Létfontosságú 5 pont a Johannesburgnak

2025. január 26. – Szerző: Krikettgalaxis

Folytatta szélsőséges szereplését a Sunrisers Eastern Cape: eddig szinte mindig vagy nagyon kikaptak, vagy nagyon nyertek. Ma az első történt, aminek köszönhetően a Joburg Super Kings 5 ponttal gazdagodott, szépen eltávolodva a továbbjutást nem érő 5. helytől.

Részlet Johannesburg belvárosából (illusztráció)Részlet Johannesburg belvárosából (illusztráció)

A kép szerzője: Adamina (Flickr), licenc: CC BY 2.0

Nagy szakadék tátongott az SA20 tabellájának 3. és 4. helye között: kilenc pont. Ennek a szakadéknak a felső partján éppen a Sunrisers, az alsón éppen a Super Kings tartózkodott, vagyis a két mai résztvevőnk: egy esetleges kelet-fokföldi győzelem lényegében (bár nem matematikailag) meghatározhatta volna, hogy ki lesz az első három helyezett a csoportkör végén, míg a Joburg sikere a negyedik helyért zajló harcot tette volna kevésbé izgalmassá, hiszen jócskán megnövelte volna a sárgák esélyeit, hogy az övék legyen ez a hely a végén.

Az ütést választó vendégek, azaz a SEC egy helyen változtatott a múltkori csapatán: Simon Harmer, a lassú dobó helyett egy sebes dobó, Beyers Swanepoel került be, ami mutatta azt is, hogy milyen típusú pályára számítanak... A Johannesburg kettőt is változtatott legutóbbhoz képest: Du Plooy Leus és Mahís Tíksana helyét Moeen Ali és Matísa Patirana vette át.

A két csapat igazán nem régen, tegnapelőtt találkozott utoljára egymással, akkor Gqeberhában. Akkor Lutho Sipamla a meccs első labdájából kidobta Zak Crawley-t – csak éppen kiderült, hogy túllépett a vonalon, ezért mégsem lett érvényes a kapu. Ma viszont... ma viszont érvényesen ejtette ki őt a meccs első labdájából! Az ütős ugyanis csak a katonához tudta élezni a labdát, és itt nem volt semmiféle túllépés. De ez még semmi. Sipamla ezek után négy nullásat dobott, majd Tom Abellel is végzett, aki a saját kapujára ütötte a labdát: szűz két kapuval! Ez volt az SA20 történetének első 0/2-es állása... A másik nyitó ütős, David Bedingham ezek után elkezdte kihúzni a csapatot a bajból, szerzett is 11 futást – majd elvesztett maga mellől egy újabb, még 0-nál tartó társat, Jordan Hermannt! Aztán további 5 Bedingham-futás következett, majd még egy kacsa: Aiden Markram kapujába talált be Hardus Viljoen! Sőt, a következő dobásból Tristan Stubbs ellen is szerettek volna a hazaiak egy LKE-t, de a bíró nem adta meg, ezért videózást kértek: bíró szava lett, vagyis nagyon kevésen múlt, hogy nem lett 17/5, öt kacsával! De a 4 kacsa sem semmi: a nagy Húsz20-as ligákban eddig csak egyszer, 2011-ben volt olyan, hogy az első 5 emberből 4 kacsázott – és minden hivatalos férfi Húsz20-as meccset tekintve is ez még csak a 13. alkalom volt... De újabb nullás kiesés egyelőre nem jött: Stubbs is szerzett egy pontot, így Bedingham 30-ával és egy extrával együtt az erőfölény végére 32/4-ig emelték a csapatot. Sőt, az eddigiekhez képest (!) iszonyatosan jól játszva a félidő felénél már 52/4-nél tartottak, hamarosan pedig Bedingham már az egyéni 50-est is megközelítette – de 48-nál, a 13. játszmában csak kiesett ő is: a dobó, Imran Tahir ezek után egy ikonikus Christiano Ronaldo-féle Siuuu!-ünnepléssel színesítette a meccset. A SEC azért a 17. játszma elején elérte az összesített 100 pontot, így ha innen tudtak volna egyet gyorsítani, akár még esélyük is lett volna ma. De pont a fordítottja történt: a félidő eleje után a félidő végén is összeomlottak, a 18. játszmában kettő, a 19-edikben Viljoen jóvoltából három kaput elvesztve. Ezek közül a kapuk közül érdemes kiemelni az utolsó előttit, mert akkor Donovan Ferreira egy olyan elkapást mutatott be, ami világmércével mérve is a legszebbek közé tartozik: a labda majdnem kiment a mélységi csúcs tájékán, de Ferreira odarohant, kinyújtotta érte a jobb kezét, és a labda, csak úgy futás közben (!), beleragadt a tenyerébe. Nagyon látványos volt! Mindent összesítve ezek után a narancsok mindössze 118-ig tudtak följönni, ami nagy esélyt kínált a szuperkirályoknak akár egy pluszpontos győzelemhez is: ehhez 16 játszma alatt kellett volna megcsinálniuk a kergetést.

Az ütést a második félidőben Devon Conway és a 400. Húsz20-as meccsét játszó Faf du Plessis kezdte. És igaz, hogy ők sem száguldottak túl nagy sebességgel, és igaz, hogy a 4. játszma elején Du Plessis csak szerencséjének köszönheti, hogy nem esett ki (magasra felütött labdáját Ottniel Baartman elejtette), de nekik bőven megfelelt az is, ahogy haladtak. A csapat még nyilván akkor sem esett kétségbe, amikor a 6. játszmában Du Plessis-t már sikerült elkapni, és emiatt az erőfölény csak 34/1-re tudott végződni. Már csak azért sem kellett kétségbe esniük, mert a Conway és Wihan Lubbe által alkotott társulás rendkívül jó volt: újabb négyeseket és már egy hatost is bemutatva a félidő felénél már 77/1-nél tartottak, két labda múlva pedig már Conway 50-ese is meglett. És nem is lehet már semmit írni a folytatásról sem: még jöttek tőlük további határok is, és simán, a 14. játszma végére le is kergették a célt, vagyis bőven meglett a pluszpontjuk. Conway 76-tal, Lubbe 25-tel végzett, a társulás pedig, mivel 85-öt ért el együtt, a csapat történetének legjobb második kapus párjává vált az eddigi 73-as csúcsot megdöntve.

Most már a JSK sokkal kényelmesebben érezheti magát: a mögöttük álló két csapat egyike sem tudja őket leelőzni egyetlen győzelemmel: akkor, amikor már csak 2–3 meccse van hátra minden csapatnak! A Sunrisers pedig még egy fokkal jobban áll, nekik alig kell már izgulniuk a mai csúnya vereség ellenére is.


Alapból nem látható kép
×