India nyerte a Srí Lanka-i női hármas tornát
2025. május 11. – Szerző: Krikettgalaxis
Egyre inkább készülnek a világ nagy női válogatottjai az őszi ENN-vébére: most Srí Lanka látta vendégül Indiát és Dél-Afrikát egy felkészülési tornán. Mindenkinek volt legalább egy kicsi sikerélménye, de a legtöbb Indiának, akik a végén meg is nyerték az egészet.
A Tádzs Mahal (illusztráció)A kép licence: közkincs / szabadon felhasználható
Sok szurkoló szereti, mégis ritkán látunk ilyet: többcsapatos torna a világ élvonalába tartozó válogatottak között. Mostanában szinte csak a világesemények és azok selejtezői szoktak ilyenek lenni, pedig régebben szokás volt más, nagyobb tét nélküli tornákat is szervezni – az elmúlt években viszont csak a társult országok szoktak részt venni ilyeneken. Így jó ötletnek tűnt az őszi vébére való felkészülésként megszervezni most egy olyan tornát, ahol Srí Lanka, India és Dél-Afrika női csapata mérhette össze az erejét ENN formátumban. Az viszont nem biztos, hogy jó ötlet volt, hogy pont itt és pont most rendezték: a Srí Lanka-i monszun kellős közepén, amikor rengeteg eső esik...
Az első mérkőzés máris jókora késéssel indult a csapadék miatt, így 39–39 játszmára kellett rövidíteni. Ezúttal Srí Lanka és India találkozott, a vendégek pedig a dobást választották. A hazaiak így máris kipróbálhattak egy kísérletet: Haszini Perérá volt az egyik nyitójuk. Nem állítjuk, hogy ő elsöprő erővel ütött volna, de bizony a többiekhez képest még jónak volt mondható az ő teljesítménye, hiszen végül 30 futásig is eljutott, ameddig senki más. Az indiai dobók mindegyike jól játszott, és a mezőnyben is csak Ricsá Ghos néhány bizonytalankodása volt az egy-egy elkapási esetnél, ami rossz elmondható róluk, azon kívül lényegében minden futást megmentettek, amit csak tudtak. Srí Lanka mindössze 147-ig jutott el a végére, és pár dobással a vége előtt az utolsó emberét is elvesztette: a legtöbb kaput (hármat) amúgy Szneh Ráná gyűjtötte be. Amikorra India került sorra ütésben, a pálya már jobban felszáradt, így valljuk meg, a Srí Lanka-i gyors dobóknak már jóval nehezebb dolga volt – de valószínűleg India nem csak ezért nyert simán, hanem amúgy is sokkal jobb technikával játszottak. Mindössze egyetlen kaput vesztettek, és mindhárom játékosuk, aki sorra került, átlépte a 40 pontot, sőt, a közelmúlt nagy felfedezettje, Pratiká Rával az 50-et is: hetedik meccsén már negyedszer! A kergetés így könnyedén, majdnem 10 megmaradó játszmával sikerült.
A második meccsen, ami India és Dél-Afrika között zajlott, nem az eső, hanem a még helyi mércével mérve is borzasztó kánikula okozta a legtöbb kellemetlenséget. India az ütést választotta, és nyitójuk, Rával ma is 50-est teljesített, sőt, 78-ig is eljutott. De az őt követő 5 ütős is legalább 20, többen pedig legalább 40 futást is elértek, főként a félidő végére begyorsítva (mert addig bizony nem volt valami gyors a pontszerzés), így a csapat 276-ig is elmenetelt. Dél-Afrika mindeközben három elkapást is elejtett és több kifutási lehetőséget is elszalasztott... Amikor viszont ütésre kerültek, Laura Wolvaardt és Tazmin Brits, a két nyitó kiválóan kezdett: meg sem álltak a 28. játszmáig, amikor is már 140 futása volt a csapatnak. Ekkor viszont Wolvaardt kiesett, és megkezdődött a lassú, majd egyre gyorsabb hanyatlás. Sőt, a 33. játszma végén Brits, aki már 100 pont fölött járt, vissza is vonult (bár az nem látszott, hogy milyen sérülése volt, talán csak kiszáradt, esetleg meghúzódott valamije). Az utolsó 3 játszmára azonban így is csak 28 futás hiányzott az 5 kapuval rendelkező afrikaiaknak, ami akár meg is lehetett volna, de ekkor Szneh Ráná egy játszmán belül hármukat is kiejtette, összesítésben pedig 5-ös zsákmányig jutott, így végül esélye sem volt Dél-Afrikának, és India 15 futással nyert.
