Három angol százas, zimbabwei reménytelenség a teszt első napján
2025. május 22. – Szerző: Krikettgalaxis
Kivételesen egy magányos, négy napra tervezett tesztmérkőzés kezdődött ma Angliában, ahol a házigazdák a nem éppen világverő Zimbabwét fogadják. Már az első nap közel 500 angol futás gyűlt össze, miközben csak 3 ütős esett ki, így nem is csoda, hogy hárman is átlépték a 100-at.
Egy tesztmérkőzés (illusztráció)A kép licence: közkincs / szabadon felhasználható
Visszaemlékezni is lehetetlen, mi minden történt azóta, hogy 2003 nyarán utoljára találkozott egymással Anglia és Zimbabwe tesztválogatottja. Több oka is van annak (köztük sajnos politikaiak is), hogy 22 éven keresztül nem csaptak össze egymással – az egyik, hogy Zimbabwe amúgy is kevés meccset játszik, és nem részese a tesztvilágbajnokságnak sem. Most viszont az afrikaiak igencsak aktivizálták magukat: 2025-ben nem kevesebb mint 11 tesztet játszottak, játszanak és fognak játszani: egy naptári évben még sosem volt nekik ennél több tesztjük.
Ez a mostani, Nottingham mellett megrendezett összecsapás viszont szokatlan módon csak 4 naposra van tervezve: olyan tesztet, ami 4 napig tartott, persze rengeteget láttunk a közelmúltban, de olyat, amit nem is terveztek hosszabbra, a férfiak esetén a 21. században csak 3 alkalommal rendeztek.
A találkozó előtt egy felkészülési meccsen is felléptek már a vendégek: hát valljuk be, ott pedig csúfosan leszerepeltek. Egy megyebajnokságban szereplő, a nagyobb színpadokon mellőzött emberekből álló angol csapattal találkoztak egy szintén négynapos mérkőzésen, és bizony tőlük is 138 futással kikaptak.
Az angoloknál ma debütált a válogatottban Sam Cook, a gyors dobó, aki a kezdés előtt nem mástól kapta meg az ezért járó sapkát, mint Stuart Broadtól. Cook szívéhez egyébként igencsak közel állhat ez a pálya: az első osztályban az Essexszel 20 kaput szerzett itt három meccsen, illetve a Hundredban ő a Trent Rockets eddigi legeredményesebb kapuszerzője, 29 kapuval. Zimbabwe esetén azt érdemes kiemelni, hogy annak ellenére is visszatért a csapathoz Sikandar Raza, hogy PSL-csapata, a Lahore Qalandars ma este éppen végselejtezőt játszik...
A pénzfeldobást Zimbabwe nyerte, és a dobást választották. Az idő már most is felhős volt, de a későbbi időszakokra esőt is jósoltak a hozzáértők. Szerencsére a kezdéskor nem esett, így pár perccel déli 12 előtt a játékosok kijöhettek a pályára a himnuszokhoz – ám ezúttal nem a pavilonból, mert az egy kisebb felújítás miatt zárva tartott.
A két nyitó ütős Zak Crawley és Ben Duckett volt. Az első kisebb csoda már a 3. játszmában megesett: Richard Ngarava egy szűz játszmát dobott Duckett ellen – ami azért különleges, mert Duckett tavaly az egész nyári szezonban egyetlen szűz játszmát sem hozott! A második mai nagy esemény pedig a 6. játszmában jöhetett volna el, de Blessing Muzarabaninak nem sikerült elérnie a felé visszaütött Crawley-labdát. Más lehetőségek viszont sokáig nem voltak, az ütősök így felbátorodtak, és szép számmal elkezdték ütni még a négyeseket is: a 14. játszma után tartott ivószünetben már 67/0-ra álltak. A 17. játszma végén Duckett az 50-et is elérte, a 21-edikben pedig a csapat a 100-at, még mindig kiesés nélkül. A 22. játszma hozta el Crawley 50-esét, a 26. játszma lezárása pedig az ebédszünetet, 130/0-nál. Érdekes módon Zimbabwe még a szünet előtti pillanatokban sem próbálkozott meg egyetlen pörgetővel sem, pedig az gyakori szokás, hogy legalább az ebéd előtt egy játszmára behívjon egyet a dobó csapat. Most meg különösen indokolt lehetett volna, hiszen a sebes dobók támadásait eddig könnyedén állták az ütősök.
