A kaliforniai rangadót is simán hozta a San Francisco

2025. június 15. – Szerző: Krikettgalaxis

Két nappal elképesztően fölényes sikere után újra pályára lépett a San Francisco Unicorns, és kétséget sem hagyott afelől, hogy a Los Angeles Knight Ridersnél is jobbak. Biztosan korai még erről beszélni, de... de mintha már most bajnokesélyesnek tűnnének.

A Golden Gate híd San Franciscónál (illusztráció)

A kép licence: közkincs / szabadon felhasználható

Most kezdődött még csak a szezon, és máris dupla napunk van, azaz két meccset is rendeznek ma. Viszont egyik sem az a párosítás volt, amikor pont az a kettő együttes játszott volna, amelyik eddig még nem, azaz a Los Angeles és a Seattle – ez a két csapat külön-külön szerepelt ma egy-egy olyan ellenféllel, akik az első két napon már pályára léptek. Először az elsöprő ütőjátékot bemutató San Francisco fogadta kaliforniai riválisát, a Knight Riderst.

A vendég lilák új kapitánnyal vágtak neki a szezonnak – de csak elvileg. Jason Holdert nevezték ugyanis ki, de ő most még a karibi válogatottnál volt, így hiányzott a torna elejéről, addig pedig mégis a korábbi kapitány, Sunil Narine vezette őket.

A pénzfeldobást az LAKR nyerte, és a dobást választották. Mai 11-ükben négy olyan játékos szerepelt, aki korábban még soha: Tanveer Sangha, Alex Hales, Andre Fletcher és az a Matthew Tromp, akinek egyébként eddig még csak az ikertestvérét láttuk régebben az MLC-ben. Az SFU-nál majdnem megmaradtak ugyanannál az összeállításnál, mint a nyitómeccsen, csak a dobóknál cseréltek egyet: Carmi le Roux helyett ma Brody Couch játszott.

Az egyszarvúknál Tim Seifert és a múltkor felejthetetlent mutató Finn Allen nyitott: egyértelmű volt, hogy utóbbi kiejtése lehetne ma is a kulcs. De azért nyilván nem szomorkodtak a Los Angeles-iek akkor sem, amikor a második játszmában Shadley van Schalkwyk nem őt, hanem Seifertet búcsúztatta egy felgyertyázott labda utáni Narine-elkapással. Allen mellé így megérkezett Jake Fraser-McGurk, aki már régóta adós volt a jó teljesítménnyel – de ma törlesztette ezt az adósságát! Csak az 5. játszmában például négy darab egymás utáni hatossal ajándékozta meg Van Schalkwykot, és mivel Allen sem volt rossz ma sem, így az erőfölény végére máris 76/1-nél tartott a csapat. A 9. játszmára az ausztrál máris 50-esnél tartott, de még a félidő fele előtt az új-zélandi is átlépte ezt a küszöböt: az állás 10 játszma után 125/1 volt, a csapat pedig megállíthatatlannak tűnt! De azért Narine két dobás múlva mégis megállította, vagy legalábbis lelassította őket: labdáját Allen ugyan majdnem kiütötte hatosra, de csak majdnem, és Tromp a kötél mellett centikkel nagyszerűen el tudta kapni. Ettől aztán az egész haladás lelassult: a frissen bejövő ütősök gyorsan váltották egymást, senki sem ragadt meg hosszasan a pályán, sőt, Fraser-McGurk is négy újabb hatos után már búcsúzott (88-cal!). A lassulás leginkább az utolsó 5 játszmában volt tetten érhető: 15 játszma után 184/4 volt az állás, de utána már csak 35 újabb futást tudtak begyűjteni, miközben 4 újabb embert vesztettek. Nem baj: a 219-es eredmény így is módfelett nehéz feladatot alakított ki a Los Angeles számára!

A feladatnak Hales és Andre Fletcher vágott neki, de egyelőre nem elegendő lendülettel. Olyannyira nem, hogy Hales már a második játszmában ki is esett, amikor a mélységi keresztlábon elkapták. Fletcher ugyan rövid időn belül összehozott két négyest meg egy hatost, de a 4. játszmában egy rosszul időzített emelését neki is elkapták. A csapatban viszont még tartotta a reményt Unmukt Csand, aki az erőfölény végére 14 labdából máris 34-nél tartott, amivel összesítésben 66/2-re álltak: innen még nem volt lehetetlen a helyzetük. Viszont lassan egyre inkább azzá vált. A 8. játszmában kiesett Nitish Kumar is, a következő két játszma pedig egyetlen határeseményt sem hozott, így a félidő fele 90/3-mal érkezett el. Ebben az időszakban bizony Csand is lassult egy kicsit, de azért a 13. játszmában egy hatossal csak meglett neki az 50-es – csakhogy ugyanebben a játszmában a kiesés is meglett neki, ráadásul a dobó, Hárisz Rouf két labda múlva a 0 pontos Andre Russellel is végzett. A 17. játszmában Narine még egy 6–6–4–4-gyel kezdte meg az utolsó esélybe való belekapaszkodást, de ahhoz, hogy nyerni tudjanak, mindhárom utolsó játszmában szükségük lett volna még egy ilyesmire. Ami persze nem jött össze. Itt a végén szót érdemel még Tromp is, aki amúgy már egy ideje pályán volt, és végül 41-ig jutott el, de kiemelendő még Rouf is, aki a 19. játszmában is duplázott, így végül 4-es zsákmánnyal zárt. A Knight Riders viszont csak 187 futással, ami újabb meggyőző, bár most csak 32 futásos SFU-sikert jelentett.