Teszt: a karibi dobók szétzilálták Ausztráliát, de megvolt rá a válasz
2025. június 26. – Szerző: Krikettgalaxis
Igen érdekesen kezdődött a bridgetowni teszt: az első napon a hazai dobók mindössze 180 futással kidobták az ausztrálokat, ám a második játékrészben a vendégek elég jól visszavágtak, így a nap végére egy 57/4-es eredmény alakult ki.
Barbadosi tájkép (illusztráció)A kép licence: közkincs / szabadon felhasználható
Emlékeznek, kedves tesztrajongó olvasók, mikor játszott utoljára Ausztrália a Karib-térségben? Nem csoda, ha már nem: több mint tíz éve! Most ez a hosszú várakozás szakadt meg ezzel a sorozattal, ami ma Barbadosban kezdődött el. Egyúttal a két válogatott megkezdte a szereplését a tesztvébé új ciklusában is, remélve, hogy idén még feljebb jutnak, mint legutóbb.
A hazaiak szinte teljesen kicserélték a csapatukat január óta, amikor utoljára tesztet játszottak, sőt, még a kapitányuk is új volt: érdekes módon az a Roston Chase, aki pedig már két éve nem is lépett pályára tesztmeccsen... De amúgy volt néhány még nála is nagyobb visszatérő, méghozzá Shai Hope, aki 2021-ben játszott utoljára ebben a formátumban, illetve John Campbell, aki 2022-ben. Sőt, egy újoncot is avattak Brandon King személyében, aki fehér labdával már sokszor volt válogatott, csak tesztben még soha – most pedig nem mástól kapta meg kezdés előtt az ezért járó sapkát, mint a híres Daren Sammytól. Ausztrália eközben nem sokat változtatott azon a csapaton, amelyik kevesebb mint két hete kikapott Dél-Afrikától az előző ciklus döntőjében. Csak az ujjsérülést szenvedett (és jelenleg New Yorkban tartózkodó) Steven Smith maradt ki, valamint Marnus Labuschagne, ők viszont annyira alapemberek voltak, hogy utoljára 2018-ban volt olyan meccs, amikor egyikük sem játszott... Helyükre Sam Konstast és Josh Inglist tették be.
Az ezredforduló táján, amikor a Karib-térség még nagyobb erőt képviselt, egy ilyen rangadó kedvéért ausztrál szurkolók sokagása utazta át a fél világot – ma csak néhány ausztrál zászlót lengetett a szél a lelátókon, és a helyiek sem töltötték zsúfolásig a lelátókat: ilyen kis szigeteken persze nehéz is megmozgatni túl sok embert. Pedig az idő kellemes volt, napos, és a szél sem fújt olyan erősen, mint az elmúlt napokban. A sávtalaj egyébként jórészt kopasz volt, itt-ott szárazfű-foltok tarkították. Ausztrália a pénzfeldobás megnyerése után az ütést választotta.
A két nyitó Konstas és Usman Khawaja volt, akik már az elejétől fogva időnként kényelmetlenül érezték magukat az új labda és a gyors dobók ellen. Konstas olyannyira, hogy már a 4. játszmában LKE-gyanú merült fel ellene, de a bíró nem adta meg. Viszont Shamar Joseph, aki múltkor idegenben tarolt le sok ausztrál ütőst, mégis ünnepelhetett, mert a videóbíró kimutatta, hogy márpedig ez érvényes kiejtés volt! Két dobással később az új ember, Cameron Green is nagy bajba került, mert a labda éppen odaszállt az árokba az újonc Kinghez – aki viszont elejtette a könnyű esélyt! Az elejtések teszteken átívelő sorozata pedig a 8. játszmában folytatódott: nem elég, hogy a pár napja befejeződött angliai és a most zajló Srí Lanka-i teszteken is sok volt az ilyen hiba, itt is ma már a második: most Chase, az első katona volt a tettes, Khawaja ellen, szóval már a második kaput vették el csapattársai Josephtől. De végre a 10. játszmában összejött neki az újabb kapu: most a második katonának, Justin Greavesnek sikerült éppen a föld fölött elkapnia a labdát. A gyors labdák pedig továbbra is szépen görbültek, szépen varratozódtak, így az ütősök nem nyugodhattak meg. És bizony jött is az újabb kiesés: a 16. játszmában Jayden Seales volt eredményes Inglis ellen, aki szinte függőlegesen ütötte fel a labdát, ami így a kapusé lett. Khawaja mellé most megérkezett Travis Head, akinek a rutinjára nagy szükség volt – és azt kamatoztatta is. Nem csak hogy stabilabbá vált az ütőjáték, de hirtelen amúgy agresszívabbá is, és az addig alig haladó Khawaja is beütött egy hatost, majd egész sok négyes is jött mindkettejüktől, főleg Headtől. A 21. játszmára megjött az első pörgető is, méghozzá nem meglepő módon Chase, a jobbra pörgető, hiszen két balkezes ütős volt a pályán. De sem ő, sem a többiek nem bírtak ezzel a párral: a 25. játszma végén elérkező ebédszünetben 65/3 volt az állás, vagyis Ausztrália a kezdeti nagy megingás után szépen magára talált.
