Újabb elsöprő győzelemmel már második a Pandzsáb

2025. május 4. – Szerző: Krikettgalaxis

Egyértelmű, hogy az utóbbi évtized legjobb Punjab Kingsét láthatjuk idén. Ezt már eddigi eredményeik is bizonyították, de az is, ahogyan ma felülmúlták a Lucknow Super Giantst: a játék minden elemében jobbak voltak náluk is.

Az indiai Pandzsáb állam egyik leghíresebb épülete, az amritszari aranytemplom (illusztráció)

A kép szerzője: Julian Nyča (Wiki Commons), licenc: CC BY 3.0

A mai napot még a 6. helyen kezdte a Lakhnau, de a délutáni meccs eredménye miatt azóta visszacsúsztak a hetedikre. Ám egy esetleges mai győzelemmel egyetlen pontra megközelíthették volna riválisukat, a negyedik helyen álló Pandzsábot – akik viszont a maguk részéről azért küzdöttek, hogy akár a második helyre is följöjjenek, már-már biztossá téve a rájátszásba való bejutásukat.

Erre a mérkőzésre a Himalájával a háttérben igencsak festői látképet nyújtó dharmasálái stadionban került sor, ami a Kings második számú otthona. Idén most játszottak itt először, de ezek után a következő két meccsük szintén itt lesz, így már csak ezért is különösen fontos volt számukra ez a találkozó. Na meg azért is, mert az utolsó négy mérkőzésüket (2023-ban és 2024-ben) kivétel nélkül elbukták ezen a pályán... De az még egy szinte teljesen másik Punjab Kings volt.

A mai dobósáv a 4-es számú volt. A pálya sokáig ponyvák alatt volt az esős idő miatt, és egy kevés nedvességet is tartalmazott, valamint néhány sötétebb foltot, amit eltalálva várható volt, hogy a lassú, pörgő labdák jól kitérülnek majd.

A pénzfeldobást a szuperóriások nyerték, és a dobás mellett döntöttek. Legutóbbi kezdőjükből most hiányzott Mitchell Marsh (várható csereemberként) és Ravi Bisnoí, viszont ott volt Ákás Szinh és Majank Jádav. A hazaiaknál a legutóbbi csere után kialakult befejezőcsapathoz képest volt két eltérés: Szúrjáns Sedge és Harprít Brár helyére visszakerült Marcus Stoinis és ott volt a múltkor lecserélt Judzsvendra Csahal.

A két pandzsábi nyitó a szokásoknak megfelelően Prijáns Árja és Prabhszimran Szinh volt – az viszont nem volt éppenséggel szokásos, hogy Árja már az első játszmában kiesett egy Ákás Szinh-féle dobásból. A 2. játszmát Majank Jádav dobta, aki sérülése után egyelőre nem hozta ugyanazt a kimagasló játékot, mint tavaly – és ma sem: Josh Inglis most mindjárt beütött ellene egy 6–6–6-ot. Ákás Szinh ellen viszont három bizonytalankodást mutatott be az ütős: például nem találta el a labdát vagy futni indult, amikor bőven lett volna esély a kifutásra... De aztán szegény Jádav ellen megint bejött három határ, ezúttal Prabhszimran Szinhtől, így az LSG nem nyugodhatott meg. Ráadásul Jádav lett az IPL-történelem 4. dobója, aki ellen egy erőfölényben legalább 5 hatost ütöttek... A meccs hullámzása pedig folytatódott: Ákás Szinh kiejtette Inglist, majd viszont Nicholas Pooran elejtette Prabhszimran Szinh égbe ütött labdáját – ezt mind összesítve pedig az erőfölény 66/2-vel zárult. A következő szakaszban ugyan például 6-os nem jött egy sem, de kiesés sem, és a félidő felére Szinh és Srejasz Ajjar éppen 100-ig vezette a csapatot. Aztán a 11. játszmában Szinhnek már az 50-ese is meglett, és Ajjar is szépen kezdett közelíteni felé – de őt 45-nél Digves Ráthí kiejtette. A dobó pedig nagyon merész volt: a világszerte ismertté vált jegyzetelős ünneplését ma is bemutatta, de újra úgy, hogy nem a fűre, hanem a tenyerébe írt, amiért pedig korábban már megbüntették... Meglátjuk, most hogyan lesz. Az ütősöket viszont nem zavarta különösképpen semmi ilyesmi: ők időről időre hoztak egy-két újabb hatost például, és bár Nehal Vadherá 9 labda után búcsúzott, de például Sasánk Szinh is jól szállt be, és többek között egy akkora hatosa is volt, hogy a labda el is veszett. A 18. játszmában már a 200 is meglett a Pandzsábnak, akik csak azt sajnálhatják, hogy Prabhszimran Szinh neve, még mielőtt a 100-ast szerző játékosok listájára felkerülhetett volna, Ráthí füzetébe került bele... De a 236-os végeredményükkel minden bizonnyal igencsak elégedettek voltak.

A kergetést Aiden Markram és a várakozásoknak megfelelően becserélt Marsh kezdte, de a félidő eleje a legkevésbé sem róluk szólt, hanem a ma (is) kiváló napot kifogó Arsdíp Szinhről. A dobó az első játszmájában 3 futást hagyott csak, a másodikban pedig 1-et, de úgy, hogy közben mindkét ütőssel végzett: érdekesség, hogy hetedszer történt meg az IPL teljes történetében, hogy egy dobó egy adott ütőst a csoportkörben kétszer is 0 ponttal ejtsen ki – ez most Szinh és Marsh viszonylatában fordult elő. De Szinh itt még nem állt meg, és az 5. játszmában Poorant is kiejtette: nehéz helyzetben voltak, akiknek majd el kellett döntenie, ki (melyik Szinh) legyen a meccs embere: Prabhszimran vagy Arsdíp... Persze mivel a legritkább esetben adják a címet vesztes csapat tagjának, így ahhoz, hogy ennek a kérdésnek létjogosultsága legyen, a PK-nak még meg kellett nyernie a meccset. Igaz, az erőfölény végén, amikor az állás 38/3 volt, ebben nem sokan kételkedtek, hogy így lesz – ahogyan akkor sem, amikor még a félidő fele előtt Azmatulláh Omarzí is kiejtett két embert (Risabh Pant kiesése különösen látványos volt, mert véletlenül az ütő is kirepült közben Pant kezéből), és az eredményjelző 10 játszma után 74/5-öt mutatott. A most bent levő pár, Ájus Badoní és Abdul Szamad ezek után még belekezdett egy igazán közönségszórakoztató ütőjátékba, és rengeteg határral jelentkeztek be, sőt, Badoní egészen 74-ig elmenetelt, de mindez késő volt. A cél sosem került látótávolságon belülre számukra, és még a végén egy-két újabb embert is elvesztettek, így simán, 37 futással kikaptak.

Így az LSG maradt a hetedik, és nagyon lecsökkent az esélyük a továbbjutásra, míg a Pandzsáb följött a második helyre.