Újabb angol–Karib, ugyanazzal az eredménnyel

2025. június 11. – Szerző: Krikettgalaxis

Mindegy, melyik nem, mindegy, melyik formátum, Anglia akkor is legyőzi a Karib-térséget. Volt itt már minden az elmúlt hetekben – most éppen egy férfi NH20-as sorozat, ami újfent 3–0-s hazai győzelemmel zárult.

A Stonehenge, Anglia talán leghíresebb nevezetessége (illusztráció)

A kép licence: közkincs / szabadon felhasználható

Mint emlékezetes, az ENN-sorozat ugyanezen két csapat között igencsak egyoldalú játékot hozott, legalábbis a háromból két meccsen, de azért mindhármat megnyerték a házigazdák. Az NH20-ról viszont azt gondolhattuk, ez már más kávéház: ez egyértelműen a karibiak kedvenc formátuma, és szinte teljes erősségű csapattal állhattak ki, így jóval több önbizalommal vághattak bele a küzdelembe. De azért mégsem volt 100%-os az összeállításuk: amellett, hogy Nicholas Pooran saját maga kérte a pihentetését, vízumproblémák miatt nem érkezett meg a sorozat elejére Akeal Hosein sem, aki pedig a pörgető dobók világranglistáján ebben a pillanatban a 2. helyen állt.

Az első mérkőzést Chester-le-Streetben játszották. Mint írtuk, a karibiak az elérhető legerősebb csapatukkal játszottak, de Angliánál volt egy-két kisebb meglepetés: egyrészt most debütált NH20-ban Matthew Potts, a gyors dobó, másrészt közel 3 év után visszatért a csapatba a 35 éves mindenes, Liam Dawson. Az ütést választó hazaiak lassan kezdtek, de aztán többek között Jos Buttler 6–6–4–6-ja már 78/1-ig vitte őket az erőfölényben, sőt, a félidő felére már 108/3-nál tartottak. De utána egy kicsit visszalassultak, és hiába Buttler fantasztikus 96-os eredménye (ami az egyéni második legjobbja), a végére összesítésben még a 200 sem lett meg a csapatnak, csak 188, ami csalódás lehetett nekik azok után, hogy korábban hogyan álltak. A karibiak szintén picit lassan kezdtek, de a 10. játszmát 24 futással hozták le, így a félidő felére 91/3-nál tartottak, és bőven benne voltak a meccsben. Utána viszont egyre több és több kaput vesztettek, főként a visszatérő Dawsonnak köszönhetően, aki 4-es zsákmányig jutott a végére, így az utolsó néhány játszma után már egyértelmű volt, hogy ezt a meccset a vendégek nem nyerhetik meg. Nem is nyerték: Anglia 21 futással diadalmaskodott.

A második meccsen (Bristolban) már játszott Hosein – de a dobást választó angoloknál is bekerült a csapatba egy új ember, Luke Wood, aki a mérkőzés első labdájából máris kaput szerzett, majd a másik karibi nyitót is ő ejtette ki. De csak jóval később: Johnson Charles ugyanis majdnem az 50-esig eljutott addigra, ahogy a 3. rendű Shai Hope is, mire ő is búcsúzott. A karibiak összességében nem haladtak nagyon rosszul, de túl jól sem: 18 játszma után például még 149 futásnál jártak. Ekkor viszont Jason Holder és Romario Shepherd egy 6–6–6–1–6–6-os játszmával ajándékozta meg Adil Rashidot, ami a valaha volt 2. legrosszabb játszma lett egy angliai dobótól... Ennek is köszönhetően a karibiak egy pályaátlag feletti 196-tal zártak. Aztán, bár Holder az elején dobóként is eredményes volt, a 2–6. rendű angol ütősök viszont mindannyian jól teljesítettek, 26 és 47 közötti pontszámokkal, így végül 9 megmaradó dobással le tudták kergetni ezt a jó célt is. Érdekesség, hogy ez lett a világ legmagasabb összpontszámú férfi NH20-as mérkőzése, ahol egyetlen egyéni 50-es sem született.

A harmadik alkalomra Southamptonban került sor, ahol a vendégek a dobást választották. Jamie Smith és Ben Duckett azonban nem sok örömöt hagyott nekik: utóbbinak már az erőfölényben meglett az 50-ese, 8 játszma után pedig már 113/0-nál tartottak... Aztán a karibiaknak azért csak sikerült később lehozniuk egy-egy csodaszámba menő határmentes játszmát is, néha egy-egy kapuval fűszerezve, de Duckett így is 84-ig jutott el, a következő ütősök pedig villámgyorsan szerezték meg a maguk 22–36 futásait. Így aztán Anglia 249-et ért el a végére, ami hazai pályán a valaha volt legjobb eredményük lett (és összesítésben is a második), a karibiak előtt pedig egy akkora cél állt, amit ha lekergettek volna, megdöntötték volna az eddig általuk lekergetett legmagasabb cél rekordját. És igaz, hogy Evin Lewis hatosra ütötte a második félidő első labdáját, de ez a lendület nem folytatódott: viszonylag hamar viszonylag sok kaput elvesztettek, és csak egy-két emberük volt, aki tartotta bennük a lelket – de nem a győzelmi esélyt. Shai Hope gyors 45-je és Rovman Powell még annál is gyorsabb 79-e is csak ahhoz volt elég, hogy legalább a 200-at átlépjék a végére, és ne kelljen nagyon szégyenkezniük egy súlyos vereség miatt. Így csak 37-tel kaptak ki.

A három mérkőzésen összesen 165 futással Jos Buttler lett a legeredményesebb ütős, míg 5–5 kapuval két csapattársa végzett a dobóranglisták élén: Luke Wood és Liam Dawson.

Ami pedig a két csapat egymás elleni férfi NH20-as örökmérlegét illeti, ott változás történt: eddig a Karib-térség volt előnyben, de most már a 38 találkozóból 19-et az angolok nyertek, míg a karibiak csak 18-at, egy eredmény nélküli találkozó mellett.