Az utolsó labda döntött a Texas javára
2025. június 14. – Szerző: Krikettgalaxis
Izgalmas, fordulatokban bővelkedő mérkőzést játszott az MLC-ben a Texas Super Kings és az MI New York, amelyet a legutolsó labdáig bárki megnyerhetett volna – végül a sárgák jöttek ki belőle jobban, mindössze 3 futással felülmúlva ellenfelüket.

A kép licence: közkincs / szabadon felhasználható
Alig ért véget az IPL, és máris itt aaaa... az MI–Super Kings találkozó, ha valaki még nem unná! Tudjuk, sokan nem unják – vagy mert például ezen két klubcsalád százmilliós nagyságrendű rajongótáborának tagjai, vagy például azért, mert ez itt most az USA, és ez a párosítás valami újat, New York és Texas küzdelmét hozta. Vagy éppenséggel azért, mert a krikett bármilyen formája maga a földi csoda, és azt soha, semmilyen körülmények között nem lehet unni.
Tavaly ez a két együttes a tabella 3. és 4. helyén végzett, így a végselejtezőben pont egymással találkoztak. Akkor a TSK nyert, de utána nekik sem sikerült bejutniuk a döntőbe, így mindkét csapat valami jobbat remélt idénre, mint tavalyra.
Ami a Texast illeti, ők folytatták a Super Kings-hagyományt, miszerint nagyban támaszkodnak a régi, rutinos játékosokra. Idén például ők voltak az egyike annak a két MLC-csapatnak, amelyik nem váltott kapitányt: náluk továbbra is Faf du Plessis a vezér. A Mumbainál... elnézést, a New Yorknál viszont Kieron Pollard helyett honfitársa, Nicholas Pooran lett az új kapitány. Csapatukat érintő fontos hír volt továbbá, hogy két afgán kulcsemberük, Rásid Hán és Azmatulláh Omarzí nem sokkal a torna kezdése előtt lemondta a részvételt: nem a Trump-féle, afgánokat is érintő beutazási tilalom miatt (mert azt még meg lehetett volna kerülni), hanem mindketten a pihentetésüket kérték.
A helyszín, ahogy itt a torna elején mindig, az oaklandi stadion volt, azaz e két csapat számára semleges pálya. A pénzfeldobást az MINY nyerte, és a dobást választották. Csapatukban 5 olyan játékos is bekerült a mai 11-be, akik még korábban sosem léptek pályára az ő színeikben: Tadzsindra Szinh, az indiai–amerikai Agni Chopra, Quinton de Kock, Navín ul-Hak és Michael Bracewell. De azért a Texasnál is volt négy csapatújonc, név szerint Donovan Ferreira, Adam Milne, Daryl Mitchell és Saiteja Mukkamalla.
A sárgák két nyitó ütőse Du Plessis és Devon Conway volt, az első dobó pedig Trent Boult – komolyan, mintha az IPL-ben lennénk! (De hogyan terveznek akkor bajnokok ligáját a krikettben, ha ennyi átfedés van, nem csak itt, hanem számos más csapatnál is?) Az ütősök eleinte nehezen lendültek bele (Boult ellen nem is könnyű!), de aztán a 11. érvényes dobásból már megjött az első 6-os, majd lassacskán egyre több határ is: a tegnap látottaktól messze voltunk, de azért nem volt rossz nézni ezt a pár játszmát texasi szemmel. A ötödiket viszont már annál inkább, mert akkor Du Plessis sokáig a levegőben levő labdáját Tadzsindra Szinh elvetődve, alacsonyan elkapta. És még az erőfölényben kiesett az új ember, az amerikai válogatottban a közelmúltban pedig igen eredményes Saiteja Mukkamalla is, így 6 játszma után az állás 50/2 volt: ez talán inkább a kékeknek tetszhetett jobban. A folytatásban aztán Michael Bracewell két nagyon jó játszmát is lehozott: ezekben összesen 6 futás gyűlt össze, és még Daryl Mitchell is kiesett, így a félidő fele 79/3-mal érkezett el. Sőt, aztán Bracewell a jól induló Milind Kumart is búcsúztatta, két dobással később pedig Donovan Ferreira is kihullott: a Super Kings nagy bajban érezhette magát! Ekkor azonban elő tudtak rántani valamit a bűvészkalapjukból, pontosabban valakit: Calvin Savage-et, a viszonylag ismeretlen és elsősorban dobóként jeleskedő játékost, aki 7. rendű ütősként mindenkit meglepett ma. Miközben a még mindig pályán levő Conway is elért 50-ig a 16. játszmában, Savage is szépen haladt előre, és az utolsó játszmára ő is összehozott magának egy 50-est, amivel így egy egész versenyképes 185-ig juttatta el a csapatot.
A kergetést Agni Chopra és Quinton de Kock kezdte – de sem az izgalmas tehetségnek tartott Chopra nem bírta sokáig, sem az IPL-ből a rossz formáját ezek szerint ide átmentő De Kock: mindketten Milne dobásából estek ki a 2., illetve a 4. játszmában, ráadásul a kettő között még a harmadik rendű Monank Patel is kis híján – elsőre meg is adta az LKE-t ellene a bíró, de a videózásból kiderült, hogy a labda elkerülte volna a láb-karót: maga Milne is nehezen hitte el, elsőre olyan egyértelműnek tűnt. És mivel Ziá ul-Hak is lehozott három egész takarékos játszmát itt az elején, majd Núr Ahmad labdájába Pooran inkább csak magasságot tudott vinni, távolságot nem, így könnyedén elkapták a veszélyes ütőst: az erőfölény 32/3-ra végződött. Ekkor elég egyértelműnek tűnt a Texas fölénye, de most jött egy nagy fordulat: a következő pár, Monank Patel és Michael Bracewell már sokkal tartósabban megvetette a lábát a pályán, és igen jó pontszerző üzemmódba is kapcsoltak. A félidő felénél máris 79/3-nál tartottak, 13 játszma után pedig 119/3-nál, vagyis a szükséges pontarány alig-alig volt már magasabb, mint az eddig teljesített: ez már a kékek sikerét vetítette előre. A következő játszmák aztán igen hullámzó játékot hoztak: előbb Milne (Du Plessis igen látványos, egykezes elkapásának hála) ejtette ki Bracewellt, majd viszont a 17. játszma egy 4–6–4–4-gyel kezdődött Kieron Pollard jóvoltából. De a következő két labda megint a Super Kings örömét hozta. Előbb Pollard kényelmeskedett el egy futást, és amire észrevette, hogy baj van, mert Mitchell, a dobó megkaparintotta a labdát, már késő volt begyorsítania: a közvetlen rádobás olyan jól sikerült, hogy az ütős nem ért be a vonalra. A következő dobás után pedig Mitchell ismét villámgyorsan megszerezte a labdát, és Patelt is kifutotta! A két ütős egymás után, 32 és 62 futással esett ki, az állás pedig 159/6-ra változott. A következő játszma egy LKE-t, az azt követő pedig még egy kifutást hozott, így az utolsó játszmára 9 pont hiányzott a New York-iak győzelméhez, de már csak 2 kapujuk volt meg. Ezt a játszmát pedig Mitchell dobta, és sikerült lehoznia extrákkal együtt mindössze 5 futásra, így a Texas szűken ugyan, de megnyerte a meccset!