Sokkal simább lett a karibi teszt, mint két nap után hittük

2025. június 28. – Szerző: Krikettgalaxis

Ausztráliának sikerült a harmadik játékrészben megtalálnia a módját, hogy hogyan lehet futásokat szerezni ezen a pályán, így jócskán elhúztak, több mint 300-as célt felállítva a Karib-térség ellen. Ők viszont a maguk részéről most is gyorsan elfogytak, így a teszt három nap alatt, könnyed ausztrál győzelemmel ért véget.

Ausztrál zászló (illusztráció)

A kép licence: közkincs / szabadon felhasználható

Sokakat, látván az első két napot, máris nem az a kérdés kezdett el foglalkoztatni, hogy lesz-e ötödik nap, hanem hogy lesz-e negyedik. Hiszen az elsőn 14, a másodikon pedig 10 ütős esett ki, és senki sem várta, hogy a pálya jelentősen jobbá fog válni az ütősöknek.

Tegnap 33 játszma telt el a 3. játékrészből, az állás pedig 92/4 volt, de ne feledjük, hogy az első két negyed alapján a Karib térség +10-ben volt, vagyis ez az állás lényegében azt jelentette, mintha Ausztrália 82/4-re állna. Középen két ütős volt bent: Travis Head 13 és Beau Webster 19 futással. Eleinte nem jelentkezett különösebb veszély a dobásokból: mintha a valóság máris rácáfolt volna arra a mindenkire, akit pár mondattal feljebb említettünk: akik azt várták, hogy nem javul a talaj. De ettől függetlenül már megjelentek azok a szurkolók, akik azzal viccelődtek (hát, eléggé fekete humor, mit mondjunk), hogy már várják az élezés – elejtés típusú kommentárt valamelyik Shamar Joseph-játszmában, hiszen szegény Josephfel ilyen már számtalanszor előfordult a közelmúltban, azon belül ezen a meccsen is többször. És mit hoz a sors: a 37. játszmában megtörtént az első megélezte–elejtette egy Joseph-dobásból (méghozzá Head ellen), csak annyi különbséggel, hogy a dobó keresztneve nem Shamar volt, hanem Alzarri. Az ütősök aztán egyre jobban felbátorodtak, és az első ivószünetben, egy óra játék után már mindketten 40 körül jártak. A szünet után megjelent dobni Jomel Warrican is, aki eddig titokzatos volt, hogy mit keres a csapatban, hiszen semmi hasznát nem vették: az eddigi több mint 100 játszma alatt, amikor a Karib-térség dobott, rá egyetlen labdát sem bíztak valamiért. De áttörést ő sem hozott, meg a többiek sem, így Head hamarosan 50-est ünnepelhetett. Az 53. játszmára aztán visszatért dobni a most egy ideje pihentetett Shamar Joseph – és bár a játszma első felében Head két négyest is beütött ellene, de a 6. dobásból teljesen egyértelműen ki-LKE-zte az ütőst: nagyon kellett ez a Karib-térségnek, ugyanis Ausztrália közben már 167-re jött föl! Az ebédet az 56. játszma után tartották meg 181/5-nél: eddig talán a legérdekesebb esemény az volt, hogy a labda eldeformálódott, ezért ki kellett cserélni – bár ezen a meccsen ez sem túl nagy érdekesség, mert az első két napon is sok ilyen eset történt. Talán valami selejtes labdákat küldött ide a Dukes, vagy nem tudjuk, mi van.

A szünetben Webster még izgulhatott, hogy meglesz-e az 50-es (ugyanis 49-cel ebédelt), de a folytatásban nem sokáig kellett várni, amíg kiderült a válasz: a második labdát 4-esre ütötte, és meglett. Viszont az elmúlt időszakban azért látszott, hogy mégsem javult bizony a talaj, most éppen az volt a jellemző, hogy nagyon alacsonyan maradtak a labdák, és ezért volt nehéz őket megjátszani. De azért Webster és Alex Carey csak fölhozta 200-ig a csapatot a 63. játszmára – de ez a játszma kísértetiesen hasonlóvá vált a végére ahhoz, amikor Head kihullott. Ezt is Shamar Joseph dobta, itt is kapott két négyest, de itt is kapuval zárt a hatodik labdából! Bár elsőre a bíró nem látta, hogy beleért volna a kapus által elkapott labdába, de amikor kikérték rá a videót, Webster meg sem várta, mi lesz az eredmény, és elindult lefelé – ebből ki is található, hogy mi lett az eredmény. Most már elég nehéz helyzetbe kerültek az ausztrálok, de Carey ezt nem hagyta annyiban: a következő játszmában például beütött egy 4–0–6–4-et, amivel a saját arányát máris 100 fölé emelte. A 65. játszmában aztán Pat Cummins ellen is kikértek egy videót elkapásgyanúra, de ott nem lett igazuk: a labda csak az ingjét súrolta. A 67. játszmában Carey egy hatossal már az 50-esét is megszerezte (csupár 40 labdából!), így az, hogy két labdával később elvesztették Cumminst is, amikor felütött egy labdát az égbe, már talán nem is nyugtalanította őket annyira: most már egyre biztonságosabbá, védhetőbbé kezdett válni a pontszámuk. Ráadásul Mitchell Starc sem szállt be rosszul az ütésbe: rövid idő alatt 3 négyest is beütött – igaz, aztán Shamar Joseph megszerezte ellene a négyes zsákmányát: 264/8. De még mielőtt agyondicsérnénk az amúgy valóban eredményes Josephet, jegyezzük meg azt is, hogy itt a folytatlásban elég pazarló volt, és igen rövid időn belül négy rossz dobást is megeresztett. A tea pedig nagyon közelgett, de Carey, bármilyen jól is játszott ma, nem bírta ki addig: Roston Chase kapitány a 79. játszmában úgy döntött, most ő próbálkozik meg a dobással, ebben a játékrészben először, és úgy látszik, tudott valami újat hozni, mert a harmadik, egyébként igen széles dobásából az extra fedezetről induló Justin Greaves máris elkapta Carey-t. Mivel ez már a 9. kapu volt, így akkor későbbre halasztották a teát, hátha gyorsan kiesik az utolsó ember, és akkor nem kell két szünetet külön tartani. Az utolsó kiesés pedig majdnem meg is jött a 80. játszmában, de hiába a videózás LKE-re, kiderült, hogy a labda mellément volna. A játszma végén azonnal kikérték az új labdát, de azzal az első dobást Josh Hazlewood máris négyesre ütötte, átlépve amúgy az összesített 300-at is. Sőt, a 82. játszmában az ausztrál előny is elérte ezt a bűvös számot – Shamar Joseph viszont az 5-ös bűvös számot, hiszen kidobta Hazlewoodot: ezzel tehát a kenguruk pontosan 300-as vezetésénél ért véget a játékrész és kezdődött a teaszünet.

