Közben elkezdődött egy teszt is, méghozzá Zimbabwe sziporkázásával
2025. április 20. – Szerző: Krikettgalaxis
Hosszú idő után, ráadásul két nagy Húsz20-as liga kellős közepével egy időben egy tesztmeccs is elkezdődött, méghozzá Bangladesben, Zimbabwe vendégjátékával. Az első nap egyértelműen az afrikaiak sikerét hozta, hiszen 191-gyel kidobták ellenfelüket, majd ők maguk 67/0-ra jöttek föl.
A Mosi-oa-Tunya vagy Shungu Namutitima (a gyarmatosítóktól származó nevén: Viktória-vízesés) Zimbabwe és Zambia határán (illusztráció)A kép licence: közkincs / szabadon felhasználható
A vérbeli krikettfanatikusok között (akikből reméljük, a magyarok köreiben is egyre több van) nem létezhet olyan, aki kezd megcsömörleni a sok Húsz20-tól. De tudomásul kell venni, hogy sokféle ember van, nem csak olyan, aki minden krikettet örömmel habzsol korlátlan mennyiségben: olyanok is, akik számára kész felüdülés, hogy az IPL és a PSL őrületében egy komótosabb ütemű, de magas színvonalú mérkőzés – egy teszt is elkezdődik.
És bár a tesztvébé döntőjével még megvárják a ligák végét, de addig is egy, a világbajnokságtól független mérkőzést csak megrendeznek most, méghozzá Bangladesben, azzal a Zimbabwével, aki amúgy nem is része a vébének, így igen kevés tesztet játszik. Most viszont egyébként nem is egy lesz, hanem kettő! Amúgy épp ideje volt, hogy végre találkozzon egymással ez a két csapat: utoljára 2021 nyarán találkoztak, bengáli pályán pedig még régebben, 2020 elején.
Bangladesnél néhány nagy öreg
hiányzott: Támim Ikbál egyrészt vissza is vonult, de ha nem vonult volna vissza, valószínűleg akkor sem játszana ma egészségi állapota miatt, Szákib ál-Hászán pedig mostanában nagyon el van tűnve, amióta megbukott az a kormánypárt, amelynek ő is országgyűlési képviselője volt. Sokan arra számítottak, Tándzsim Hászán Szákib viszont bekerül a csapatba, már csak helyismerete miatt is (a mérkőzés Sziletben, az ő szülővárosában volt), de ő egyelőre nem debütált. Új volt viszont a hazaiak mezőnyedzője, James Pamment.
Ami Zimbabwét illeti: ők év elején kikaptak Írországtól, de akkor sok rutinos emberük hiányzott. Most viszont visszatért például Wellington Masakadza, Craig Ervine és Sean Williams is.
Banglades az ütést választotta, nyitónak így Máhmudul Hászán Dzsaj és Szádmán Iszlám érkezett a pályára. A régimódi tesztstílusnál kissé bátrabban kezdtek, de talán pont ezért mindjárt a 4. játszmában ki is alakult ellenük egy esély: a bíró nem adta meg az LKE-t Hászán Dzsaj ellen, és ez lett a szerencséje, mert így a videózás során is bíró szava jött ki. A 9. játszmára új dobó érkezett az addigi kettő mellé: Victor Nyauchi, ő pedig azonnal hozta is az áttörést: dobásából Iszlám az árokhoz élezte a labdát, aki egy szép vetődéssel be is gyűjtötte azt. Két játszmával később pedig ismét Nyauchi volt eredményes a másik nyitó ellen is, most meg egy kapushoz történt élezésből. A következő pár, Maminul Hak és Nádzsmul Hoszen Sánta most 0–0-ról indult, és igen szép haladásba kezdett bele, miután előbbit elejtették a mezőnyben. A 20. játszma elején volt még egy komolyabb lehetősége a dobóknak, megint videózást kértek LKE-re, de kiderült, hogy a labda mellément volna, így a játék kiesés nélkül folytatódott, és meg sem állt a 24. játszma végéig, az ebédszünetig, amikor 84/2 volt az állás.
A szünet azonban egy kis eső miatt több mint 1 órásra nyúlt, de aztán már a Nap is kikukkantott a felhők mögül. A társulás egészen 98-ig elvitte a csapatot, ami már szép feltámadásnak számított, de akkor Blessing Muzarabani megtörte a lendületüket, kiejtve Hoszen Sántát, aki pontosan a hátsó csúcs mezőnyjátékos kezei közé ütötte a labdáját. A következő ütős Musfikur Rahim volt, aki viszont elég hamar olcsón elajándékozta a kapuját – már nem időben hamar, mert több mint 7 játszma telt el közben, de pontszámban hamar, mert csak 4 futást szerzett közben. Hak viszont jól menetelt az 50-es felé, és a 42. játszmában meg is szerezte azt – és úgy látszik, ettől fel is szabadult, mert két labdával utána már egy hatossal is bepróbálkozott, méghozzá sikeresen. De aztán mintha meg is feledkezett volna róla, hogy tesztben vagyunk, és hamarosan egy fejszés söprést is megpróbált – viszont azt elhibázta, és elkapták. A 7. rendű Mehedí Hászán Mirádzs aztán csak jött és ment: a 4. vele szembeni labdából, ami egy rövid labda volt, kiesett, mert rendes megjátszás helyett csak valahogy leguggolt, és a kesztyűjéről a kapushoz pattant a labda. És még mielőtt a teát megtarthatták volna, Táidzsul Iszlám is búcsúzott (Masakadza már a 3. kapuját szerezte), így 50 játszma után, a szünetben 154/7 volt az állás.
A folytatásban Hászán Máhmud és az utolsó elismert ütős, Dzsáker Álí ütött, így ezt a társulást kulcsfontosságú lett volna megtörnie a vendégeknek. A szünet utáni második játszma elején erre mindjárt meg is volt az esélyük, de Brian Bennett elejtette az elkapást (ráadásul ki is ment a pályáról a labda, így 4 pont lett belőle). Aztán az 57. játszmáig szinte minden játszmában volt még újabb 4-es, viszont ekkor bekapcsolták a reflektorokat, és mintha megváltozott volna a játék – bár lehet, hogy nincs összefüggés. De ekkor jött két határmentes játszma (ami tesztben nem csoda, csak az előzmények után emeljük ki), majd egy kiesés: de Banglades szerencséjére még csak
Máhmud búcsúzott, amikor Muzarabaninak is meglett a mai harmadik kapuja. De a szerencse nem tartott ki sokáig: a következő játszmában Álí, sőt, az utolsó ember, Náhid Ráná is búcsúzott, és hirtelen, 191 futásnál véget is ért a játékrész.
A második negyedet Brian Bennett és Ben Curran kezdte, de az első 9 játszmában a három sebes dobó, aki próbálkozott, semmi eredményt nem ért el ellenük. A 10-edikben jött meg az első pörgető, Hászán Mirádzs, de az eredmény ugyanaz: az ütősök ellene is csak szerezgették a futásokat. A 15. játszma első dobása után 67/0 volt az állás, amikor is (17:45-kor) a bírók úgy állapították meg, hogy a fény nem elég erős ahhoz, hogy folytatni lehessen a játékot, így mára be is fejeződött minden. Egyértelműen Zimbabwe napja volt!
