Rengeteg futást és karacsi győzelmet hozott a PSL folytatása
2025. május 17. – Szerző: Krikettgalaxis
A semleges szurkolók mellett a Karachi Kings rajongói örülhettek leginkább annak, hogy ma végre visszatért a PSL: ez a csapat volt ugyanis a mai mérkőzés győztese a Peshawar Zalmi ellen. Nagyot tisztult a kép a továbbjutás szempontjából: a Kings továbbjutott, a Zalmi és a Lahor pedig hamarosan egymás ellen döntheti majd el, ki jut tovább közülük.
A pakisztáni Karacsi egyik jelképe, a Dzsinnah-mauzóleum (illusztráció)A kép szerzője: M.irfan44 (Wiki Commons), licenc: CC BY-SA 4.0
Mint ismert, az elmúlt hetek katonai konfliktusa káoszba döntötte nem csak a mindennapi élet számos területét Pakisztánban (és Indiában), de a PSL-t (és az IPL-t) is. Ez a mai mérkőzés május 8-ra, azaz 9 nappal ezelőttre volt tervezve, de nem sokkal előtte lemondták, sőt, az egész ligát bizonytalan időre elhalasztották. Eleinte úgy nézett ki, hamarosan az Egyesült Arab Emírségekben, azaz biztonságos, de semleges helyszínen folytatódhat a PSL, aztán hamar kiderült, hogy mégsem. Szerencsére ezek után gyorsan sikerült egy tűzszünetet összehozni, így a helyzet normalizálódásnak indult: ezt jelzi az is, hogy végre ma megkezdődhetett a pakisztáni (és az indiai) liga is.
Már csak két együttes maradt a hatból, akik még akár 4 pontot is begyűjthettek a hátralevő időben: a Pesavar és a Karacsi, miközben a többiek már csak legfeljebb kettőt. És ezúttal ők csaptak ma össze, de a tabella rendkívüli szorosságának ellenére nem is olyan túl nagy tétért, mint elsőre hinni lehetett volna. A Karacsi továbbjutása már szinte garantálva volt, legfeljebb valami elképzelhetetlenül nagy mai vereség okozhatott volna nekik gondokat: nekik leginkább az volt az érdekes, hogy be tudnak-e kerülni a végén az első kettőbe a csoportkörben. A Zalminak inkább mindegy volt: az ő továbbjutásukat így is, úgy is az dönti majd el, hogy holnap mire mennek a Lahor ellen. De persze ők sem vehették könnyedén ezt a mai találkozót, mert mi van, ha mondjuk holnap nem lesz megfelelő az időjárás, és elmarad a mérkőzésük? Akkor bizony ezen a main múlik a továbbjutásuk! Ráadásul azért még nekik is volt esélyük bekerülni az első kettőbe, amihez többek között egy megfelelő méretű mai siker lett volna az első lépés.
A helyszín a nagy felfordulás
ellenére sem változott, maradt Ravalpindi, ahol ma nap közben közel 40 fokig emelkedett a hőmérséklet. A ravalpindi pályán belül is a 7. számú sávot használták, ahol korábban rengeteg futás született.
De ha a helyszín nem is, a játékoskeretek viszont nagyon felbolydultak. A külföldi játékosok az elmúlt időszakban hazautaztak, és nem mindenki tért vissza. A pénzfeldobást megnyerő és a dobást választó Zalmi például Alzarri Joseph és Mitchell Owen szolgálatait volt kénytelen nélkülözni – utóbbival kapcsolatban korábban azt mondták, hogy amint befejezi a szereplést a Zalmiban, utána átmegy az IPL-be, ehhez képest már most átment. Hát, érdekes. A helyükre mindenesetre ma Tom Kohler-Cadmore és Aríf Jakúb került be. A Kingsnél az volt a furcsa, hogy korábban úgy lehetett hallani, az új-zélandi játékosok közül senki sem tér vissza az egész PSL-be (nem csak a KK-hoz), ennek ellenére tegnap megjelent egy hír, hogy de azért Tim Seifert mégis visszatér. Ma meg mégsem játszott, és nem tudni, hogy miért: csak késik, vagy mégsem jön vissza, vagy itt volt, csak taktikai okokból kihagyták. Akárhogy is: ma az ausztrál Ben McDermott pótolta őt a csapatban.
