Nem volt késői a tegnapi lezárás, India egyenlített a sorozatban
2025. július 6. – Szerző: Krikettgalaxis
Néhány (sokmillió) indiai szurkoló aggódhatott, hogy vajon lesz-e idő a teszt utolsó napján kidobni a maradék angol ütősöket: nos, bőven volt, így India 336 futással nyert, és 1–1-re jött föl a sorozatban.
A Tádzs Mahal (illusztráció)A kép licence: közkincs / szabadon felhasználható
Anglia felfogása néhány év óta szinte kizárja, hogy a csapat bármilyen helyzetben is döntetlenre játsszon – de csak szinte. Azért ritkán csak-csak előfordulhat olyan eset, amikor nincs más választás: például most. Még 536 futás hiányzott volna nekik a győzelemhez az utolsó napon, és három emberük már kiesett. De még ha nem esett is volna ki, ez a futásmennyiség gyakorlatilag a lekergethetetlen kategóriába tartozott, még a Baz-labdistáknak is.
Ráadásul még az időjárás is közbeszólt: fél órával a tervezett kezdés előtt, 10:30 táján még ömlött az eső, sőt, villámlott is, és csak egy óra múlva állt el, hogy megkezdődhessenek a pálya rendbehozásának munkálatai – amelyeket szerencsére segített a stadion kiváló vízelvezető rendszere. Igaz, ezek után megint eleredt, és déltől kezdve elkezdett elveszni a játékidő is. Végül 12:40-kor lehetett elkezdeni, ami azt jelentette: 10 játszmával kevesebb ideje lesz Indiának, hogy megpróbáljon végezni az utolsó 7 angol ütőssel – és ennyivel nőtt az angolok mozgástere.
A pályán a tegnapi 16 játszma után Ollie Pope és Harry Brook volt bent, 24, illetve 15 futással. Az egyik végről Prasziddh Krisná dobott, a másikról pedig az az Ákás Díp, aki az első játékrészében 4 kaput szerzett, és most is az eddigi 3-ból kettő az övé volt. Hamarosan pedig négyből három: a 20. játszma első dobásából ugyanis Pope alkarjáról vagy kesztyűjéről a saját kapujára vágódott az amúgy a vártnál nagyobbat pattanó, és ezért megtévesztő labda. Az indiai szurkolótábor ezek után a következőbe kezdett bele: Angliát mindenhol megverik, bárhova is megy...
És egyre inkább úgy tűnt, igazuk lesz: Ákás Díp a következő játszmájában is lecsapott, most Brookot ki-LKE-zve, aki ugyan videót kért, de a kaputalálatnál bíró szava jött ki, mivel a számítások szerint a labda éppen érintette volna a középső karó tetejét. Manapság a Dukes labdákról azt tartják, a 30. játszmától kezdve kevés nehézséget tartogatnak az ütősöknek, és ez a mostani labda már igencsak közelített ehhez az életkorhoz, Díp azonban mégis rengeteg veszélyt tudott teremteni vele – ezeket viszont Ben Stokes és Jamie Smith rendre megúszta. És még a vendégszurkolók teljes erővel szóló dholjai (dobjai) sem zavarták őket, valamint az sem, hogy a tegnapi angol szurkolásra megkapták a választ is az indiaiaktól egy Unalmas, unalmas Anglia
formájában. Pedig a valóság az volt, hogy nem is játszottak olyan unalmasan: nem csupa védekezésből állt az életük, és még négyeseket is hoztak a helyzethez mérten szép számmal. Hamarosan egy apró világrekord is megdőlt (ha létezik olyan, hogy apró világrekord): ez és az előző teszt pontszáma együttesen elérte a 3231 futást, és olyan, hogy egy sorozat első két találkozóján ilyen sok futás legyen, még sohasem volt! Az eddigi rekordot az 1924–1925-ös Hamvak tartotta, 3230-cal! Visszatérve 100 évvel későbbre, azaz mára: az ebéd előtti időszakban már mindkét végről pörgetők próbálkoztak, többek között Vásingtan Szundar, ő pedig percekkel a tervezett szünet előtt, a 41. játszma közepén meghozta az áttörést: Stokest búcsúztatta LKE-vel, és itt is hiábavaló volt a videókérés. Az állás ezzel 153/6-ra változott, amiből a per haton volt a hangsúly. Érdemes megemlíteni, hogy a 41. játszmára azért volt idő még ebéd előtt, mert az előzőt Ravindra Dzsadedzsá a tőle megszokott expressz ütemben hozta le. Anélkül lehet, hogy per öttel ebédeltek volna.
