Most sokkal könnyebben kergette le a Delhi az LSG célját
2025. április 22. – Szerző: Krikettgalaxis
Amikor idén először találkozott a Delhi Capitals és a Lucknow Super Giants, az egy sokáig sokáig emlékezetes mérkőzés maradt: akkor a fővárosiak csodaszámba menő kergetéssel nyerték meg a meccset. Most, hogy újra találkoztak, ismét megnyerték, de most milliószor simábban.
Újdelhi egyik nevezetessége, a hatalmas India-kapu (illusztráció)A kép licence: közkincs / szabadon felhasználható
Ha a csapatokat néztük, akkor is érdekes találkozónak néztünk elébe – ha a személyeket, pontosabban egyvalakit, akkor is. Az elsőre nyilvánvaló bizonyíték a tabella, hiszen mindkét résztvevőnk 10–10 ponttal állt, és esetleges győzelmük által garantálva lett volna nekik (legalább) a második hely. A másodikra pedig Kannaur Lokes Ráhul, aki éveken át volt a Lakhnau kapitánya, de tavaly nem túl baráti viszonyban vált el tőlük (főleg a tulajdonos úrtól) – most pedig a Delhi egyik legkiválóbb formában ütő embere volt. Amikor idén ez a két csapat először találkozott egymással, Ráhul éppen gyermeke születése miatt hiányzott, így ez volt az első alkalom, amikor korábbi klubja ellen valóban pályára léphetett.
A mostani meccs a lakhnaui stadionban azon az egyébként vörös talajú sávon zajlott, ahol egyszer már játszottak, és ami után a hazaiak mentora, Zahír Khán ki is volt akadva, mert szerinte olyan volt, mintha csak az ellenfél gondnoka készítette volna elő a pályát... Taktikázásra adhatott lehetőséget, hogy a sáv eléggé nem középen volt: keresztirányban az egyik határ 60, a másik viszont 72 méterrel húzódott az ütőjátékostól.
A pénzfeldobást megnyerő Delhi a dobást választotta. Csapatukban megjelent a Srí Lanka-i Dusmanta Csamíra, aki 2022 óta csak egy meccset játszott az IPL-ben, még tavaly. Ő ezúttal Mohit Sarmát váltotta, ezen kívül pedig mást nem változtattak múltkorhoz képest. Az LSG-nél semmiben sem különbözött a kezdő 11 a legutóbbitól.
A két nyitó ütős hazai részről Aiden Markram és Mitchell Marsh volt, mindketten jó formában. De mivel mindketten jobbkezesek voltak, a lejjebbi rend viszont hemzsegett a balkezesektől, így logikus volt, hogy a lassú balkezes ortodox Aksar Patel kezdje a dobást: ez pedig elég jól bejött, mert Patel kapitány viszonylag takarékosan indította a játékrészt. És bár a többi dobó sem volt túl pazarló, de valahogy a kapu nem jött össze, és az erőfölény végére a két ütős 51-ig csak eljutott. Aztán már-már úgy tűnt, egészen a félidő feléig is kibírják együtt, de a 10. játszma utolsó dobásából Csamíra csak elhozta az áttörést: az 52-nél tartó Markramnak nem sikerült a hosszabbik határon átütnie a labdáját, és elkapás lett a vége. Aztán a Delhi a most bejövő Nicholas Pooran ellen is megtalálta a megfelelő dobót: pályafutásuk során Mitchell Starc 13 dobásból 4-szer (!) ejtette már ki őt, most pedig ez a számláló 14-ből 5-re módosult. Aztán ezzel együtt két határmentes játszma következett, így a szuperóriásokon nőni kezdett a nyomás – azt pedig nem is sikerült elviselniük, és a 14. játszmát még az előzőeknél is rosszabbul hozták le: Mukes Kumár dobásaiból sem ütöttek határt, viszont elvesztették Abdul Szamadot és egy látványos jorki kidobásból a már 45-nél járó Marsht. A hazaiaknál érdekes módon még most sem Risabh Pant érkezett, hanem elpukkasztották a cseréjüket, és behozták Ájus Badonít. Ő azért ma a jobbak közé tartozott, beütött 6 négyest is, de az utolsó játszmában Mukes Kumár megint duplázott: búcsúztatta őt és a helyére bejövő, ma 7. rendű Pantot is – aki így 2016 óta először szerepelt Húsz20-as meccsen ilyen alacsony rendűként... A Lakhnau így mindössze 159-ig jutott el, ami idén a legalacsonyabb eredményük lett.
A második félidőt Abhisek Porel és Karun Nájr kezdte ütősként, méghozzá olyan közepes vagy picit afölötti tempóban, ami egyelőre bőven elég volt mára. Aztán viszont a 4. játszmában Markramnak sikerült kidobnia Nájrt, aki elhibázott egy nagy lendítést, így nagy kérdés volt, mi lesz a folytatás. Az lett, hogy bejött a bevezetőben is említett Ráhul, és elkezdett bosszút állni régi csapatán! Egyelőre még nem annyira az erőfölényben: akkor még csak 11 futása volt neki, a csapat pedig 54/1-gyel zárt. És a most következő játszmák sem az ütősök sietségéről szóltak: nagy pontértékű megmozdulásaik nem nagyon voltak, de az is igaz, hogy eközben nullás is alig-alig csúszott be, így azért lépegettek szépen, és a félidő felénél 80/1-nél tartottak. A következő játszma viszont már egy-egy hatost is hozott mindkettejüktől, sőt, Porel már az 50-et is elérte – viszont a következőben, megint Markram dobásából jött a második kapu, és Porel búcsúzott. Az új ütős Aksar Patel volt, aki viszont szintén jól szállt be, hamar például két maximummal, így az utolsó 5 játszmára már csak 33 futás hiányzott a fővárosiaknak. De ennek megszerzéséhez bőven nem kellett nekik 5 játszma: elég volt 3-nál is kevesebb! És amellett, hogy egy szép győzelmet arattak, Ráhul egy rekordot is beállított: az utolsó játszmában (azaz a 18-adikban) megszerezte pályafutása 5000-edik IPL-futását, méghozzá mindössze 130. játékrészében, amivel bőven a leggyorsabb lett, hiszen az eddigi csúcsot David Warner tartotta 135-tel.
A mai eredmény hatására a tabellán nem történt elmozdulás, de a Delhi második helye most már nem csak NFA-n múlik, hanem pontszámban is egyenlőjük van az első helyezett Gudzsaráttal.