A harmadik találkozót Srí Lanka és Dél-Afrika vívta, előbbieknél pedig egy újonc is bemutatkozott, méghozzá a 19 éves lassú dobó, Devmi Vihanga. Mivel Srí Lanka a dobást választotta, így Vihangára nem is kellett sokat várni, igaz, mire sorra került, társai máris végeztek a két afrikai nyitóval. Utána viszont Lara Goodall már tartósabban ütött és majdnem 50-esig is eljutott – de a játékrész közepe táján Vihanga megszerezte első és második ENN-kapuját is, Dél-Afrika pedig 120/5-re süllyedt. Innen még elsősorban a 100 fölötti aránnyal 61-et szerző Annerie Dercksennek köszönhetően sokat tudtak javítani, és hiába Malki Madárá négyes zsákmánya, végül az afrikaiak egy egész versenyképes 235-öt tudtak felmutatni. Tegyük hozzá: Srí Lanka több elkapást is elrontott a mezőnyben, így ez simán lehetett volna kevesebb is... Dél-Afrikának ráadásul gyorsan sikerült ezek után kiejtenie a veszélyes Csamari Atapattut – de ez nem volt elég nekik. A másik nyitó, Haszini Perérá egy 42-vel jó alapot adott csapatának, amire aztán Harsitá Szamaravikrama és Kavisá Dilhári sikeresen építkezett rá, mindketten 50, sőt, 60 fölé is eljutottak, és folyamatosan fenn tudták tartani azt az állapotot, hogy csapatuk időarányosan jobban állt, mint Dél-Afrika. Ez pedig végül a 47. játszmában a szigetországiak győzelméhez is elvezetett. A két imént említett ütős ráadásul csapatrekordot is állított fel: az ország eddigi legjobb 4. kapus társulásának 118 futása volt, nekik viszont ma 128.
A negyedik összecsapáson Srí Lankának lehetősége volt visszavágni Indiának. Ismét a dobást választották, és dobóik időről időre le is csaptak: bár az első 8 rendben minden indiai ütős legalább 10, de többnyire legalább 20, vagy méginkább 30 futást teljesített, de igazán kiemelkedő eredményt egyikük sem tudott felmutatni. Még a 6. rendű Ricsá Ghos volt az, aki eljutott 50 fölé, ráadásul 100 fölötti aránnyal, de főként Szugandiká Kumári és Csamari Atapattu (akik 3–3 kaput szereztek) tett róla, hogy ne alakuljon ki valami elérhetetlen cél. Azonban India még így is 275-ig elmenetelt, ami, ha lehetetlen nem is volt, de könnyűnek sem ígérkezett. A második félidőben Srí Lanka lassan indult be, de aztán egyre jobban felzárkóztak, és a 15. játszma táján egy rövid időre már az időarányos vezetést is átvették, ráadásul úgy, hogy akkor még csak 1 ütősüket vesztették el. Ütőseik eredményei egyébként hasonlóak voltak az indiaiakéihoz: majdnem mindenki két számjegyű futást gyűjtött, de például 60-ig már senki nem jutott – 50-ig viszont ketten is, Szamaravikrama és Nilaksiká Szilvá. Ennek aztán az lett a vége, hogy az utolsó játszmában a csapatnak sikerült lekergetnie a célt, így 7 év után tudták újra legyőzni Indiát!
