Bezzeg amikor már hiába, akkor tud nyerni a Los Angeles
2025. július 7. – Szerző: Krikettgalaxis
Győzelemmel, méghozzá nem is akármilyen győzelemmel búcsúzott a 2025-ös MLC-től a Los Angeles Knight Riders: a csoportkör utolsó meccsén egy valóságos futásfesztiválon múlták felül a szezon egyik legjobb csapatát, a San Francisco Unicornst, akik így végselejtezőre kényszerültek.

A kép szerzője: Nserrano (Wiki Commons), licenc: CC BY-SA 3.0
Itt az utolsó csoportmeccs: jó gyorsan lerendezték itt a csoportkör végét, hiszen az utolsó három nap mind dupla nap volt, így hat találkozóra is sor került péntek óta. Ez volt a hatodik. A Los Angeles célja már csak a szép búcsú lehetett, hiszen eddigi 9 találkozójukból 8-at elbuktak – miközben az egyszarvúk még azért küzdöttek, hogy meglegyen nekik az első két hely valamelyike, és az első elődöntőben folytathassák. Ehhez viszont egy esetleges mai vereség nem lett volna jó, tehát ők még teljes erővel kellett, hogy küzdjenek ma.
Az előző meccs ugyanebben a stadionban a rossz idő miatt később kezdődött és rövidebb is lett, de ami ennél fontosabb: kiderült rajta, hogy a pálya nehéz, a futásokért meg kellett küzdeniük az ütősöknek. Ilyen körülmények között a pénzfeldobást megnyerő Unicorns a dobást választotta. Csapatukból combsérülés miatt hiányzott az eddigi legjobb dobójuk, Hárisz Rouf, akit Ben Listerrel pótoltak: az új-zélandinak ez volt pályafutása első MLC-találkozója. A lilák viszont, tét nélkül, kísérleteztek egy kicsit a csapatukkal, és négy cserét is eszközöltek: Unmukt Csand, Andre Russell, Sunil Narine és Matthew Tromp is kimaradt, újként pedig bekerült Rovman Powell, Dominic Drakes, Adithya Ganesh és Karthik Gattepalli: közülük az utolsó három ember abszolút MLC-újonc volt.
Amikor elkezdődött a játék, hm... valami feltűnt. Andre Fletcher és Alex Hales, a két nyitó sokkal könnyedébben gyűjtötte a pontokat, mint a nemrég befejeződött előző meccs ütősei. Már az első játszmában 15 futást hoztak, és igaz, hogy a 3. játszma nagyon takarékosra sikerült Hasszan Hán részéről, de Listeréről a hatodik a legkevésbé sem: akkor Hales egy 4–R–6–4–6–4–4-et teljesített, amivel az erőfölény 76/0-ra végződött! Hales a 8. játszmában így máris 50-est ünnepelhetett, amit rögtön egy hatossal toldott meg – viszont utána itt volt a vége, Karima Gore következő labdájába már nem tudott elég erőt belevinni, és elkapás lett a vége a zárt hosszún. A helyére beálló Sherfane Rutherford viszont jól átvette a helyét, és hasonlóan agresszív játékot mutatott be. A 10. játszma végén egy sajnálatos eset történt: a rövid hármas mezőnyjátékos, Romario Shepherd bokája kicsavarodott, ami miatt hordágyon kellett levinni: nem nézett ki jól! És még egy sajnálatos dolog jött szinte ugyanekkor: szemerkélni kezdett az eső, ami miatt meg kellett állni, és az emiatt elveszett idő miatt 19 játszmásra rövidíteni a félidőket. Az állás ekkor egyébként 112/1 volt, és a folytatás sem hozott lassulást: Fletcher már a 12. játszmában szintén 50-esig jutott, és ezek után is csak érkeztek az újabb határok. A 16. játszmában Lister viszontagságai tovább folytatódtak: a félidő során már másodszor eresztett meg egy veszélyesen magas röptét, ami miatt el is tiltották, így a játszmát másnak kellett befejeznie (Matthew Shortnak). Eközben Rutherford már szintén az 50-es kapujában állt, de a 17. játszma elején, 49-nél kiesett... De ha ő nem, hát Fletcher ünnepelhetett hamarosan, sőt, ő még inkább, mert neki a 100-as lett meg a 18. játszmában. Ekkor a csapat már bőven 200 fölött járt. és mivel az utolsó játszmában Fletcher még két hatost beütött, a végeredmény 243 lett: komolyan, jóval több, mint az előző meccsen a két csapat pontszáma összesen!
Az esőszünet nem igazán befolyásolta a célt, csupán eggyel lett több: 245, ami nem igazán volt jelentős különbség. Viszont olyan játékosokkal, mint Short, Finn Allen és Jake Fraser-McGurk, még egy kis esély is látszott ezt a hatalmas célt lekergetni. Igen ám, csakhogy az első játszma végén Drakes máris kiejtette Allent, majd a második játszmában a másik újonc, Gattepalli kétszer is eredményes volt: Short 1, Fraser-McGurk pedig 0 ponttal búcsúzott, az állás 7/3-ra változott, és a San Francisco esélyei pár százalékról körülbelül nulla százalékra csökkentek. De azért Sanjay Krishnamurthi és Hasszan Hán csak-csak belekezdett egy építkezésbe, és az erőfölény végére máris 57/3-ig jöttek föl, majd Krishnamurthi egy újabb 4–6–6-tal jelezte, hogy talán mégsem lefutott még ez a találkozó. Igaz, aztán Gattepalli már a harmadik kapuját is megszerezte, ezúttal Hán ellen, és megint egy kis lassulás jött a pontszerzésben: a félidő fele így 107/4-gyel érkezett el. Krishnamurthi aztán a 12. játszmában egy újabb hatossal átlépte az 50-et, és nem hogy ezek után megállt volna, inkább még tovább gyorsított, és 14 játszma után már 92-nél tartott! Utána azonban Jason Holder labdáját éppen a mélységi fedezethez ütötte, így a 100-asról lemaradt – de a csapat esélyei így is visszatértek, főleg azok után, hogy a 16. játszmát Hammád Ázam és Xavier Bartlett 26 futással hozta le! Ekkor már 207/5 volt az állás, és még 3 játszma hátravolt – de Holder, majd Drakes újabb kapuja pont jókor jött a Knight Ridersnek, ugyanis ezek miatt a San Francisco már nem tudta eléggé megnyomni a végét. Az utolsó játszmára 18 futás hiányzott nekik, de már csak 2 kapujuk volt (Shepherd a sérülése után nem tudott visszajönni) – ezt a kettőt pedig el is vesztették, így 11 futással kikaptak.
A Los Angeles ezzel legalább a becsületét megmentette, de maradtak utolsók, viszont a Unicorns bosszankodhat, mert csak a harmadik hely lett az övék, azaz végselejtezőt kell majd játszaniuk az elődöntőbe jutásért az MI ellen.