Angliában sem a kiesésekről szólt a teszt első napja
2025. június 20. – Szerző: Krikettgalaxis
Várva várt tesztsorozat, az ötmeccses Anglia–India kezdődött meg ma, de a legelső napon nem éppen úgy alakultak a dolgok, ahogy a házigazdák szerették volna. Az indiai ütősök nagy magabiztossággal 359 futást szereztek, és csak hárman estek ki közülük.
A leedsi városháza, a híres aranyozott bagolyszobrokkal (illusztráció)A kép szerzője: Chemical Engineer (Wiki Commons), licenc: CC BY-SA 4.0
Az eddigi három tesztvilágbajnokságnak három különböző győztese volt: Új-Zéland, Ausztrália és Dél-Afrika. Vajon a most kezdődő negyedik végén egy negyedik bajnokot köszönthetünk majd? Még két év, mire kiderül, de azt már most sejtjük, hogy ha igen, akkor az nagy valószínűséggel Anglia vagy India lehet. Most pedig máris ők csaptak össze egymással ezen a Pataudí-trófeán... bocsánat, Anderson–Tendulkar-trófeán, ugyanis pár hete jelentették be, hogy mostantól kezdve az Anglia–India-tesztsorozatoknak ez lesz az új neve.
Hogy mennyire fontos ez a trófea, azt mi sem jelzi jobban, mint Richard Gouldnak, az Angol Krikett-tanács ügyvezetőjének a napokban elhangzott véleménye, amely szerint ez az India elleni sorozat (legalábbis kereskedelmi szempontból) ugyanolyan fontos, mint maga a Hamvak! Valóban, ahol India megjelenik, azt mindig mindenhol nagy érdeklődés övezi, főként akkor, ha egy olyan országban, mint Anglia, ahol a krikett szintén sokmillió ember hatalmas kedvence.
India ennek a sorozatnak új kapitánnyal vágott neki: a mindössze 25 éves Subman Gillel, és nem volt ott a csapatban a visszavonult Rohit Sarmá és Virát Kohlí sem. Számos új játékos viszont igen – azonban sokuknak nem igazán volt még tapasztalata az angol pályákkal kapcsolatban. Ilyen volt például újoncuk, Száín Szudarsan is. Ami a vendéglátókat illette: náluk nagyon nagy hiányzók nem voltak, de azért például kimaradt a mostanában gyakran alkalmazott Jacob Bethell, a térdműtétje után még nem teljes értékű Mark Wood vagy éppen a combsérülésből lábadozó Gus Atkinson is.
A mai helyszín a Leeds melletti headingleyi pálya volt, ahol az első napra angliai viszonylatban igen forró időt, akár 30 fokot is előrejeleztek, szerencsére eső nélkül. A sávot 9 mm-es fű borította (ellentétben a megyei meccsekhez használt 12-vel), és a szakértő (meg mindenki) azt várta, hogy későbbre kiszárad és alkalmas lesz a pörgető dobóknak. A pénzfeldobást az angolok nyerték, és talán kissé meglepő módon a dobással való kezdést választották, sőt, ezek után Gil is azt mondta, hogy ők is azt szerették volna!
A játékosok ma fekete karszalagban léptek pályára, a 8 nappal ezelőtti indiai légikatasztrófa több mint 250 áldozatának (akik között indiai és brit állampolgár is sok volt) emlékére, a himnuszok előtt pedig gyászszünetet is tartottak.
A két nyitó ütős Jasaszví Dzsájszvál és Kannaur Lokes Ráhul volt, és dobószempontból már az elején látszott, hogy itt a gyors labdákból sok kitérülést ki lehet hozni. Ez azonban nem szegte kedvét a két ütősnek, és igaz, hogy sok nullásuk is volt, de például az első 4 pontszerző ütés közül 3, vagy éppen az első 7-ből 5 egy-egy négyes határesemény volt (még ha nem is mindig pont úgy kivitelezve, ahogy szerették volna). Az első 10 játszmát Brydon Carse és Chris Woakes dobta (eredménytelenül), majd megjött Josh Tongue is, aki hamarosan egy LKE-vesztélyt legalább összehozott, ha mást nem, de a bíró nem adta meg, és a videózást is fölöslegesen használták el rá, mert a labda a láb-karók vonalán ütközött. Egy órányi játék után így az állás 44/0 volt – érdekesség, hogy ebből 36 négyesekből jött össze, amihez bizonyára a száraz és ezért gyors külső pálya is hozzájárult. A 16. játszmát már (furcsán korán) Ben Stokes dobta, aki szintén nem volt rossz, ahogy a többiek sem, de valahogy az ütősök mindig túljártak az eszükön. Dzsájszvál önbizalmát az is mutatja, hogy a 17. játszmában már egy kanalazást is bevállalt, majd mindkettejüktől tovább érkeztek az időnkénti határok, teszthez képest meglehetősen nagy mennyiségben. Az angolok legelőször a 25. játszmában könnyebbülhettek meg: Carse megszerezte ugyanis első hazai tesztkapuját (27 idegenbeli után), amikor későn kigörbülő labdáját a 42 futáson álló Ráhul megpróbálta meghajtani, de csak az első katonához tudta piszkálni. Most érkezett meg, pár perccel ebéd előtt a debütáns, Szudarsan, ám az ebédet valószínűleg a lehető legrosszabb szájízzel fogyasztotta el ezek után: nem szerzett ugyanis még pontot, és Stokes máris kiejtette. Az ütős megpróbálta megjátszani a labdát, de csak éppen beleérni tudott, a kapus pedig elugorva szépen elkapta. Ekkor 25.4 után, 92/2-nél meg is tartották az ebédszünetet.