Ez irtó nehéz cél volt a Karib-térség számára, úgyhogy létfontosságú lett volna nekik, hogy ne vesszenek kaput gyorsan. Erre tessék: Starc máris az első játszmában kiejtette Kraigg Brathwaite-et, aki a talán pont ennek az ütésnek a kedvéért odaállított hátsó keresztláb mezőnyjátékos (Sam Konstas) felé ütötte a labdát, aki előrevetődve el is kapta azt. A másik nyitó, John Campbell mellé így már bejöhetett Keacy Carty, akit az 5. játszma elején szintén kiejthettek volna, de a máskor magabiztos Cameron Green képes volt elejteni őt az árokban. Nem mindig egyértelmű, hogy mi számít elejtésnek és mi nem, ezért számolni is nehéz őket, de egy kommentátor szerint ez a 10. elejtés volt a meccsen! Ugyancsak kevésen múlt, hogy a 7. játszmában Campbell is bent maradhatott a pályán: ez egy bíró szavás LKE lett, és mivel az eredeti ítélet neski volt, ezért a végítélet is. A két ütős ezek után vizonylag bátran, bár emiatt néha önveszélyesen próbálkozott, de egyelőre szerencsével, mert megúszták a kiesési lehetőségeket, és olyan is volt, hogy például két egymás utáni élezés mindkétszer 4-esre ment. De ez nem tarthatott ki a végtelenségig: a 11. játszmában szakadt vége, amikor Campbell borzasztóan elmért egy kanalazást, így Carey kapusnak igen könnyű dolga volt az elkapásnál. Egy labda múlva pedig Brandon Kinget is elkapták, igaz, őt egész máshogy: a labda magasan szállt az árok Green fölött, de ő elég magas és hosszú kezű volt ahhoz, hogy felugorva meglegyen neki! Hazlewood hirtelen mesterhármas kapujában találta magát, de a harmadik aztán nem lett meg neki most. Egyelőre. De a 13. játszmában, Chase ellen már igen, Konstas elkapásával: a Karib-térség óriási bajban volt, hiszen már a 4. emberüket vesztették el, és még 50 futásuk sem volt... A helyzet pedig nem javult, Hazlewood teljesítménye pedig nem romlott. A dobó 34 labdából máris négyes zsákmányt gyűjtött be, amikor a 15. játszmában eltalálta Carty középső és kéz-karóját. És nagyon kevésen múlt, hogy a következő játszmában Webster is kaput szerezzen: labdája Greaves lábát találta el, a bíró pedig nem ítélt LKE-t – pedig mint kiderült, beleérés nem volt, a labda a kapu közepébe csapódott volna, csak éppen az ütközés bíró szava lett. Most már teljesen reménytelen volt a karibiak helyzete, nem volt értelme sem óvatosnak, sem agresszívnak lenni, de ők egyelőre az óvatosságot választották, Greaves és Shai Hope például elképesztően kicsi aránnyal gyűjtötte a pontokat a következő szakaszban. De mindegy volt: a 21. játszmában Cummins labdáját Hope nem tudta kivédeni, így az a kéz-karón kötött ki – 61/6. A napból viszont már csak mintegy negyed óra volt hátra, így arra azért nem sok esélyt volt, hogy ma befejeződjön – ám mivel rövid időn belül újabb ütős is kiesett (méghozzá Alzarri Joseph, amikor a helyettesítő Marnus Labuschagne közvetlen rádobásával kifutották), így a bírók fél órával meghosszabbították a napot. Ez pedig valóban elég is volt, hogy az ausztrálok most már rövidre zárják a dolgokat. Hazlewoodnak pillanatokon belül meglett az ötös zsákmány, aztán hiába Greaves és Shamar Joseph 4–6–4–4-es (!) sorozata, majd hiába Joseph újabb három (!) hatosa (nem egymás után), ez mind csak arra volt elég, hogy 141-re szépítsenek, de aztán a 34. játszmában Nathan Lyon két egymás utáni labdából végzett a két utolsó emberrel, pont, amikor már csak pillanatok voltak hátra a mai meghosszabbított időből.

Így Ausztrália végül hozta a papírformát, és nagy különbséggel nyert, de azért lesz miről beszélni ezzel a teszttel kapcsolatban. Például a sok vitatott videóbírós döntésről vagy éppen Shamar Joseph elképesztő teljesítményéről (9 kapu, 8+44 futás)... A következő meccs viszont jövő csütörtökön máris kezdődik, méghozzá Grenadában.