Összejött a meglepetés Sardzsában

2025. május 21. – Szerző: Krikettgalaxis

Három férfi NH20-as mérkőzésen fogadta az Egyesült Arab Emírségek Bangladest, és bár a jóval esélyesebbnek tűnő vendégek valóban megnyerték az első találkozót, de a második kettőt meglepetésre az Emírségek húzta be: talán már most, 3 év alatt meglátszik az ILT20 jótékony hatása?

Sardzsa látképe az al-Núr szigetről (illusztráció)

A kép szerzője: Shahana Shamsuddin (Wiki Commons), licenc: CC BY-SA 4.0

Az Egyesült Arab Emírségek pár napja fejezte be szereplését egy elég rosszul sikerült 2. liga-fordulóban: azok a mérkőzések viszont ENN formátumúak voltak, míg most végre (talán) kedvenc formátumukban, az NH20-ban is játszhattak. Ami a vendég bengáliakat illeti: ők a közeljövőben egész sok meccset játszanak majd, komolyabb ellenfelekkel szemben, és ezek voltak az első bemelegítések azokra. Lényeges újdonság volt náluk, hogy ennek az időszaknak új kapitánnyal vágtak neki: nemrég ugyanis Litan Dászt nevezték ki a csapat élére, aki korábban csak ideiglenesen töltötte be ezt a pozíciót.

Eredetileg úgy volt, hogy csak két meccsből fog állni ez a sorozat, de miután az első már lezajlott, a bangladesi szövetség azzal a kéréssel fordult az Emírségek szövetségéhez, hogy tegyenek hozzá még egyet, ők pedig el is fogadták a javaslatot, így háromra bővült a szám. Minden alkalommal a helyszín a sardzsai stadion volt.

Az első mérkőzésen a vendégek ismert neveket vetettek be, viszont az Emírségeknél három újonc is volt. Egyikük, Matiulláh Hán csak NH20-ban volt újonc, mert ENN-t már korábban is játszott, viszont Heider Alí és Mohammad Zoheb úgy debütált ma, hogy korábban más formátumban sem voltak még válogatottak. (Vigyázat, Mohammad Zoheb nem tévesztendő össze Mohammad Zuhebbel – ma mindketten játszottak!) Az ütésre kényszerülő Banglades teljesítménye ma igen vegyes volt. Legtöbb játékosuk nem igazán találta a helyét: például a jól gazdálkodó Muhammad Dzsavádulláh 4-et is kiejtett közülük, de amúgy sem szereztek túl sok futást, legfeljebb 20-at. Egyetlen kivétel volt, de ő hatalmas kivétel: Párbhedzs Hoszen Iman, aki viszont 53 dobásból 100-ast ért el (ez a leggyorsabb bengáli 100-as lett amúgy), ráadásul közben 9 hatost is ütött, amivel szintén csapatrekordot döntött: bangladesi ütős eddig legfeljebb 7-et szerzett egy játékrészben. Összesítésben így egy 192-es cél állt a kergetők előtt: ők azonban nem ijedtek meg tőle, és bár többen náluk sem voltak a helyzet magaslatán, de néhány ütősük meg jó sebességgel gyűjtögette a pontokat. Mohammad Vaszím például 50 fölé jutott, Ráhul Csoprá sem volt rossz egy gyors 35-tel, és Ászif Hán is megközelítette az 50-et, ráadásul úgy, hogy például a 13. játszmában volt egy 6–6–6-os sorozata is. Ekkor egy pillanatra úgy érződött: ez a kergetés simán meg is lehet – de aztán Banglades dobói vették át az irányítást, és a végére nem lett izgalmas a meccs, sima vendéggyőzelem született.

A második találkozó még több futást és meglepetésre hazai győzelmet hozott. Ezúttal egy-egy debütánst láttunk a két csapatban: a bengáliaknál az ENN-ben már bemutatkozott Náhid Ráná, míg ellenfeleiknél a válogatottsággal más formátumban sem rendelkező Szaghír Hán volt az. Nem játszott viszont például a vendégek múltkori legjobb ütőse, Hoszen Iman, és az egyik legjobb dobójuk, Musztáfidzsur Rahmán is elhagyta a csapatot, hogy az IPL-ben játszhasson. De azért így sem ütöttek rosszul a bangladesiek: Tándzsid Hászán 59, Litan Dász 40, Táohíd Hridaj pedig 45 futást gyűjtött, összességében pedig 205-ig jutottak el. Igen ám, de a második játékrész két nyitója, Zoheb és Vaszím megmutatta, hogy még így is van esélyük: a félidő feléig bent voltak együtt, és 107/0-ig jöttek föl. Ezek után ugyan szinte záporozni kezdtek a kapuk, de Vaszím azért 82-ig eljutott, és mindenki hozzátett egy kicsikét, így az utolsó játszma előtt már csak 12 futás hiányzott a sikeres kergetéshez. Ott pedig aztán volt minden: széles, hatos, kapu, rossz, szabadütés... és a végén egy szoros dupla, amivel az Emírségek megnyerte a meccset! Ezzel pedig megdöntötték a legnagyobb olyan sikeres kergetés világrekordját, amit egy nem teljes jogú ICC-tagország válogatottja ért el egy teljes jogú ellen – másrészt pedig ez volt az első legalább 200-as cél sikeres kergetése bármelyik emírségekbeli pályán.

A harmadik meccsen (amit tehát nem terveztek be előre, de jó, hogy lejátszották, hiszen így nem lett döntetlen a sorozat) a hazaiak a dobást választották. Az egyik bengáli nyitó ütős, Tándzsid Hászán nagyon jól indult, de még az erőfölényben 4 társat elvesztett maga mellől, és utána egy gyors 40-es után maga is búcsúzott. A folytatásban hamarosan két dolog is igencsak elsötétült: egyrészt a stadion, mert a 13. játszmában hirtelen (de szerencsére csak rövid időre) elromlott a teljes világítás (a szurkolók sikítozni is kezdtek), másrészt a bangladesiek hangulata, ugyanis még három ütőst vesztettek el olcsón, így 14 játszma után 84/8-ra álltak. Innen viszont még két hősies, kiváló társulással följöttek a végére nem kevesebb mint 162-ig: Dzsáker Álí és Hászán Máhmud együtt 44, majd Máhmud és Sariful Iszlám közösen 34 futást gyűjtött be, amivel megdöntötték a csapat eddigi legjobb 9., illetve 10. kapus párjának rekordját is! Azonban a második félidőben lényegében csak egy hőstettet tudtak végrehajtani a zöldek: Vaszímot sikerült hamar kiejteniük. De senki mást nem, és mivel a 3. rendű Alísan Sarafu 68 futásig menetelt el 140 fölötti aránnyal, majd Ászif Hán is beütött 5 hatost a végefelé, így 5 megmaradó dobással a hazaiak kergetése sikerrel zárult.

Ezzel aztán a sorozatot 2–1-re nyerte az Emírségek: ez lett történetük második sorozatgyőzelme egy teljes jogú ICC-tagválogatott ellen. De konkrétan Banglades ellen még így is negatív az örökmérlegük: ebben a formátumban 6-ból 4-et nyert Banglades és csak ezt a mostani kettőt az EAE.

Ebben a sorozatban a legtöbb futást Vaszím gyűjtötte be összesítve, méghozzá 145-öt, a legtöbb kapu pedig csapattársa, Dzsavádulláh nevéhez fűződik, aki 7 ütőst ejtett ki.