A szünet után pedig még a szerencse is melléjük állt. Volt, amikor az ütős éppen csak beleért egy labdába, ami különben egyértelmű LKE lett volna, volt, amikor egy élezés négyesre ment, illetve még jópár más alkalommal sem találták el a labdát, ahogy szerették volna, de azokból sem lett semmi. Sőt, a 37. játszmában egy újabb elkapást ejtettek el ellenük, méghozzá megint King, az árok, bár ez most nehéz eset volt amúgy. Ekkor már mindkét ütős az 50-eshez közelített, ami aztán előbb Headnek lett meg a 38. játszmában, aztán... már majdnem elkezdtük leírni, hogy Khawajának mikor, de Shamar Joseph közbeszólt, és ezúttal neki kedvezett a szerencse (meg is érdemelte a két elejtés után): nem a legjobb dobást eresztette ugyan meg, de Khawaja túl korán mozdult a húzásra, és csak az alsó élével találta el, a kapus pedig begyűjtötte. Pillanatokon belül az új ember, Beau Webster is közel állt ahhoz, hogy ő is Joseph áldozatává váljon, de elütött labdája még biztonságban, éppen a második katona előtt ért földet. Bezzeg két játszmával később! Joseph talán a meccs eddigi legszebb labdáját dobta, ami elsuhant Webster külső éle mellett, és betalált a kéz és a középső karót összekötő pálca környékére. A 46. játszma aztán egy újabb Joseph-dobást hozott, ezúttal viszont úgy, hogy az várhatóan nagy vitákat kavar még: Head beleélezett, ez egyértelmű volt, csak az nem, hogy nem pattant-e le a földre, mielőtt Hope begyűjtötte. A videózásból akár úgy is lehetett látni, hogy nem pattant le, de a játékvezető úgy döntött, nincs döntő bizonyíték, így az ütős nem esett ki! Kiesett viszont még a közelgő tea előtt Alex Carey, de ő már nem Joseph, hanem Seales dobásából – talán az zavarta meg, hogy a labda egy picit nagyobbat pattant, így csak a katonához tudta élezni, ahol Chase egy igen szép elkapást hajtott végre. Ez a 48.4-es dobásban történt, és ha már így alakult, megtartották a teát is: az állás 138/6 volt, és már csak Head tartotta a lelket az ausztrálokban...
Az imént említett lélektartás pedig a szünet után csak pár percig tartott. Greaves dobását Head megélezte, és ezúttal nem volt kérdés, hogy tisztán kapta-e el a kapus: igen. Így aztán talán az előző eset sem fog majd mégsem akkora vitákat okozni, hiszen Head csak 6 futást szerzett azóta. Most már a sorvég jött, de azért ne felejtsük el, hogy például Mitchell Starc nemrég a tesztvébé döntőjében 58-neskit teljesített! Bocsánat, mégis felejtsük el, mert ma 0-val kiesett, méghozzá Seales mai harmadik áldozataként. Pat Cummins viszont megmutatta a magasabb rendnek, mit kellett volna csinálni: 14 dobás után például már 28 futásnál tartott – de aztán ennyi volt neki is, és Sealesnek is meglett a négyes zsákmány. Most már a 200 is szinte elérhetetlen távolságra látszott Ausztráliától, de azért King (az árok) tett róla, hogy egy pár lépéssel közelebb kerülhessenek: megint elejtett egy nem túl nehéz elkapást! Végül az 57. játszmában Seales az 5-ös zsákmányt is megszerezte, kiejtve az utolsó embert: a vendégek eredménye 180 lett. Mondjuk ki: ez gyenge. De mondjuk ki az örök igazságot is: addig nem ítélhetünk meg jó szívvel egy eredményt, amíg nem láttuk a másik csapatot is ütni ugyanazon a talajon!
A két karibi nyitó Kraigg Brathwaite és John Campbell volt. És valóban: nekik is meggyűlt a bajuk mindjárt az elejétől a gyors labdákkal! Az 5. játszmában Starc egyik dobását Brathwaite máris a második katonához élezte, és kész is volt az első kiesés. A második pedig a 7-edikben lett meg, szintén Starc labdájából, amikor Campbell hajtásra készülődött, de teljesen elmérte a vonalat, így ő pedig a kapushoz piszkálta a labdát. Az új ember, King, aztán a három elejtett elkapása után majdnem aranykacsázott – de szerencséjére az elhibázott beleérése éppen elkerülte a kéz-karóját, sőt, négyesre ment... Utána viszont már nem csak szerencsével szerzett újabb négyeseket, így lassan-lassan kezdte jóvá tenni a hibáit. Sőt, ő és Keacy Carty olyan szép menetelésbe kezdett, hogy például a 16. játszmában már 50-ig hozták föl a csapatot, és úgy nézett ki, szép kis előnnyel zárhatják majd később a játékrészt. Ebbe azonban Cummins pillanatok múlva belerondított, amikor kiváló dobásába Carty csak az ütője vállával tudott beleérni, a vége pedig kapuselkapás lett. Mivel közeledett a nap vége, így a következőnek egy éjjeliőrt küldtek be Jomel Warrican személyében, de ez a húzás nem jött be,ugyanis ő a második vele szembeni dobásból máris búcsúzott – bár tegyük hozzá, hogy Josh Hazlewood labdája, ami betalált a kapujába, bizony a magasabb rendű ütősöknek is gondot okozott volna! Mindenesetre az állás 53/4-re változott, és innentől már csak 57-ig tudtak följönni a 20. játszma végéig, azaz a nap zárásáig. Ez 123-as ausztrál előnyt jelentett, de most már kérdés volt, hogy ezt utol tudják-e érni holnap a hazaiak.
