Elképesztő döntő végén pakisztáni bajnok a Lahor!

2025. május 25. – Szerző: Krikettgalaxis

Az utolsó előtti labdából nyerte meg a PSL döntőjét az alapszakaszt mindössze a 4. helyen záró Lahore Qalandars, akiknek az összes Húsz20-as liga összes döntőjét tekintve először sikerült lekergetniük egy 200 fölötti célt. A Quetta Gladiators hosszas várakozása folytatódhat... A döntőt egyébként egy nem mindennapi történet is színesítette: a győztes pontokat beütő Sikandar Raza 10 perccel a pénzfeldobás előtt érkezett meg Angliából!

A lahori Bádsáhi-mecset (illusztráció)

A kép szerzője: Muhammadhasnainnaeem (Wiki Commons), licenc: CC BY-SA 4.0

2019, kora tavasz. Ekkor járt utoljára PSL-döntőben a Gladiators. Nehéz is elképzelni, milyen régen volt ez: még azt sem tudtuk, mi az a koronavírus, sosem hallottunk még ilyen nevekről hogy mondjuk Bahmut vagy Zaporizzsja, a mesterséges intelligenciáról (MI) pedig azt hittük, az csak a tudományos-fantasztikus műfajban szerepel. És ami még fontosabb: még nem létezett a Krikettgalaxis sem! És mi a helyzet a Lahorral? Ők pedig nem tudták, milyen érzés az utolsónál jobb helyen végezni... Azóta persze már háromszor is döntőztek, ebből kétszer megnyerték, de például tavaly megint utolsók lettek.

Ahogy az egész rájátszást, úgy a döntőt is Lahorban rendezték, ahol a pályaismeret és a lelkes szurkolók sokasága egy kis pluszt adhatott a Qalandarsnak. A térségben egyébként nemrég még borzasztó időjárási körülmények voltak, a meccs előtti éjjel is vihar tombolt, de a pálya jó állapotban volt.

A pénzfeldobást a gladiátorok nyerték, és az ütést választották. Az elődöntőhöz képest egy változtatást eszközöltek az összeállításukban: Mohammad Vaszím nem volt teljesen rendben, így a helyére Hurram Sahzádot tették be. Sokkal érdekesebb volt viszont az összeállítás kérdése a Lahornál: szinte az utolsó pillanatig nem tudták ugyanis, hogy visszaér-e a csapathoz Sikandar Raza, aki tegnap még a zimbabwei válogatottal játszott egy tesztet Nottinghamben. Ezért két listát is elkészítettek, az egyiket arra az esetre, ha Raza megjön, a másikat arra, ha nem. Végül a játékos 10 perccel a pénzfeldobás előtt befutott, így bekerült a csapatba! Így aztán a szintén rutinos, de az elmúlt pár meccsen nem sokat mutató Szákib ál-Hászán kimaradt a csapatból.

A lilák két nyitója Szaúd Sakíl és Finn Allen volt, akik ellen Sahín Sáh Afrídí egy takarékos játszmával kezdett: a torna végére egész jó formába lendült a dobó, akit pedig sok szurkoló féltett a formahanyatlástól. Ez a jó forma pedig a 3. játszmában már kapuszerzésben is megnyilvánult, bár valljuk be, a tervezett jorkija nem úgy sikerült, ahogy szerette volna, így azért most szerencse is volt az esetben a számára. A következő játszmában az elődöntő hőse, Szalmán Mirzá Allennel is végzett, így a nyitó pár elég olcsón távozott, de utána a következő társulás már sokkal jobb volt. Ezt Rilee Rossouw és Haszan Naváz alkotta, akik jópár határ segítségével az erőfölény végéig 57/2-re hozták föl a csapatot. Utána viszont kiderült, milyen jó, hogy Raza ideért: mai második labdájából kiejtette a nagy lendületben levő Rossouw-t, ráadásul a játszmájában csak 3 futás született. Utána viszont már ő is pazarlóbb lett: Naváz a 10. játszmára 50-est teljesített, és a félidő fele már 100/3-mal érkezett el, megadva így az esélyt akár egy 200-as eredményre is. A 12. játszmában egy csúnya ütközést láthattunk a mezőnyben, amikor Mohammad Naím és Ászif Alí is rávetődött a labdára – ennek az lett a vége, hogy Alí hamarosan el is hagyta a pályát, és nem tudta folytatni a játékot. Nem tudta folytatni sokáig viszont Aviska Pranándu, az egyik ütős sem, ugyanis 29 futás után elkapták, de honfitársa, Dinés Csandimál sem volt bent túl sokáig – igaz, azalatt egy hasznos epizódszerepet mutatott be egy gyors 22-vel. Ugyanabban a játszmában pedig, amikor ő, még a 76-nál tartó Naváz is búcsúzott (Afrídí így 3 kapuval zárt), majd pillanatokon belül Hárisz Rouf is kiejtett még két embert: a lahoriak megnyugodhattak, hogy ellenfelük legalább a 200-at nem éri el, hiszen 19 játszma után 178/8 volt az állás. De akkor megjött Fahím Ásraf, és megmutatta, mit kell csinálni egy Húsz20-as meccs utolsó játszmájában: összehozott egy 6–4–6–6-ot, így a Kvetta mégiscsak elérte a lélektani határt, sőt, túl is lépte, ugyanis 201-gyel zártak.

