Tét nélkül sem ment a Csennainak
2025. május 3. – Szerző: Krikettgalaxis
A szezon elején még nem meglepő, ha gyorsan váltogatják egymást a csapatok a tabella élén, de az idei IPL-ben a végéhez közeledve is ez történik. Most a Royal Challengers Bengaluru ugrott fel az első helyre, miután egy szoros meccsen legyűrte a tét nélkül, felszabadultan játszó Chennai Super Kingst.

A kép szerzője: Basavarajmin21 (Wiki Commons), licenc: CC BY-SA 4.0
Az ember nem olyannak képzeli az indiai krikett legnagyobb rangadóit, hogy az egyik résztvevőjük a tabella utolsó helyéről várja a meccset, de ma ez is megtörtént: a CSK immáron matematikailag is elbúcsúzva a továbbjutás reményeitől látogatott egyik legnagyobb ellenfelének oroszlánbarlangjába. A hazai szurkolók persze a legkevésbé sem bánták, hogy ma egy gyenge
ellenfél jön velük szembe: már két órával a kezdés előtt is akkora tolongás volt tapasztalható a stadionon kívül, hogy mozdulni is alig lehetett.
Persze a Royal Challengers számára még nagy volt a tét: az (ideiglenes) első hely. A kezdés előtt ugyanis a dobogón három klub állomásozott 14 ponttal, de közülük az RCB a nettó futási aránya miatt csak a harmadik volt – most viszont esélyük volt rá, hogy ellépjenek a tolongásból.
A mérkőzésre a pálya 7. számú sávját használták, ahol ebben az idényben már született 200 fölötti eredmény, és ma sem volt ez másképp várható, bár mintha most egy kicsit szárazabb lett volna a talaj, kevesebb fűvel. A pénzfeldobást a vendégek nyerték és a dobást választották. Csapatukban annyi változás történt, hogy most egyszerre kezdett a múltkor le- és becserélt Ájus Mhátre és Ansul Kambodzs, viszont Sivam Dube nem. A Bengalurunál a legutóbb a csere után kialakuló 11-hez képest egy módosítás volt a csapatban: a kisebb vállsérülést összeszedő Josh Hazlewood helyét a csapatdebütáns Lungi Ngidi vette át.
A Royal Challengers nyitó ütősei Jacob Bethell és Virát Kohlí voltak, az első dobó pedig Khalíl Ahmad, aki már az első játszmában három egymás utáni 4-est hagyott Bethellnek, majd Kambodzs egy csendes játszmája után ismét Ahmadon volt a sor, és akkor meg három hatost ütöttek ellene (ebből Kohlí kettőt). A 4. játszmában egy elejtett elkapás keserítette tovább a sárgák életét, de ami még ennél is kellemetlenebb volt számukra, az az, hogy ez az elejtés azért történt, mert Ravindra Dzsadedzsá a belső pályáról, Matísa Patirana pedig a mélységi hátsó csúcsról rohant a labdára, de nem figyeltek egymásra és csúnyán összeütköztek: utóbbi játékost még ápolni is kellett. A két ütős aztán folytatta a határok sorozatgyártását, és az erőfölény végére már 71/0-ig jutottak el, majd, bár picit lassultak, de Bethellnek hamarosan meglett az 50-ese is – viszont amikor már kezdett úgy érződni, ennek a társulásnak soha sem lesz vége, azért csak vége lett: a 10. játszmában Bethell magasra ütött labdáját Dewald Brevis egy nagy szaladás után elkapta, így a félidő fele 97/1-gyel érkezett el. A balos-jobbos kombináció fenntartása érdekében 3. rendű ütősnek egyébként Devdatt Padikkalt küldték be, de ő lassan indult: egyelőre csak 3 futást gyűjtött be, mialatt Kohlí 20-at – igaz, ekkor a 62-nél tartó közönségkedvenc már kiesett. Időközben viszont átlépte az összesített 500 futást, már 8-adik alkalommal: ilyen sokszor ez még senkinek sem sikerült az IPL-ben! Viszont a mai kiesésével a csapat eléggé megtorpant: a nemrég még bőven 200 fölöttire előrejelzett végeredmény esélye igencsak lecsökkent, mert a következő néhány ember elég lassan haladt, és hamar ki is esett. Két játszmával a vége előtt még csak 159/5-re álltak, amiből egy elég közepeske eredmény érződött ki. De ekkor egyetlen játszma mindent megváltoztatott: Khalíl Ahmad ellen Romario Shepherd egy 6–6–4–6–7r–0–4-es sorozatot hozott le! Ezzel szegény Ahmad a csapat történetének legrosszabb dobóteljesítményét hozta össze, összesítve 65 futást hagyva az ellenfélnek (eddig 62 volt a legtöbb), ráadásul ezt csak 3 játszmából, nem is 4-ből... És hogy a csapat még rosszabbul érezze magát, Shepherd pedig még jobban, az ütős a 20. játszmában egy 4–0–4–6–6-tal Patiranát is megkínálta, így egy 14 dobásos 50-est hozott össze saját magának és egy 213-as eredményt a csapatnak.
A nagy cél levadászását Mhátre és Sekh Rasíd kezdte meg, eleinte lassan, de aztán náluk is láttunk valami hasonlót, mint itt az első félidő végén: a 3. játszma végén Rasíd hozott egy 4–6-ot, majd a 4. játszmában Bhuvnesvar Kumár dobásaiból Mhátre egy 4–4–4–6–4–4-et, és máris lehetségesnek tűnt a vendéggyőzelem! Viszont még az erőfölényben megingott a CSK: előbb Rasíd esett ki, majd a 6. játszmát Ngidi szinte a lehető legjobban hozta le: mindössze egyetlen futást hagyott, és közben kiejtette Sam Currant is, így 6 játszma után 58/2 volt az állás. A Curran helyére bejövő ütős Dzsadedzsá volt, aki aztán Mhátréval egy egészen kiváló párt alkotott. A 9. játszmában Mhátre már 50-ig is eljutott, amivel 17 évesen az IPL-történelem 3. legfiatalabb ötvenesszerzőjévé vált. A félidő felénél már 106/2-nél tartott a csapat, a 14. játszma végén már a 150-et is elérték, és robogtak tovább a cél felé. A legkevésbé persze ilyenkor egy elejtett elkapás hiányzik az ellenfélnek – a 16. játszmában természetesen
kettő is jött belőlük 3 labdán belül: egyet Radzsat Pátídár, egyet Ngidi hibázott el... A hazaiak szerencséjére azonban nem sok múlt ezen: a következő játszmában Ngidi két egymás utáni dobásból búcsúztatta a már 94-nél tartó Mhátrét és az új embert, Brevist, bár tegyük hozzá: utóbbi egy téves LKE-ítélet volt, csak éppen az ütős kifutott az időből, mire eldöntötték, hogy ki szeretnék kérni a videózást... A folytatás aztán egyre izgalmasabbá vált: az utolsó játszma előtt 15 futás kellett a Csennainak, de Jas Dajál, a dobó, annak ellenére is sikeresen megvédte az előnyt, hogy egy derékmagasság felett a mérések szerint 3 centivel (!) érkező röpte labdáját (jogosan) rossznak minősítették, miközben Sivam Dube amúgy is hatost ütött belőle... De a többi dobását nem tudták kihasználni jól a sárgák, így két apró futással elvesztették a meccset.
Ez pedig azt jelentette, hogy a Super Kings maradt az utolsó, viszont a Bengaluru átvette a vezetést a tabellán.