Még mindhárom eredmény benne lesz az ötödik napban

2025. június 23. – Szerző: Krikettgalaxis

Természetesen az Anglia és India közti tesztről beszélünk, amelynek ma játszották le a negyedik napját. Az indiaiak megint jól építkeztek, de a sorvégük megint összeomlott, így Anglia előtt egy 371-es cél maradt holnapra, amiből 21-et el is fogyasztottak kiesés nélkül. Még bármi lehet holnap, de talán India győzelme a legesélyesebb.

A 18. századi Sanivár Várá nevű erődítmény Púnában (illusztráció)

A kép szerzője: Sreein Sreedhar (Wiki Commons), licenc: CC BY-SA 4.0

Tegnap úgy kezdtük a hírünket, hogy megállapítottuk: az első nap Indiáé volt, a második Angliáé. De most mit mondjunk a harmadikról? Talán azt, hogy egyiküké sem, vagy mindkettejüké, mert a mérkőzés teljesen kiegyenlített volt a nap kezdetén és zárásakor is. A második játékrészben India 6 futásos előnyt tudott megtartani, amit a harmadikban 96-ra növelt, de két kiesés árán.

A játékrészből tegnap 23.5 játszma telt le, amikor az eső miatt megállt a játék. A csapadék még ma reggel is jelen volt, de a kezdésre már kezdett kitisztulni az ég, és az előrejelzések is jobb időt jósoltak későbbre. A tegnapi elveszett idő ellenére azonban ma nem kezdték korábban a játékot, hanem ugyanúgy 11 órakor, mint eddig.

A két ütős Kannaur Lokes Ráhul és Subman Gil volt, előbbi 47, utóbbi 6 pontnál tartott. Alig telt le pár dobás viszont a meccsből, máris egy olyan pillanat következett, ami talán a végeredmény szempontjából is döntő lehetett: Brydon Carse dobására Gil úgy számított, egy picit szélesebben jön, de nem úgy jött, ezért az ütős csak a belső élével tudott beleérni, a labda pedig a saját kapuját találta el! De ha az első játékrész egyik századosa kiesett, hát jött helyette egy másik: Risabh Pant. Egyelőre azonban nem láttuk tőle, hogy a 100-asra törekedne ma is, ahogy Ráhul is nagyon türelmesen és lassan játszott: szinte több volt a nullás labda a mai első fél órában, mint korábban bármelyik játékmenetben. Ilyenkor persze nem csoda, ha LKE-veszély alakul ki, ahogy az a 33. játszma végén is megtörtént, de a videózás kimutatta, hogy Pant előbb az ütőjével ért bele, és csak utána találta el a lábát. De azért amit Pant ebben az időszakban csinált, az elég kockázatot rejtett magában, sok furcsa, mondjuk úgy, rendhagyó mozdulata volt, de egyelőre mindent megúszott. Az első legnagyobb esély a 38. játszmában nem is ellene, hanem Ráhul ellen alakult ki, de Harry Brook elejtette ellene az elkapást: túl gyors volt a labda, ő meg túl közel állt az árokban. A 46. játszmában szemerkélni kezdett az eső, de a játék nem állt meg, az idő pedig hamarosan meg is javult. Megállt viszont a játék a 48. játszma után, de akkor már sokkal prózaibb okokból: ebédszünet miatt. Az állás ekkor 153/3 volt: lassan gyűltek a pontok, ami főként a már egyenetlen pattanást okozó talajnak és az angol dobók kiváló távjainak volt köszönhető.

