Majdnem sikerült elkerülnie az utolsó helyet a Csennainak

2025. május 25. – Szerző: Krikettgalaxis

Mindössze egytizednyi NFA-különbségen múlt, hogy maradt az utolsó helyen a Chennai Super Kings – nem volt elég nekik ugyanis, hogy délután 83 futással (!) le tudták győzni a listavezető Gujarat Titanst. Azt a Titanst, amelyik így a második alkalmat is elszalasztotta, hogy bebiztosítsa első elődöntős helyét.

Csennai talán legismertebb épülete, a központi pályaudvar (illusztráció)

A kép szerzője: MrPanyGoff (Flickr), licenc: CC BY 2.0

Lesz-e vajon négyből négy? Arra gondolunk, hogy az elmúlt három IPL-meccsen mindig két olyan csapat találkozott, amelyek közül egy már továbbjutott, a másik pedig biztosan nem tud továbbjutni – és mindháromszor az utóbbiak nyertek. Az első feltétel, mármint az, hogy két ilyen csapat találkozzon, ma is adott volt, most már csak az eredménytől függött, marad-e a sorozat. De azért valljuk be, erre a négy közül a legkisebb esély ma volt: mégiscsak a listavezető Gudzsarát fogadta az utolsó Csennait.

A hőségben (sőt, bevallottan amiatt) a pénzfeldobást megnyerő vendégek az ütést választották. Csapatukban egy változtatás történt: Ravicsandran Asvin helyét Dípak Húdá vette át, és ugyancsak egyet cserélt a GT is: ott egy dél-afrikai helyett egy másik dél-afrikai jött be, név szerint Kagiso Rabada helyett Gerald Coetzee.

Ahhoz, hogy a szuperkirályok elkerüljék az utolsó helyet, valamivel több mint 100 futással kellett volna nyerniük, de hogy pontosan mennyivel, az függött attól is, hogy mennyit érnek el most az első félidőben. Lényeg a lényeg: először is elsöprő ütőjáték kellett volna tőlük, aztán majd jöhetett a további számolgatás. Erre elsőként a két nyitó, Ájus Mhátre és Devon Conway vállalkozott, és bár az első játszma, amelyben kizárólag Mhátre jutott szóhoz, elég csendesre sikeredett, de a második (amit szintén ő ütött végig) már épp ellenkezőre: ott a fiatal ütős Arsad Khán ellen egy 2–6–6–4–4–6-ot hozott össze. A 4. játszmára viszont nem tért vissza a dobó, hanem jött helyette Prasziddh Krisná, ugyancsak Mhátre ellen – és az eredmény is más lett: először három pöttyös labda, majd egy felgyertyázott és elkapott labda. Conway mellé ezek után Urvil Patel szállt be, de ők ketten egyelőre csak elég közepeskén haladtak, így az erőfölény 68/1-re végződött – de nem véletlenül írtuk oda az a szót, hogy egyelőre. A folytatásban már több négyesük is volt, amivel a 9. játszmában 100 fölé juttatták a csapatot, majd a 10. játszmát Patel egy hatossal kezdte, így a pontszáma 37-re, az aránya pedig 200 fölé nőtt. Utána viszont elkapták őt – de a helyére jövő Sivam Dube is maximumra ütötte már a második labdát, amit kapott, így a félidő fele 115/2-vel érkezett meg. Dube aztán hasonló eredményt ért el Patelhez abból a szempontból, hogy neki is 200-as aránya lett, csak éppen a pontszáma lett kevesebb mint feleannyi, ugyanis a 13. játszmában elkapták. Közben viszont Conway is rákapcsolt, és a 14. játszmában 50-est ünnepelhetett – de a titánok újra lecsaptak, amikor az új-zélandi túl korán mozdult egy fejszés söprés során, és a labda a kapujába csapódott. Innentől aztán a félidő végéig a Dewald Brevis és Ravindra Dzsadedzsá által alkotott pár ütött, de annak két tagja igen eltérő stílusban. Bár 5 játszmával a vége előtt még nem sok különbség volt köztük, de a következő 30 labda során nagyon kinyílt köztük az olló: Dzsadedzsától már csak egyetlen hatosra telt, míg párja négy hatost és négy négyest hozott össze, így bőven meglett neki az 50-es is, és csak a legutolsó labdából esett ki. A sárgák így nem kevesebb mint 230 futást halmoztak fel – de ha valaki, akkor a Gudzsarát képes volt arra, hogy ezt is lekergesse.

