Pakisztán önbizalma visszatért
2025. június 1. – Szerző: Krikettgalaxis
Hosszú idő után újra megnyert egy hazai NH20-as sorozatot a pakisztáni válogatott: erre most már nagy szükségük is volt az utóbbi hónapok, sőt, évek zűrzavara után. Igaz, az ellenfél nem pont a legerősebb válogatott volt, de azért Bangladesre sem szabad rálegyinteni, és a győzelmet amúgy sem kell magyarázni.
Az iszlámábádi Faiszal-mecset, Pakisztán nemzeti mecsete (illusztráció)A kép licence: közkincs / szabadon felhasználható
És itt az n+1-edik beígért újrakezdés Pakisztántól – új edzővel (Mike Hesson), kimaradó nagy nevekkel és visszatérő régiekkel meg minden, de valahogy az az n már olyan nagy, hogy jó szívvel már nem is lehet komolyan venni náluk az ilyen fogadkozásokat. De ne ítélkezzünk előre, egyszer lehet, hogy valóban felfordul a világ, és Pakisztán újra igazi krikettnagyhatalommá válik. Mert bizony most csak középhatalom. De akkor mit mondjunk Bangladesről? Ők sosem voltak igazán nagyok, mindig csak szerettek volna betörni közéjük, de egy kicsi mindig hiányzott tőlük. Vagy nem is olyan kicsi. Mostanában sem ment annyira jól nekik: múlt héten még az Egyesült Arab Emírségektől is elszenvedtek egy sorozatvereséget...
Mostani pakisztáni turnéjuk eredetileg három ENN-ből és három NH20-ból állt volna, de végül megbeszélték, hogy inkább legyen csak 5 NH20 és kész. Aztán viszont közbeszólt az India–Pakisztán konfliktus, ami miatt többek között a PSL befejezése is csúszott: a döntőt például május 25-én rendezték, akkor, amikor a tervek szerint az első NH20-nak kellett volna lebonyolításra kerülnie. Így aztán az 5-ből 3 lett... Méghozzá a 3 lahori meccs maradt meg, pedig eleinte Fajszálábádba is terveztek kettőt.
Ha már a PSL szóba került: Pakisztán annyiból kedvezőbb helyzetben volt, hogy az elmúlt hetekben a PSL-nek köszönhetően elég jól fel tudta mérni játékosainak pillanatnyi formáját, így aztán bekerülhettek a bő keretbe olyanok is, akik már régen voltak válogatottak, de a ligában jó teljesítményt nyújtottak. Bár jegyezzük meg, ott volt például a bangladesi Risád Hoszen is, aki például bajnok lett a Qalandarsszal, miután 7 meccsen 13 kaput szerzett, többek között a döntőben is egyet. Rá pedig nagy szüksége volt a vendégeknek, hiszen legjobb dobóik közül többen (Musztráfidzsur Rahmán, Tászkin Áhmed, Náhid Ráná) is hiányoztak, igaz, ők sebes dobók voltak, Risád Hoszen meg pörgető.
Fontos megjegyezni a sorozattal kapcsolatban, hogy a DFR-t működtető csapat pár hete a katonai konfliktus idején elhagyta Pakisztánt, és azóta sem tértek vissza, így most sem volt elérhető a videóbírózás.
Az első mérkőzésen Banglades ugyanazzal a csapattal állt ki, akikkel legutóbb kikaptak Sardzsában, de Pakisztán az Új-Zéland elleni legutóbbi vesztes csapatának több mint a felét kicserélte – de sokak csodálkozására például nem játszott a PSL legtöbb futást szerző ütőse, Száhibzádá Farhán és a legeredményesebb dobója, Sahín Sáh Afrídí sem. A hazaiak az ütést választották, valószínűleg nem feledve, hogy ezen a pályán gyakori volt a közelmúltban a 200 fölötti első félidei eredmény! De ma ettől messze kerültek, amikor az első két játszmában kiesett a két nyitójuk – viszont utána lépésről lépésre mégis közeledtek felé, mert a következő ütőseik már sokkalta jobbak voltak. Amellett, hogy gyorsan szerezték a pontokat, viszonylag jó mennyiségűt is gyűjtöttek be belőlük, Szalmán Ága kapitány például 50-est teljesített, de átlépte a 40-et Haszan Naváz és Sádáb Hán is. A bangladesi dobók mindegyike szerzett ma kaput, de többnyire csak egyet, míg a mezőnyben sok hibával játszottak, köztük több elejtett elkapás is előfordult. Pakisztán így egy 202-es célt tudott felállítani. A kergetés során voltak jó pillanataik az ütőseiknek, elsősorban Litan Dásznak, aki 30 dobásból 48-cal esett ki, illetve a gyorsan 36-ig jutó Dzsáker Álínak, de a többiektől inkább csak pár szép határeseményre futotta, mielőtt búcsúztak. Valós esélyük igazából sosem volt a sikeres kergetésre, és a végén valóban 37 futással kikaptak. A válogatottba több mint egy év után visszatérő Haszan Alí (pályafutása során először) 5-ös zsákmányt is szerzett, de mivel ennek jó részét csak a sorvég ellen, így mégsem ő lett a meccs embere, hanem Sádáb Hán, aki 48 futása mellé 2 kaput gyűjtött.