Az ötödik meccsen Dél-Afrika India elleni vereségével máris eldőlt, hogy az afrikaiak már nem juthattak be a döntőbe. Pedig a magas indiai pontszám ellenére nem lett annyira nagy a vereségük: talán ha Laura Wolvaardt nem betegedett volna meg... De megbetegedett, és bár már gyógyult, de ezt a találkozót kihagyta. Bemutatkozott viszont a csapatban Miane Smit, és bizony újonc létére ő sem volt ma nagyon rossz. Az indiaiak debütánsa, Sucsi Upádhjáj, a dobó viszont eredménytelen maradt a második félidőben... De előbb térjünk vissza az elsőre: ennek hőse egyértelműen Dzsemimáh Rodriksz lett, aki alig több mint 100 labdából 123 futásig jutott el, amit Dípti Sarmá egy 93-assal, Szmriti Mandháná pedig egy 50-essel egészített ki, így a csapat eredménye 337 lett. Ez egy igen magas célnak számított ezen a pályán, de Dél-Afrika mégis jól harcolt, hogy elérje: náluk Annerie Dercksen jutott el 81-ig, Chloe Tryon pedig igen jó aránnyal 67-ig, és a többiek nagy része is legalább 20-at szerzett, így hiába Amandzsot Kaur három kapuja, a csapat így is eljutott 314-ig. Ami persze vereséget jelentett, de egyáltalán nem megalázó méretűt.
A hatodik mérkőzésnek így már nem volt tétje: tudtuk, hogy Dél-Afrika már sehogyan sem juthat döntőbe. De azért még küzdhettek, hogy immáron Wolvaardttal kiegészülve ne csúfosan, nulla ponttal zárjanak: és ez sikerült is nekik Srí Lanka legyőzésével. Bár az eleje nem éppen úgy indult: Devmi Vihanga ugyanis már az első 20 játszmában ötöt is kiejtett közülük, így 85/5-nél nem érződött úgy, hogy az afrikaiak feltámadnak. De feltámadtak, méghozzá elsősorban Dercksen első százasának (sőt, 104-ének) és Tryon 74 futásának köszönhetően, amely eredményeket ráadásul mindketten bőven 100 fölötti aránnyal érték el. Az persze nem állíthatjuk, hogy az elért 315 kergetésében Srí Lanka sehol sem lett volna: bár el-elvesztettek néhány kaput, de azért minden ütősük szépen gyűjtögette a pontokat, Atapattu 50 fölé is eljutott, és 10 játszmával a vége előtt, 219/6-nál még egy kis esély azért pislákolt náluk. Ekkor viszont, a 42. játszmában jött Tryon, aki szűz játszmáját egy mesterhármassal színesítette, és így természetesen a Srí Lanka-iak kis esélye azonnal elpárolgott. Így Tryon is ötös zsákmányt szerzett, és azért említsük meg azt is, hogy a mai újonc, a 19 éves Seshnie Naidu is egyszer eredményes volt dobóként. Végül Srí Lanka a 43. játszmában elfogyott, és 76 futásos vereséget szenvedett.
A döntőben, ami tehát Srí Lanka és India között zajlott, kisebb meglepetésre ismét láthattunk egy újoncot – méghozzá az indiai dobót, Kránti Gaurt. De még nem az elején, ugyanis India az ütést választotta. Már az első, de főleg a második társulásuk egy nagyon jó alapot adott nekik mára: a kettőt pedig Szmriti Mandháná kötötte össze, aki egymaga 116-ig jutott, így most szerezte meg első százasát Srí Lankában. De a sorrendben utána következő három ütős is 40 és 50 között végzett, míg a hazai dobók között igazán kiemelkedő nem volt ma, talán még Szugandiká Kumári nevezhető elég jónak, aki két kapuja mellett 6 alatt gazdálkodott. A mezőnyben pedig elég sok esélyt elszalasztottak a Srí Lanka-iak, így India, főleg a végén begyorsítva 342-ig jutott: ez egy ENN-torna döntőjében a valaha volt második legjobb eredményük lett. Srí Lanka aztán ütésben időarányosan eleinte jobb volt, mint India, hamar följöttek a játszmánkénti 5-ös arány köré, de onnan, ahogy telt az idő, nem tudtak javítani, így az emelkedő indiai grafikon egy idő után egyre jobban és jobban leelőzte őket. Atapattu még éppen átlépte az 50-et, Nilaksiká Szilvá pedig majdnem, de elsősorban a 3 kapuig jutó Amandzsot Kaurnak és a 4-es zsákmányt begyűjtő Szneh Ránának köszönhetően a csapat már a 49. játszmában elfogyott, és súlyos, 97 futásos vereséget szenvedett.
Összesítésben egyébként kissé meglepő módon egy dél-afrikai lány, Annerie Dercksen lett a legjobb ütős ezen a tornán, aki 276 futást szerzett, a legtöbb kapuja (15) viszont Szneh Ránának volt, akit meg is választottak a sorozat legjobb játékosának.
