Kiegyenlített játék a birminghami teszt első napján

2025. július 2. – Szerző: Krikettgalaxis

Megkezdődött a második teszt az Anglia és India közti sorozatban. Az első napon Anglia dobói hamar lecsaptak, de India több hasznos ütőstársulást is fel tudott mutatni, így a nap végére egy 310/5-ös eredmény jött össze.

Birmingham egyik nevezetes épülete, a 2003-ban elkészült Selfridges Épület (illusztráció)

A kép szerzője: Christophe.Finot (Wiki Commons), licenc: CC BY-SA 3.0

Igen jó előjelekkel vághatott bele Anglia ebbe a mérkőzésbe, és nem csak azért, mert az előzőt megnyerték, hanem azért is, mert itt, Edgbastonban India a legutóbbi 8 találkozójából egyetlen egyet sem nyert meg, sőt, döntetlenre is csak egy alkalommal futotta.

A múlt heti (a magyarhoz képest igencsak szelíd) angol hőhullám már véget ért, hűvösebb idő fogadta a játékosokat, de a nagy szárazság rányomhatta a bélyegét a sáv minőségére is: a meccs elejétől eltekintve most nem volt olyan sok futás várható, mint az előző találkozón.

A pénzfeldobást Anglia nyerte, és ismét a dobást választotta. Ők már két nappal ezelőtt bejelentették a csapatukat: ugyanaz a 11 lesz most is, mint múltkor. Ellenben India az utolsó pillanatig titkolta, hogy kikkel lépnek pályára, csak most derült ki, hogy három helyen is megváltozott az összeállításuk. Kimaradt Száín Szudarsan, Sárdul Thákur és a pihentetett Dzsaszprít Bumráh is, a három új ember pedig Nítís Kumár Reddí, Vásingtan Szundar és Ákás Díp volt. A hazai játékosok egyébként ma fekete karszalaggal játszottak: néhány napja hunyt el ugyanis Wayne Larkins, aki többek között 13 teszten is játszott korábban a válogatottban.

Az ütést Jasaszví Dzsájszvál és Kannaur Lokes Ráhul kezdte, a dobást pedig Chris Woakes és Brydon Carse – pont mint múltkor. A futások viszont egyelőre lassabban gyűltek, mint akkor a meccs kezdetén, és a 7. játszmában hajszálon, jobban mondva a bíró szaván múlt csak, hogy Dzsájszvál máris nem esett ki: a bíró nem ítélt kiesést, a számítások szerint pedig a labda csak érintette volna a láb-karó tetején a pálcát. Hamarosan Ráhul ellen is volt egy kisebb LKE-gyanú, de azon gyorsan túlléptünk – két dobás múlva viszont későn mozdította le az ütőjét Woakes labdájára, és csak a saját kapujára sikerült ráütnie. A 11. játszma máris elhozta a második angol videókérést, most Karun Nájr ellen, de megint bíró szava lett a kaputalálatra! Woakes csak a fejét tudta csóválni, el kellett fogadnia, hogy így járt. Ez egy rossz vicc! – jelentette ki, csak kicsit más szavakkal. Ráadásul India egy óra játék után fel is bátorodott, és a következő fél órában majdnem ugyanannyi újabb futást szereztek, mint korábban összesen – így aztán Ben Stokes és Josh Tongue gazdálkodása nem mutatott valami szép képet. Aztán a 22. játszmában Dzsájszvál az 50-esét is megszerezte, viszont amikor az angolok Tongue helyére visszahívták Carse-t, ő visszahozta az eredményességet is: nem sokkal ebéd előtt kiejtette Nájrt, akit a második katona kapott el. A 25. játszma után a szünet így 98/2-vel érkezett el.

Ebéd után Dzsájszvál és Subman Gil folytatta a magabiztos ütést, bár Gil eleinte igen lassan haladt a pontszerzésben, és azért a 34. játszmában ő is csak alig úszott meg egy LKE-t: most viszont már el is veszett az angolok videózása, mert ezúttal nem bíró szava volt, hanem kiderült, hogy beleért az ütővel. Pedig Carse már szinte ünnepelt is... De aztán megint sokáig nem jött újabb kapuszerzési esély, így az angolok egy idő után megpróbálkoztak Shoaib Bashir dobójátékával is, aki mellé a 44. játszmában Stokes kapitány is csatlakozott. Az ő visszatérése pedig meghozta az eredményt: hamarosan egy szélesebb, rövidebb, ütésre csábító labdájára Dzsájszvál sem tudott nemet mondani, de elhibázta a nyesést, és a labda a beleérés után csak a kapushoz jutott. Stokes pedig az 51. játszmában a keresztlábon egy elkapással tehette volna teljesebbé a napját, de Gil elütött labdáját nem sikerült tisztán elkapnia. A teaszünet 53 játszma után érkezett el, amikor az állás 182/3 volt: bár nem veszett el sok kapu, de az ütési arány csak 3,43 volt, vagyis Anglia számára még látótávolságban maradt az ellenfél.

A szünet után továbbra is ragyogó napsütésben zajlott a játék, és mind Gil, mind ekkori társa, Risabh Pant türelmes és kitartó volt: előfordult, hogy a számukra szépen jövő labdákra is inkább védekezéssel válaszoltak. Ezt az is mutatja, hogy bár az 57. játszmában Gil elért az 50-esig, de ehhez neki 125 dobásra volt szüksége: klasszikus tesztstílus! Az 59. játszma India 200-át is elhozta, de a 61-edikben Pant, régebbi, bár ma eddig nem annyira jellemző szokásához híven, egy szokatlan dolgot művelt: Bashir labdájára egy zárt hajtással válaszolt, miközben ott volt a zárt közép és zárt hosszú mezőnyjátékos is. Nem is jött ki belőle jól: utóbbi egy kis szaladás után elkapta. Anglia pedig lendületbe jött: a friss embert, Kumár Reddít is pillanatokon belül kiejtették, méghozzá Woakes, akinek labdáját az ütős rosszul mérte föl, látványosan menni hagyta, csakhogy az éppen a kapu felé ment... Most az 59-nél tartó Gil mellé megérkezett Ravindra Dzsadedzsá, és ők ketten meg ismét India felé fordították a meccs kormánykerekét (ha ez nem képzavar). Igaz, a 69. játszmában közel volt egy LKE Dzsadedzsá ellen, de Stokesék ezúttal nem kértek videót – és jól tették, mert eredményül a mai harmadik, ellenük szóló bíró szavát kapták volna vissza... A 76. játszma után a játék egy kicsit hosszabb ideig is állt, mert Gilt görcsös fájdalmak miatt kellett ápolni, de tudta folytatni, sőt, amikor a 80. játszmát, azaz a régi labdával az utolsót Joe Root dobta, Gil két négyessel is megajándékozta az angolt, amivel éppen átlépte a 100-ast is. Az új labdával aztán újra Woakes és Carse támadott, de a 85. játszma végéig (mivelhogy ennyi fért bele a napba) már semmi eredményt nem értek el vele: a mai játék 310/5-tel zárult. Ez az utóbbi időszak egyértelműen Indiáé volt, de összesítésben egyelőre nem mondhatjuk, hogy ők állnának jobban. Bár Anglia sem.