Hozta a kötelezőt a Zalmi, de egyelőre még ez sem elég
2025. május 5. – Szerző: Krikettgalaxis
A sereghajtó Multan Sultans újabb súlyos vereséget szenvedett, ezúttal hazai pályán, a továbbjutásért még küzdő Peshawar Zalmi ellen. A szultánok kipróbáltak néhány, eddig mellőzött játékost is: volt köztük, aki szépen is teljesített, de a többség nem éppen.
Az 1600-as években épült Mahábat Hán-mecset Pesavarban (illusztráció)A kép licence: közkincs / szabadon felhasználható
A tabella két utolsó helyezettje csapott ma össze, akik közül ráadásul az egyik, a Multán már semmilyen eséllyel nem rendelkezett a továbbjutásra. Lehetett mégis, ennek ellenére izgalmas egy ilyen mérkőzés? Természetesen, főleg azért, mert a Zalminak még nagyon is volt miért játszania! Hiszen egy esetleges sikerrel egyetlen pontra megközelíthették volna a náluk ráadásul többet játszott Lahort vagy éppen két pontra az ugyanannyi meccsel rendelkező Karacsit és Iszlámábádot, szóval akkor minden esélyük meglett volna a későbbi előzésre.
A csoportkör lahori szakasza egyébként tegnap véget ért, ezt a mai találkozót már Multánban rendezték, de mivel a szultánok sem sokat játszottak itt, és amikor igen, az is régen volt, így ez nem túl sok előnyt jelenthetett számukra.
A pénzfeldobást megnyerő hazaiak az ütést választották. Mivel már nem nagyon volt miért harcolniuk, bőven megengedhették maguknak, hogy szinte teljesen kicseréljék a csapatot, nyilván már a jövő évre is gondolva, hátha felfigyelnek valamire az eddig jobbára mellőzött embereik játékában is. Nem kevesebb mint 7 (hét!) változtatást hajtottak végre legutóbbhoz képest: kimaradt Uszmán Hán, Kámrán Gulám, Curtis Campher, Iftihár Ahmed, Michael Bracewell, Chris Jordan és Uszama Mír is, míg bekerült Taijab Táhir, Shai Hope, Ashton Turner, Ámir Ázmat (aki 2022-ben játszott utoljára PSL-meccset), Sáhid Azíz, Mohammad Hasznain és idén először Faiszal Akram. Ehhez képest a Pesavar szinte változatlan volt: de csak szinte, mert egy cserét ők is megléptek: Mohammad Alí helyére Alí Rázát tették be.
De hiába a sok csere, azért a nyitó pár ugyanaz maradt a Multánnál: Jászir Hán és Mohammad Rizván. Bár az első játszmában még visszafogottak voltak, de utána két-két négyessel bejelentkeztek, és úgy tűnt, olyan nagyon nagy gondok talán nem lesznek itt náluk. De aztán mégis lettek. A 4. játszma elején megérkezett a mai első pörgető, Szaím Ajúb, és máris eredményes volt: labdáját Hán ütötte tűpontosan a rövid ferde lábon álló Rázához. Aztán még az erőfölényben egy gyors labda is eredményezett egy kaput: a 6. játszma elején Luke Wood dobásából Rizvánt a mélységben kapta el Ahmed Dánijal egy látványos vetődéssel egy nagy rohanás után. Az erőfölény így 40/2-vel zárult, ami hamar 46/3-ra változhatott volna, de a 8. játszmában Ajúb nem tudta elkapni a Hope által felé véletlenül visszaütött labdát, pedig nagyon könnyű esély lett volna... Hamarosan viszont jött egy újabb nagyon könnyű esély, most Dánijal dobásából, a már 22 futásnál tartó Taijab Táhir ellen: ezt Mitchell Owen már nem hibázta el, majd a múltkori, bemutatkozó meccsén ütősként bizonyító Máz Szadákat most dobóként is megvillant, és kacsával kiejtette Turnert, így a félidő felénél 62/4 volt az állás. Sőt, Szadákat két játszmával később már kettőnél tartott, és szintén egy kidobással búcsúztatta Ámir Ázmatot is – és ha ez még nem lett volna eléggé mélypont a Multánnak, a következő játszma elején Sáhid Azíz is búcsúzott, és innentől már szinte csak Hope küzdött tovább. Neki még volt egy 4-ese és egy 6-osa is, de 23-nál tovább nem jutott, a többiek pedig még addig sem. Újabb és újabb kapuk estek, és a Multán még a 20 játszmát sem tudta végigjátszani, miközben csupán 108 futást halmozott fel... Szóval elmondható, hogy lehetséges, hogy nem véletlen, hogy az eddig mellőzött ütőseiket mellőzték: egyiküknek sem ment ma jól a közepes rendben. A dobók közül viszont szinte mindenki jó volt: Dánijal 3 kapuig jutott, míg Ráza és Szadákat részéről az alacsony gazdálkodásuk is kiemelendő.
A Zalmi így már azt számolgathatta, vajon mennyire tudják majd megnövelni a nettó futási arányukat egy gyors győzelemmel. Owen és Ajúb meg is próbált nagy lendülettel kezdeni, de csak utóbbinak sikerült: az ausztrált ugyanis egy elhibázott nagy ütési kísérlete során már az első játszmában elkapták. Ajúb mellé megérkezett Bábar Ázam, aki sokszor hozott már stabilitást a csapatnak, de most a szurkolók inkább nem ezt, hanem a gyors pontszerzést várták volna tőle. Ő hamar be is ütött egy négyest, de aztán ennyi volt az agresszivitás: igaz, hogy kevés labdához jutott a folytatásban, de amikor hozzájutott, azt sem használta ki, sőt, sokakból megrökönyödést kiváltva az erőfölény utolsó labdájára kifejezetten védekező mozdulattal mozdult rá... Így 6 játszma után neki 8, az egyébként időközben egyszer Hope által elejtett Ajúbnak 39 futása volt, a csapatnak pedig 54/1-es eredménye. Végül a következő játszmában a ma formán kívül levő Ázam ki is esett, méghozzá Azíz kidobásából, a helyére pedig Max Bryant érkezett. Eleinte ő is nagyon óvatos volt, de miután a 9. játszmában Ajúb is kiesett 49-nél, ismét Azíz dobásából (ő eddig tehát bevált a Multánnak – legalább ő, ha más nem!), Bryant elkezdett begyorsítani. A 10. játszmában volt egy 6–4-e, majd a 13. játszmában egy csendesebb időszakot lezárva hirtelen beütött egy 4–4–4-et is, ami már éppen elég is lett a csapat győzelméhez.
Így aztán igazán érdekessé vált a tabella: a listavezető Gladiators és az 5. Pesavar között mindössze 3 pont a különbség, és az egy hátralevő meccsel rendelkező Lahor kivételével még mindenki kettőt játszik. Ráadásul a Lahor éppen a Zalmival fut majd össze most pénteken... Nem semmi találkozó lesz!
