USA: 3, Omán: 3, Kanada meg csak irigykedik
2025. május 28. – Szerző: Krikettgalaxis
Lezárult a világbajnokság 2023–2027-es 2. ligájának 12. fordulója, ahol a házigazda Egyesült Államokhoz a szomszéd Kanada és a távoli Omán látogatott. A hat mérkőzésből Kanada egyet sem nyert meg, míg a többiek fele-fele arányban osztoztak a megszerezhető pontokon.
Dallas látképe (illusztráció)A kép licence: közkincs / szabadon felhasználható
Alig ért véget a 2. liga előző (11.) fordulója, egy nappal később már kezdődött is a tizenkettedik, ezúttal (természetesen) három másik együttes részvételével. A házigazda amerikaiak mellett most Kanada és Omán vett ezen részt: előbbiek célja nyilván az volt, hogy visszaelőzzék a hollandokat, akik a napokban átvették tőlük a vezetést, míg Kanada és Omán éppen a 4–5. helyen tanyázott, ami pont a továbbjutás határvonalának a két oldalát jelentette.
Az első mérkőzés elvileg egy észak-amerikai rangadó volt, hiszen az USA és Kanada találkozott, de rangadónak csak papíron nevezhettük, mert a valóságban elég nagy különbség volt a két résztvevő között, méghozzá az Egyesült Államok javára. Kanada amúgy két újoncot avatott ma: Shivam Sharma és Mansab Gill is most volt először válogatott, de nem rajtuk múlt a kudarc – sőt, Gill a csapat legjobb ütőse lett. De ne szaladjunk ennyire előre, hiszen az USA az ütéssel való kezdést választotta. Egyik nyitójuk, Smit Patel nem kevesebb mint 152-neskiig jutott, amivel a csapat valaha volt 3. legjobb egyéni pontszámát érte el, de később Milind Kumar is jócskán átlépte a 100-at a maga 115-neskijével. A kanadai dobóknak mindössze 3 játékost sikerült kiejteniük, így az amerikaiak 361/3-ra végeztek: szinte elérhetetlennek tűnő cél volt ez. És mint írtuk: Kanada nem is érte el, hiszen náluk még csak 50-est is csak az egyetlen Gill ért el, sokan pedig 10 alatti pontszámmal hullottak ki. A legjobb amerikai dobó Harmeet Singh vagy Sanjay Krishnamurthi volt: utóbbi ugyan takarékosabb is volt és több kaput is szerzett, mint Singh, de azokat mind csak az alsó közepes rend és a sorvég ellen. Kanada végül a 47. játszmában elfogyott, és súlyos, 169 futásos vereséget szenvedett.
A második találkozón Omán és Kanada játszott, három ENN-újonccal: Mohammad Imránnal és Mudzsibur Álíval ománi, valamint Jatinderpal Matharuval kanadai részről. Omán az ütést választotta, de igen hamar bajba került: egy játszma után például 0/1-re álltak, sőt, kettő után is. De aztán elkezdtek lassan egyre feljebb és feljebb vánszorogni, olyannyira, hogy a 4. rendű Hammad Mirzá már 77 futást is összeszedett. Igaz, ez neki 75 alatti aránnyal sikerült, de aztán a 6. rendű Mohammad Nadím szinte ugyaneddig jutott, és ő már közel 100-as aránnyal. Igaz, ez még összesítve sem lett sok, mert mások keveset adtak hozzá, de azért a 217, ami végül lett belőle, esetleg még védhető is lehetett. Sőt, úgy tűnt, Kanada is hasonlóan rosszul kezdi a maga félidejét, hiszen ők is elvesztettek egy embert az első játszmában, és kevés pontjuk gyűlt, de ez csak rövid ideig tartott, és máris begyorsultak. A Pargat Szinh és Harsh Thaker által alkotott 3. kapus pár aztán több mint 20 játszmáig bent volt – de ekkor hirtelen 110/2-ről 115/6-ra zuhant a csapat, ugyanis Szamaj Srívásztava és Sakíl Ahmed is két-két gyors kaput hozott. Singh utána még eljutott 85-ig, de a végén megint sok ütős kiesett, és Kanada a 49. játszma végére elvesztette az utolsó emberét is, így Ománnak sikerült megvédenie az eredményét: 15 futással nyertek.
A harmadik meccsen a házigazdák találkoztak Ománnal, vagyis a két eddigi győztes: és ennek megfelelően szoros és igen izgalmas is lett. Az elsőként ütő Omán egyik nyitója, Dzsatindra Szinh úgy tűnt, egyszerűen nem tud ma kiesni: 5 társat is elvesztett maga mellől, mire a 41. játszmában sikerült őt búcsúztatni. De közben teljesített egy 100-ast, a 6. rendű Mohammad Nadím pedig egy 40-est, így annak ellenére sem volt túl rossz helyzetben a csapat, hogy köztük a többiek gyengélkedtek. Sőt, most jött még Vinájak Suklá és Hasznain Sáh, akik együtt még 71-et gyűjtöttek be, amivel Omán valaha volt legjobb 8. kapus társulását hozták össze ebben a formátumban, megdöntve az eddigi 55-ös csúcsot. Így a csapat 266-ig jutott el, aminek a kergetését az amerikaiak eléggé lassan kezdték, és ez a lassúságuk sokáig kitartott. Igaz, ütőseik szívósak voltak, a magas rendűek szinte mind sok labdán át bent voltak, de alacsony aránnyal ütöttek, csak Milind Kumar teljesítette a maga 68-át 100 fölötti aránnyal. Aztán az utolsó 10 játszmára, ahogy azt ENN-ben szinte kötelező, sikerült a gyorsítás, és a legvégére egy 17 futást hozó utolsó játszmával holtversenyre mentették a meccset! Jöhetett a szuperjátszma: ott aztán Andries Gous és Harmeet Singh 13-ját Dzsatindra Szinh egymaga 4 dobásból elérte, és utána már egy szimpla is elég volt Hasznain Sáhtól (igen, őt tették be másik ütősnek!), így Omán végül bezsebelte a 2 pontot – és ezzel még Skóciát is megelőzték a tabellán, följőve a 3. helyre.