A szünet után aztán rögtön kiderült, hogy egyelőre a pörgetők sem érnek sokat. Bejött ugyanis Sikandar Raza, de semmi eredményt nem ért el ő sem. A 29. játszmában közben Ngarava megsérült a mezőnyben: a combját és a csípőjét is fogta, ápolás után pedig egy kisautó is bejött érte, hogy levigye. Nem úgy nézett ki, mint aki egyhamar folytatni tudja a játékot. Duckett és Crawley viszont folytatta, és a 30. játszmában a 150-et is elérték, majd a 33-adikban (nem sokkal azok után, hogy egy labdát majdnem a kapushoz élezett) Duckett az egyéni 100-ast is. A 34. játszma után kiderült, hogy a labda túlzottan eldeformálódott, így ki kellett cserélni: ez gyakran megzavarja az ütősöket akkor is, ha amúgy egy körülbelül ugyanolyan kopottsági állapotú játékszert hoznak ki a szabályoknak megfelelően. Ma azonban ez nem történt meg, sőt, Duckett az új golyót hamarosan hatosra zúdította: ez volt az első maximum a meccsen. Rövidesen (a 38. játszmában) a csapat 200-a is meglett, és amikor a 42-ediket Duckett egy 4–6-tal indította, Zimbabwe már szinte a pokol fenekén érezhette magát. Ekkor jött viszont a csoda, vagy ha nem is valódi csoda, de Wesley Madhevere, és mai 3. labdájából a fedezetnek végre sikerült elkapni a 140-nél tartó Duckettet! A következő ütősnek bejövő Ollie Pope nagy nyomás alatt volt – na nem a mostani meccshelyzet miatt, hanem hosszabb időtávot tekintve: eléggé veszélyben érezhette ugyanis a kerettagságát, így fontos lett volna most valami nagyot alkotnia és így bizonyítania. És rögvest bizonyított is: úgy kezdett, ahogy az akár egy ENN-ben, sőt, Húsz20-ban is bőven megállná a helyét: 18 dobás után már 30 futása volt, benne 6 négyessel. Utána ugyan lassult egy kicsit, de a kapuk továbbra sem forogtak veszélyben, és amikor 53 játszma után megtartották a teát, a csapat már 295/1-en állt, benne Crawley 93-on, Pope pedig máris 49-en.
Ebben az időszakban már szépen kitisztult az ég, csak néhány kedves kis fehér gomolyfelhő tarkította az eget – ennél több öröme Zimbabwének nem lehetett, hacsak az nem, hogy a tea mellé valami finom sütiket is kaptak esetleg, de ezt nem tudjuk, hogy így volt-e. És bizony a következő örvendeznivaló dolog is az angoloké lett: természetesen Pope 50-ese – a következő pedig Crawley 100-asa az 57. játszmában. A mérföldkövek pedig csak sorjáztak: a 62. játszmában Anglia átlépte a 350-et, viszont aztán a 64. játszmában Crawleyt ápolni kellett, miután a futása közben látszott rajta, hogy valami nincs rendben – hiába, azért bármilyen gyenge is a dobójáték, borzasztó fárasztó ennyi időn át bent lenni! De már nem tartott sokáig ez a bentlevés: a 66. játszma elején Raza pörgetésénél egy söprési kísérlete nem sikerült, a labda pedig LKE-t érően találta el, és hiába a videózás, a kiesési ítélet helyben maradt: 368/2. A 69. játszmára a korábban megsérült Ngarava már visszatért a mezőnybe, de még egyelőre elég lassan mozgott, és persze a dobásokkal nem kísérletezett. Aztán a 71.5-ös dobásban egyszerre jött el több történelmi pillanat, hiszen Pope ekkor érte el a 100-at: a világon még csak 17. alkalommal fordult elő, hogy egy tesztben az első három rendű ütős mind százast teljesítsen, és ami külön érdekesség, hogy ebből a 17-ből most kettőt éppen Crawley, Duckett és Pope hozott össze – hiszen ugyanők csinálták meg 2022 végén Ravapindiben is! És az is nagy különlegesség, hogy Pope-nak ez lett a 8. tesztszázasa, és ezt 8 különböző ellenfél ellen szerezte! És csak úgy mellékesen: pont ugyanekkor lépte át ma Anglia a 400-at is. De tartogatott még valami hasonlót a 80. játszma is: Joe Root ekkor szerezte meg 13 000-edik tesztfutását, mindössze ötödikként a világon! Amikor letelt a játszma, Zimbabwe kikérte az új labdát, de sok sikerélményük eleinte azzal sem volt: az első játszmában három négyes, a következőben egy hatos született – viszont aztán a 83. játszmában az extra magas Muzarabani ki tudott hozni egy kis extra nagy pattanást a labdából, így Root elmérte a húzási kísérletét, felsőélezés lett belőle, abból pedig elkapás. Most már csak az volt viszont a kérdés, vajon a hátralevő pár játszma alatt meglesz-e az 500 vagy nem: végül nem lett meg, csak 498, mivel csak 88 játszma zajlott le a 90 helyett.
Természetesen máris beindultak a találgatások, hogy holnap reggelre lezárják-e az angolok a játékrészt (tekintve, hogy csak 4 napos a meccs, és eső is várható): hát, holnap kiderül!