A folytatásban felhős ég alatt, világítás mellett zajlott a játék. És ha más örömei nem lehettek a hazaiaknak, hát azt legalább ünnepelhették, hogy a 47. játszmában Smith elérte az 50-est. Ezek után visszatért dobni Ákás Díp, ami érezhető felbolydulást keltett a nézőtéren: ezen a teszten egyértelműen ő volt a legjobb dobó. Szundar viszont kevésbé volt sikeres, amint azt a 49. játszma is mutatta: ekkor Smith egymaga 17 futást gyűjtött be ellene, két hatossal együtt! Hamarosan, Smithnek köszönhetően egy újabb statisztikai érdekességet mondhattunk el: ez a meccs vált a történelem legtöbb olyan futást hozó mérkőzésévé, amit kapusok szereztek – az eddigi rekord 341 volt még 2001-ből. Az 53. játszma aztán újabb csapást mért Anglia reményeire: most Prasziddh Krisná is eredményes volt (először a meccsen) – szerencséjükre viszont csak
Chris Woakest kapták el a középpályán ebből a dobásból, és nem a jól haladó Smitht. Őt viszont három labda múlva LKE-vel küldte ki a bíró! De megint szerencséjük volt a hazaiaknak, mert most jól használták el a videózást, amelynek során kiderült, hogy a labda fölément volna, így Smith egyelőre még maradhatott. A nézőtéren ezek után amúgy (legalább) egy mexikói hullám söpört végig. Az 56. játszma két főszereplője pedig természetesen ki más lehetett volna, mint Díp és Smith: először az ütős kínálta meg két egymás utáni hatossal a dobót, 88 futásra följőve, aztán viszont jött a válasz: egy lassabb labdát Smith csak megélezni tudott, így a mélységi hátsó keresztlábról induló mezőnyjátékos elérte azt: 226/8, közel volt a vége! Hát még akkor milyen közel lehetett volna, ha az 58. játszmában az első katona, Kannaur Lokes Ráhul nem ejti el az elkapást Brydon Carse ellen... Ugyanis aztán Carse nagyon kitartóan idegesítette Indiát – és nem is csak azért, mert volt egy hatosa meg 5 négyese is, hanem inkább azért, mert mindez 48 ellene megeresztett dobáson át tartott. És mellette Josh Tongue is szívós volt, igaz, ő inkább blokkolósat játszott, nagyon kevés ponttal, és csak a 64. játszmában esett ki. Ebben a kapuban a legnagyobb érdem amúgy Mohammad Szirádzsé, aki a középpályán egy vetődés után egy kézzel kaparintotta meg: nagyon látványos volt! Aztán a 66. játszmában már úgy tűnt, vége a meccsnek, mert az utolsó ember, Shoaib Bashir ellen is kiesést ítéltek, de ezt még vissza kellett vonni, mert az elkapott labdába nem az ütőjével ért bele – ez viszont már sokat nem változtatott, mert a 69. játszma elején Ákás Díp 6-os zsákmányt szerezve, egyben a meccsre összesítve 10-es zsákmányig jutva kiejtette Carse-t: India tehát 336 futással győzött, és 1–1-re jött föl az 5 meccses sorozatban.