A második meccsre már bekerült a hazai csapatba a sokak által várt Farhán, és mivel az ütést választották, azonnal be is mutatkozott nyitóként. Az első esemény azonban egy sajnálatos dolog volt: a dobó, Sariful Iszlám a 2. játszma közben megsérült, és innentől kezdve egész meccsen nem dobott többet. A folytatásban egy kommunikációs hiba miatt kifutásból kiesett Szaím Ajúb, de Farhán és előbb Mohammad Hárisz, majd Haszan Naváz már remekelt: Farhán 74-ig jutott el, Hárisz átlépte a 40-et, Naváz pedig az 50-et is, ráadásul mindhárman jó sebességgel is érték el a maguk eredményét. A félidő végén némelyik haláljátszmát még egész takarékosan lehozták a dobók, így egy félelmetes céltól talán megmentették magukat, de azért a 201-es pakisztáni eredmény sem volt túl barátságos a vendégek számára. A kergetést elsősorban Tándzsid Hászán révén fergetegesen kezdte a bengáli csapat, 22 dobás után már 44/0-ra álltak, de utána 4 játszma alatt 5 embert vesztettek el, és így lényegében már el is dőlt a végeredmény. A félidő felénél 78/7 volt az állás, és már csak a 9. rendű Tándzsim Hászán Szákib volt az egyetlen fény az éjszakában: ő mindenkit meglepett azzal, hogy a semmiből egy 50-essel rukkolt elő. De a társak gyengélkedése miatt ez sem ért semmit: a 19. játszma végén elfogyott a csapat, és 57 futásos vereséget szenvedett. Sariful Iszlám a sérülése miatt egyébként ütni sem jött ki, de nem ezen múlt. Érdekesség egyébként, hogy Pakisztán csapatából 8 különböző játékos is részt vett a dobójátékban – és ebből 7-en szereztek is kaput!
A harmadik találkozó már jóval keményebb kihívás volt, de ezt is behúzták a házigazdák. Ez volt egyébként a korábban tesztben és ENN-ben már szerepelt Kháled Áhmed első NH20-as mérkőzése a bengáli csapatban, de nem rajta múlt, hogy nehezebb lett Pakisztánnak. Hanem elsősorban a vendégek nyitó párján: Tándzsid Hászánon és Párbhedzs Hoszen Imanon, akik ma nagyon jó napot fogtak ki, és több mint 10 játszmán át bent voltak együtt, mialatt 110/0-ra emelték a csapatot. Utána viszont pár labdányi különbséggel mindketten kiestek, és az utánuk jövők már meg sem tudták közelíteni az ő teljesítményüket, a félidő végén pedig jópár újabb kaput is elvesztettek. A legjobb pakisztáni dobó Abbász Afrídí volt, aki nem csak hogy két kaput szerzett, de a gazdálkodása is csupán 6,50 lett, miközben Banglades megközelítette a 200-at is: egészen pontosan 196-on végeztek. Amikor pedig a második félidő első játszmájában Mehedí Hászán Mirádzs búcsúztatta Farhánt, egész jó helyzetbe kerültek a vendégek. De a következő párral már nem nagyon mit kezdeni a dobók: Szaím Ajúb majdnem 50-ig menetelt, Mohammad Hárisz pedig meg sem állt 107-ig, ráadásul végigvitte az egész félidőt, ki sem esett! És mivel mindezt gyorsan tette, így a vendéglátóknak izgulniuk sem kellett: bőven maradt még idő (16 dobás), amikor beértek célba, és 3–0-ra besöpörték a sorozatot.
A két csapat közti örökmérleg most már még egyoldalúbb, mint volt: a 22 férfi NH20-ból 19-et nyert Pakisztán és csak 3-at Banglades.