A szünet után a játék képe nem változott. Kimaradt lehetőség most is akadt hamar, például az 51. játszma elején, amikor Pant ütése pont ott haladt el, ahol máskor a katona szokott lenni, így aztán elkapás helyett 4-es lett belőle. De jöttek más négyesek is, nem csak mezőnybeli hiányosságok miatt, és ezeknek (is) köszönhetően Pant az 57. játszmában már 50 fölé jutott, utána meg már föl is bátorodott, és megjött tőle az első hatos is. Mit első, első kettő! Hamarosan már úgy tűnt, Pant előbb fogja elérni a 100-ast, mint Ráhul, pedig Ráhulnak már akkor 83-ja volt, amikor Pant még messze volt az 50-től is... De azért ez nem történt meg, mert Ráhul a 62-edik játszmában elérte a 100-ast, Pantnak meg csak 82-je volt akkor. Ezzel egyébként 1936 óta először történt meg, hogy mindkét indiai ütős százast szerezzen egy angliai tesztmeccsen, azzal pedig, hogy (amúgy meglepően sokára, a 70. játszmában) Pant is elérte a 100-at, a világ második kapusává vált, aki egy teszten belül két százast is begyűjtött! (Az első Andy Flower volt, 2001-ben.) Ezúttal egyébként a sokak által várt szaltós ünneplés valamiért elmaradt, de talán az indiai szurkolók nem annyira bánkódtak most ezen: csapatuk már 270-es előnyben volt, még mindig csak 3 vesztett kapuval. És ha megvolt a százas, jöhetett a felszabadult játék: a következő játszmában egy 4–6–4-et is bemutatott az akkor éppen dobó Joe Root ellen... Igen ám, de a következő játszmában egy fejszés söprést elrontott, és csak a zárt hosszúhoz sikerült ütnie, ahol elkapták: a 75. játszma végén a tea így 298/4-gyel érkezett el. Ekkor egyébként már bent volt a pályán az a Karun Nájr is, aki az első játékrészben kacsázott, de mivel most már megszerezte az első pontjait, így a feszültség kicsit feloldódhatott benne.

A szünet után a két ütős a 80. játszma végéig gond nélkül eljutott, amikor is Anglia kikérte az új labdát. Ezzel pedig az a Carse és az a Chris Woakes kezdett dobni, akik korábban egész jók voltak, most viszont egyelőre nem annyira. Vagy legalábbis rosszul nem dobtak most sem, csak az ütősök egy ideig még megtalálták rájuk az ellenszert. Végül a 85. játszma hozta el a már 137-nél tartó Ráhul végét: akkor Carse labdája extrát pattant, ami miatt az ütős elrontotta a mozdulatot, a labdát pedig a saját kapujára ütötte rá. Sőt, a következő játszmában Woakes is eredményes volt, méghozzá egy dobáson belül duplán: ő dobta ugyanis és ő is kapta el, hiszen Nájr pont felé ütötte vissza... Ezzel biztosítva volt, hogy Woakes sorozata, miszerint 2014 óra minden hazai teszten szerzett kaput, most se szakadjon meg. India tehát a 6. kapuját is elvesztette, és emlékszünk, mi történt az első negyedben ilyenkor? Az, hogy jött Josh Tongue, és szinte egymaga letarolta a teljes sorvéget. És most? Jött ugyanő, és megtette ugyanezt. A 91. játszmában ugyanis nem kevesebb mint három ütőssel végzett, akikből ketten kacsáztak! Utána ugyan Ravindra Dzsadedzsá még elmenetelt 25-ig, de a 96. játszmában kiesett az utolsó ütős is, így Indiának nem kellett törnie a fejét, mikor zárja le a játékrészt: valószínűleg ennél később akarták volna. Így csak 371-es célt tudtak felállítani Anglia elé, ami borzasztó soknak tűnik, de ez a pálya még nem viselkedett úgy, mint egy tipikus 4. nap végi pálya...

Angliának még olyan fél órája volt, hogy belekezdjen ma az utolsó játékrészbe: tudták, ha ezt túlélik kapuvesztés nélkül, az sokat jelenthet nekik. Zak Crawley és Ben Duckett nem is a híres–hírhedt Baz-labda stílussal hozakodott elő, bár azért a 4. játszmában Crawley csak beütött két egymás utáni 4-est. Viszont sikerrel jártak: nem estek ki a 6 mai játszma alatt, és 21 futást le is faragtak a hátrányból: bizony nem volt lehetetlen, hogy holnap a maradék 350 is meglegyen nekik.

De nagyon fontos kérdés, hogy milyen idő lesz holnap. Erre viszont nem tudjuk a választ: bár manapság egy nappal előre már egészen pontos előrejelzéseket szokás készíteni, most kivételesen igen nagy a bizonytalanság. Bármi lehet, sok eső is, szárazság is.