A szünet után, amikor már Dzsájszvál és Gil ütött, az első érdekesség egy 5 pontos ütés volt, ami persze túldobásból jött létre – persze ha pontosabb a mezőnyből visszahajított labda, akkor az angolok nem csak ezt úszhatták volna meg, de sima kifutás lett volna a vége... A 31. játszmában pedig LKE lehetett volna a vége egy Carse-dobásnak, csak éppen a dobó túllépett a vonalon, így érvénytelen lett az egész labda... Cserébe Gil a következő játszmában 3 négyest ütött be, és megint, ahogy ebéd előtt sokáig, most is úgy érződött, India elhúz. És valóban: újabb hosszú idő telt el kapuvesztés nélkül, a 35. játszmában Dzsájszvál megszerezte az 50-esét, a 39 játszma utáni ivószünetre (ami alatt a vonalakat is újrafestették a talajon) pedig már 159/2 volt az állás. Ezek után jött be a mai első pörgető dobó, Shoaib Bashir, akit Dzsájszvál azonnal egy négyessel üdvözölt, de nem járt jobban Tongue sem, aki ellen 26 mai négyes után megszületett az első mai 6-os is, szintén Dzsájszvál részéről. A 43. játszmában Gil is elérte az 50-et, méghozzá 56 labdából, ami neki a leggyorsabb lett pályafutása során, majd hiába Dzsájszvál kisebb alkargörcse, amit egy nagy jegestömlővel ápoltak, utána az ütős gyorsan beütött még pár négyest, és egy szimplával a 49. játszmában a 100-ast is megszerezte. Aztán az 51. játszma, éppen a tea előtt egész eseménydús lett: Dzsájszvál kétszer is közel volt ahhoz, hogy a megélezett labdáját a második katona elkapja, de az egyik ilyen eset eredménye kiesés helyett pluszpont lett számukra: a mezőnyjátékos (Harry Brook) csak úgy tudott beleérni, hogy a labda a kapus mögött a földre helyezett sisakokat találta el, ami a szabályok szerint büntetésből 5 pluszpont Indiának... Így a teaszünet 215/2-nél telt: az angoloknak sürgősen ki kellett valamit találniuk.
Az a sürgős kapu pedig, ami nagyon kellett volna a hazaiaknak, jött is rögtön a szünet utáni 9. dobásból: Stokes labdája a kéz-karó vonalában pattant, majd kiegyenesedett, Dzsájszvál pedig nem találta el, és hátranézve már csak a ledőlt kapuját figyelhette meg. Az új ember az IPL-ben nagy csalódást okozó Risabh Pant volt, de most, tesztben, máris javítani tudott. Már a második labdáját 4-esre ütötte, és bár utána igen sokáig nem jött újabb határ sem tőle, sem Giltől, és néha kisebb hibák is becsúsztak, de a társulás így is megbonthatatlan maradt. A 60. játszma táján már a visszagörbülés is kezdett jelentkezni, de ez sem zavarta meg őket annyira, hogy kiessenek: a 69. játszma utáni ivószünetre különösebb gond nélkül 275/3-ig jöttek föl. A 74. játszmában Pant egy 4–6-ot is beütött, és hirtelen kérdéssé vált, hogy vajon ő éri el előbb az 50-et vagy Gil a 100-at? De utóbbinak már csak kettő hiányzott hozzá, így az lett meg hamarabb, méghozzá egy szép, 4-est eredményező hajtásból a 75. játszmában. Sőt, hamarosan egy hatossal az összesített 2000-et is elérte. 80 játszma elteltével az angolok megelégelték a régi labdát, és kikérték az újat, de azzal is India ünnepelhetett előbb: a vele történt második dobást Pant (bár rosszul időzíve, de szerencsésen) 4-esre ütötte, amivel összesítésben 3000-re, ma pedig 50 fölé jött föl. Igaz, a játszma végén azért Woakes okozott egy kis zavart: LKE-ért és elkapásért is apelláltak, de a bíró egyiket sem adta meg, és végül videózás sem lett belőle. Végül 85 játszma után véget ért az angolok mai szenvedése: egyrészt lassan játszottak, másrészt ápolás is volt, és ezért veszett el 5 játszma. Az állás ekkor 359/3 volt: indiai szemszögből nézve fantasztikus!