A második játékrészre Ászif Alí helyett végleges cserével Mohammad Ahlákot hozták be a hazaiak, de persze nem ő nyitott, hanem Fáhar Zamán és Mohammad Naím. Bár mindketten hamar bejelentkeztek néhány határral, de egyértelműen Naím volt a hatékonyabb közülük, már csak például a 3. játszma végén bemutatott három egymás utáni hatosának köszönhetően is. De amiatt meg aztán főleg, hogy két dobással ezek után Abrár Ahmed egy kairammal ki-LKE-zte Zamánt. És mivel a most következő játszmák valamivel csendesebbek voltak, így az erőfölény vége 56/1-gyel érkezett el: kiegyenlített állás volt. És a folytatásban is az maradt, mert Naím és mostani társa, Abdulláh Safík pont a megfelelő ütemben gyűjtötte a pontokat ahhoz, hogy ne szálljon el a szükséges pontarány – igaz, a 9. játszmában, nem sokkal az előtt, hogy meglehetett volna az 50-ese, Naímmal sikerült végezni. A félidő felénél így 97/2 volt az állás, és megjósolhatatlan volt, mi lehet majd a vége. Viszont úgy tűnt, az új ember, Kuszal Perérá egy kicsit visszafogja az ütős csapatot: míg Safík például 27 dobás után már 41-nél tartott, addig a Srí Lanka-i 8 után csak 10-nél. De miután a 13. játszmában Abrár Ahmed egy szép futás közbeni elkapással tett róla, hogy Safík is búcsúzzon, kialakult egy Srí Lanka-i társulás, Perérával és Bhánuká Rádzsapaksával, és itt már Perérá is kezdett begyorsítani. Hát még amikor társa kiesett, és bejött mellé Raza: na Perérá akkor gyorsított be igazán, és a 19. játszma végére máris 59 futása volt több mint 200-as aránnyal! Mindennek pedig az lett az eredménye, hogy csupán 13 futás hiányzott a Lahor győzlméhez az utolsó 6 dobásból. A 20. játszmát Fahím Ásraf dobta, és jól kezdett: bár az első labdája széles lett, de utána három dobásból nem tudtak határt ütni a zöld-feketék. De ezek után jött a dráma: Raza került sorra, és előbb egy hatossal, majd egy négyessel kínálta meg a dobót, amivel csapata beért a célba, azaz megnyerték a 2025-ös PSL-t!

Hm, érdekes kérdés, mi lett volna, ha mondjuk Raza jobban játszik a teszten, és Zimbabwe tovább húzza, mint 3 nap? Akkor ő ma nem lehetett volna itt, és lehet, hogy nélküle nem nyerték volna meg az egészet! De ez csak gondolatkísérlet, nem érdemes tovább fűzögetni. Hiszen megnyerték, és ez a lényeg: csapattársai természetesen berohantak a pályára és a levegőbe emelték a hős zimbabweit.

Hamarosan kiosztották a szezon díjait is. A következő játékosok és közreműködők részesültek elismerésekben:

• A szezon legjobb játékosa és egyben legjobb ütőse: Haszan Naváz (Kvetta, 399 futás)
• A legjobb feltörekvő játékos: Mohammad Naím (Lahor, 314 futás, 1 kapu)
• A legtöbb futást szerző ütős: Száhibzádá Farhán (Iszlámábád, 449 futás)
• A legtöbb kaput szerző dobó és egyben a legjobb dobó: Sahín Sáh Afrídí (Lahor, 19 kapu)
• A legjobb mezőnyjátékos: Abdul Szamad (Pesavar, többek között 9 elkapás)
• A legjobb mindenes: Sikandar Raza (Lahor, 254 futás, 10 kapu)
• A legszebb elkapás: Aviska Pranándu (Kvetta)
• A legjobb játékvezető: Ászif Jákúb

Végezetül a Krikettgalaxis hagyományaihoz híven leírunk egy nem túl értelmes adatsort, amit azonban mégis szeretünk, mert mutatja, hogy évről évre hogyan bővül egy-egy torna története. Tavaly a PSL-ben elég volt, ha valaki lejátszott 21 mérkőzést, szerzett 214 futást vagy 9 kaput, és ezzel be tudott kerülni a történelmi összesítés első 100 helyére. Most már ugyanehhez 22 meccs, 241 futás vagy 11 kapu szükséges. Egy fokkal azért komolyabb.

Jövőre a tervek szerint már nem 6, hanem 8 csapattal zajlik majd a PSL – izgatottan várjuk!