A negyedik alkalom Kanada és Omán összecsapását hozta, egy ománi debütánssal, Árjan Bisttel. Kanada az ütést választotta, viszont pár aktív játszma után csigalassú üzemmódba kapcsoltak, és például 10 játszma elteltével még csak 20 pontjuk volt, igaz, vesztett kapu nélkül. Ez volt amúgy a mélypont az ütési arányukban, innentől már sikerült gyorsítaniuk, de nem túl sokat: ütőseik bőven 100 alatti aránnyal teljesítettek, és értékelhető mennyiségű futást két kivétellel nem is tudtak begyűjteni. Navneet Dhaliwal azért eljutott 73-ig, Mansab Gill pedig 59-ig, de ez is csak arra volt elég, hogy 212-t teljesítsenek összesítve. Omán aztán bátrabb játékkal hozakodott elő, mindenki legalább 2 számjegyű eredményt ért el, aki sorra került, bár az is igaz, 31 fölé nem jutott senki – de ez az egész csak a 24. játszmáig igaz, mert akkor eső miatt megszakadt a mérkőzés, és később sem tudták folytatni. Mivel még nem tartottunk a második félidő felénél sem, és Omán csak 3 kaput vesztett, így a DL-eljárással kiszámolt cél bőven a kanadai 212 fele alatt volt: 91, és mivel Omán ekkor már 108-nál tartott, így kényelmesen őket nyilvánították győztesnek. Néha az ember kicsit igazságtalannak érzi a DL-eljárást, de ez most nem az az eset volt.
Ötödjére megint egy amerikai rangadót láttunk, de megint hasonlóan nagy volt a különbség a két csapat között. És ismét volt egy kanadai újonc, méghozzá a kapus, Anop Santosh, de ez is hasonlóság az első meccshez, hogy most sem a debütáns forgott a középpontban. Az USA az ütést választotta, így először a kanadai dobókról szólt a találkozó, méghozzá főként Dilon Heyligerről, aki az első 5 rendű ütősből hármat is búcsúztatott. Ekkor, például a 23. játszmában, amikor 103/5-re változott az állás, még nem úgy nézett ki, hogy az amerikaiak nagyon el tudnának húzni, de ekkor Shayan Jahangir és Sanjay Krishnamurthi megfordította a helyzetet: társulásuk 139 közös futást gyűjtött, amivel egyébként a válogatott történetének legeredményesebb 6. kapus párjává is váltak, messze-messze megdöntve az eddigi 75-ös rekordot. Nekik köszönhetően az Egyesült Államok végül 286-ig jutott el a félidő végére. De a kanadai magas rend sem teljesített túl jól, és most is volt egy dobó, méghozzá Saurabh Netravalkar, aki az első 5-ből 3-at ejtett ki... De itt az ötödik ember, Harsh Thaker azért hosszabban harcolt, 66 futást is összeszedett, de mivel a többiek jóval gyengébbek voltak, Kanada még a 200-at sem tudta elérni, amire a 47. játszmában kiesett az utolsó emberük is.
Végül elérkezett a hatodik mérkőzés, ahol a házigazdák Ománnal találkoztak. Az ütésre kényszerülő USA a legelején még visszafogott volt (az első játszma például szűz lett), de aztán hirtelen följöttek egy egész jó arányra, ahonnan viszont már szinte végig csak lefelé vezetett az út – na persze nem nagyon, és nem teljesen a végéig. Az első 8 rendű ütős mind két számjegyű eredményt ért el, sőt, sokan a 40-et is megközelítették vagy átlépték, Saiteja Mukkamalla pedig egészen 73-ig jutott el. Az utolsó erőfölényre (10 játszma) pedig újra sikerült a gyorsítás az USA-nak, így a végére a 300-as összpontszámot is megközelítették. Ráadásul a második félidő elején Saurabh Netravalkar megszerezte a 100. ENN-kapuját, méghozzá első amerikaiként, így Omán, hiába a gyors kezdés, a 10–12. játszma tájára mélypontra került, legalábbis ami a pontszerzési sebességet jelentette. De mivel még sok kapujuk megvolt, bátran kezdettek gyorsítani, és ez jól is sikerült: innentől kezdve szinte folyamatosan nőtt az arányuk a meccs végéig. Náluk is volt 4 ember, aki elérte a 40-et, azon belül Hammad Mirzá az 50-et is, sőt, a 8. rendű Szufján Mehmúd a 72-t is, de a az amerikai Singhek, Harmeet és Jasdeep ma nagyon elemében volt: 3–3 kapujukkal sikerült elérniük, hogy Omán, ha meg is közelítette a célt, de el ne érje azt, így az amerikaiak szűken, 9 futással nyerni tudtak.
Ez után a forduló után a tabella úgy néz ki, hogy az USA vezeti azt 28 ponttal, de Omán is följött 24-re, ami a 3. helyhez elég, Kanada viszont csak az ötödik, 20 ponttal.