És ha már McDermott itt volt, hát azonmód kezdte is az ütést. Ám szereplése nem tartott valami sokáig: Luke Wood a meccs első, ráadásul szép labdájából kidobta őt! A következő társulás David Warnerből és James Vince-ből állt, akik, ahogy telt az idő, egyre jobban belelendültek. Az első játszmában még nem ütöttek határt, a következő néhányban néhány négyest már igen, az 5-ödikben pedig már egy hatost is – és igaz, hogy a 6. megint csendesebbre sikeredett, de az erőfölény végére az állás így is 57/1 lett. A dobók hiába próbálkoztak ezek után bármivel, a pár folytatta, amit megkezdett, és például a félidő feléig úgy jutottak el, hogy innentől kezdve addig csak egyetlen nullást láttunk tőlük, a többiből mind szereztek pontot, így 10 játszma után éppen kerek 100/1-et mutatott az eredményjelző, és eddigre Vince-nek már az 50-ese is megvolt. Ezek után már megnövekedett a pöttyös labdák száma, de ezt aligha bánták különösebben a Kings-szurkolók: számos újabb határ is érkezett ugyanis melléjük, és csak a 15. játszma legvégén sikerült végre a fiatal Alí Rázának kiejtenie a már 72-nél tartó Vince-t. Ez azért egy rövid időre megfogta a Karacsit: a következő két játszmában újabb két embert vesztettek el, köztük Warnert is, aki addigra már 86 futást zsákolt be – de a 19. és a 20. játszmát ismét nagyon megnyomták a szindhiek: Husdíl Sáh és Mohammad Nabí többek között egy 7 labdán át tartó határsorozatot is bemutatott (nem számítva egy közéékelődő rossz dobást), de ezen kívül is még jópár pontot gyűjtöttek itt a legvégén, és így egészen 237-ig hozták föl a csapatot. Szegény Ahmed Dánijal pedig ennek (is) köszönhetően egy negatív csapatcsúcsot döntött meg a Pesavarnál: 66 futást hagyott az ellenfélnek, míg eddig 62 volt náluk a legtöbb...
Aztán a második félidőt Szaím Ajúbnak és Mohammad Hárisznak sikerült úgy kezdenie, ahogy egy ekkora kergetést kell: egy 14 futást hozó első játszmával. De a nagy lendület nem sokáig tartott ki: kis lassulás következett, aztán bár megint jöttek a négyesek, de jött Hárisz kiesése is. Harmadik rendűként pedig az a Bábar Ázam lépett pályára, akit a szurkolók mostanában gyakran kritizáltak, hogy stílusa nem elég agresszív a Húsz20-hoz. Ma azonban elég agresszív volt! Bár az erőfölény utolsó labdája előtt ebből még semmi sem látszott: akkor a kapitány 8 dobásból állt 6 ponton. Ezt a labdát viszont már 4-esre ütötte, följőve így 59/1-re, és 100 fölé emelve a maga arányát – amit aztán a folytatásban csak még tovább és tovább növelt. A félidő felénél például, amikor még mindig Ajúbbal együtt volt bent, és az állás 98/1-re nőtt, már ő maga is 24-ből 36-nál tartott, ami már 150-es arányt jelentett, de itt még nem volt megállás. Legalábbis számára: mert Ajúb számára kisvártatva volt megállás: a következő játszmában elkapták, mindössze 3 futással az 50-es elérése előtt. A 14. játszma viszont meghozta az 50-est Ázamnak, majd a 16. játszmában egy 6–6–2–4–4-gyel 87-re is följött. De hiába az ő mai kiváló játéka, a cél túl nagy volt: a szükséges pontarány ekkor még ezzel együtt is 17 fölött járt, ráadásul a következő pár játszmában hirtelen elkezdtek sorban elveszni a kapuk is, még maga Ázam is kiesett egy kifutás során, amikor hiába vetődött, nem ért be a második futás végén. A fiatal tehetség, Máz Szadákat még itt az utolsó játszmákban újra bizonyított, 8 dobásból 19-neskivel zárt, de összességében a PZ ma kevés volt: hiába jutottak ők is bőven 200 fölé, 23 futással kikaptak.
Ezzel tehát biztossá vált, hogy a Kvetta, a Karacsi és az Iszlámábád már ott lesz a rájátszásban. Az viszont, hogy a Pesavar és a Lahor közül ki jut tovább, az hamarosan, a negyeddöntőnek is beillő egymás elleni meccsükön kiderül. Hogy mennyire hamarosan? Holnap! Ugyanis a csúszás miatt holnapra egy dupla napot terveztek be, és ez lesz az esti meccs.