Ahhoz azonban, hogy a Csennai elléphessen az utolsó helyről, nem csak arra lett volna szükségük, hogy a titánok ne érjék el a 231-et, hanem az NFA miatt arra is, hogy a 122-t se érjék el – de erre azért nem sok esély mutatkozott, tekintve, hogy a hazaiak első három rendű ütőse eddig mindig magas pontszámokat szállított. Jött is Száín Szudarsan és Subman Gil, hogy ma is szállítson valami szokásosat, de furcsa módon (idén először) a CSK egy pörgetővel kezdte a dobást (Dzsadedzsá volt az), ami mintha kicsit meglepte volna őket, és például határt sem ütöttek ellene. De aztán Dzsadedzsá egy időre háttérbe vonult, és átadta a helyét Ansul Kambodzsnak, aki élt is a lehetőséggel: kiejtette Gilt, aki a katonához élezte a labdáját. A 4. játszmát Khalíl Ahmad kapta, és ez minden várakozást felülmúló játszmára sikeredett: csak 2 futás gyűlt benne össze, és Jos Buttler is kiesett benne – az angolnak tehát ez volt az utolsó megmozdulása az idei IPL-ben, mert ezek után elhagyja a csapatot a válogatott kedvéért. De ha ezt a játszmát várakozáson felülinek neveztük, hát mit mondjunk a következőre? Akkor meg Kambodzs csak egyetlen futást hagyott, és ő is szerzett egy kaput, méghozzá a kacsázó Sherfane Rutherfordét, így az erőfölény 35/3-mal ért véget: felcsillant a remény, hogy akár még sikerülhet is a lehetetlen, és a dobók 122 alá tudják korlátozni az ellenfelet! Ez a remény azonban nem élt sokáig: a következő pár, Szudarsan és Sáhrukh Khán ugyanis úgy hozta le a következő időszakot a félidő feléig kapuvesztés nélkül, hogy csak a 10. játszmában 18 futást gyűjtöttek, így csapatuk egy csapásra 85/3-ig jött föl. Na jó, de ehhez azért Dzsadedzsának még volt egy két szava. A 11. játszmában még azt a két játszmát is felülmúlta, amiket itt az előbb külön kiemeltünk, hogy mennyire jók voltak: most ugyanis ismét csak 1 futás gyűlt össze, de közben már két ember esett ki, ráadásul pont ez a kettő, akik eddig elég stabilak voltak – 86/5. A GT-nél most jött Rásid Hán, aki dobóként eddig gyatra szezont futott: legalább most pár szerzett futással próbált ezen szépíteni valamit, de egy gyors négyes és hatos után őt is elkapták, majd kevesebb mint 1 játszma múlva Coetzee-t is: 110/7, vajon 12 futás vagy 3 kapu lesz meg előbb?? A válasz aztán nem sokáig váratott magára, ugyanis a következő, 15. játszmában 15 futást gyűjtött a Gudzsarát, így hivatalossá vált: története során először az utolsó helyen végez a Csennai! Akik azért a becsületükért csak megküzdöttek: a hátralevő pár játszmában kiejtették az utolsó 3 ütőst is, így a Titans a 20. játszmát sem érte meg, és 83 futással kikapott.

Érdekesség, hogy az első félidőben még Prasziddh Krisnához került a legtöbb kapuért járó lila sapka, de mivel itt a kergetés végén Núr Ahmad három kaput is bekaszált, a sapka megint visszakerült hozzá.

Ami pedig a GT-t illeti: ők továbbra is elsők, de még mindhárom csapatnak, akik utánuk jönnek, van hátra egy-egy meccse, és mivel csak 1–2 pont velük szemben az előnyük, így még mindig leszorulhatnak akár a 3. helyre is, ami már csak végselejtezőt ér. Konkrétan a Pandzsáb és a Mumbai közül (akik egymás ellen játszanak majd) az egyik biztosan leelőzi őket, így a fő kérdés, hogy vajon a Bengaluru mit játszik kedden a Lakhnauval: ettől függ a titánok helyezése.