valami nagy hőstettre lett volna szüksége – ám ahogy haladt előre az idő, úgy ennek az esélye, hogy ez megtörténik, folyamatosan csökkent. Starc már az első játszmában végzett Pratík Áthavaléval: érdekesség, hogy ezt az LKE-t először a bíró nem adta meg, csak a videózás után, pár labdával később meg megadott egyet, amit meg a videóbíró visszavonatott vele – ráadásul ekkor hiába futottak az ütősök egy TÉM extrát, azt a bíró eredeti tévedése miatt már nem adták meg nekik. A 3. játszma végén egy elég nagy kifutási lehetőséget szalasztottak el az ausztrálok, de végül nem fizettek érte nagy árat: mind Ákib Éliász, mind Kasjap Pradzsápatí még az erőfölényben kiesett más módon, így az állás 29/3-ra változott. Érdemes megemlíteni, hogy utóbbi kaput az ütősként is nagyot alkotó Stoinis szerezte – sőt, a következőt is, ami a 8. játszmában esett, majd később még egyet: egyáltalán nem csoda, hogy őt választották a mérkőzés legjobbjának. De addig még hátravolt pár dolog: igaz, nem sok, mert az ománi ütősök folyamatosan fogyatkoztak, csak a 6. rendű Aján Khán ért el közülük 36-ot, a többiek jóval kevesebbet (matekkedvelők számára érdekesség, hogy a 11 ománi pontszámból 5 osztható volt 9-cel), így a szükséges pontarány csak nőtt és nőtt: a vége így egyértelmű, 39 futásos ausztrál győzelem lett. A kapuszerzők listájára feliratkozott még Adam Zampa is, aki most szerezte meg pályafutása 300. Húsz20-as kapuját is.

Ausztrália máris a B csopot élére állt, Namíbiával azonos pontszámmal, de sokkal jobb NFA-val, míg Omán az utolsó helyre esett vissza.