A második nap is csak Mulderről szólt

2025. július 7. – Szerző: Krikettgalaxis

A dél-afrikai Wiaan Mulder további mintegy 100 futást tett hozzá a tegnapi eredményéhez, amivel a világ 5. legmagasabb pontszámát érte el – majd anélkül, hogy kiesett volna, lezártnak nyilvánította a játékrészt, így saját maga mondott le a további rekordok lehetőségéről! Mindez amúgy, mellesleg a Zimbabwe elleni teszt második napján történt.

Fokváros látképe (illusztráció)

A kép licence: közkincs / szabadon felhasználható

Lehet mondani, hogy nagyképűség egy nap után kijelenteni, hogy Dél-Afrika meg fogja nyerni ezt a meccset, de hát nem úgy nézett ki? 465/4-re jöttek föl már most, és Wiaan Mulder 264-neskivel zárta a napot. És mivel az időjárási kilátások is jók voltak, egyszerűen lehetetlen volt elképzelni, hogy 4 teljes nap alatt ne tudnák majd dűlőre vinni a dolgot. A legnagyobb kérdés ezért nem is az eredmény volt, hanem az, hogy Mulder milyen rekordokat fog még megdönteni – egyes szurkolók máris Brian Lara 2004-es 400-neskijének megdöntéséről álmodoztak...

Tegnap 88 játszma telt el a napból, ami azért nem kizárólag Mulderről szólt: volt ott még több százasközeli eredmény is. De egyelőre társa, Dewald Brevis még csak 15-nél indult ma, remélve, hogy majd ő is eljuthat valami szép magas számig. Eleinte úgy gyűltek a futások, hogy szinte maguktól, megerőltetés nélkül, vagy szerencsével, de aztán jöttek a tudatos és szép ütések is mindkettejüktől. A 93. játszmában, azzal, hogy Mulder elérte a 279-et, máris megdöntött egy rekordot: az övé lett a legmagasabb pontszám egy dél-afrikai kapitánytól, ugyanis eddig 277 volt a csúcs, Graeme Smith részéről, 2003-ból. A 95. játszmában a csapat 500-a is meglett, de még mielőtt a legtöbbek által várt Mulder-féle 300 is elérkezhetett volna, Brevis búcsúzott mellőle: Kundai Matigimu labdájába úgy piszkált bele, hogy az a kapusé lett utána. Így a 100. játszmában Mulder 300-át már Kyle Verreynne társaságában ünnepelhette: ezzel Hashim Amla után ő lett a második dél-afrikai, akinek sikerült ez a fantasztikus szám – ráadásul világszinten nézve Vírendra Szahvág mögött a második leggyorsabban, mindössze 297 dobásból teljesítette! A 102. játszmában pedig Amla 311-es csúcsát is átadta a múltnak, a futások pedig csak megállíthatatlanul gyűltek a számláján, és szemmel láthatóan nem nyomasztotta, hogy milyen rekord kapujában áll. A 108. játszmában elérte a 350-et, a 110. játszmában pedig egy akkora hatost is kizúdított, hogy a labda nem csak a játéktérről, de az egész létesítményből kirepült. Ebédig pedig nem változott semmi: a 114. játszma végén megtartott szünetben 626/5 volt az állás, amiből 367 volt az Övé (nagy Ö-vel), de Verreynne is már begyűjtött közben 42-t.

Szünetben azonban egy igen váratlan dolog történt: a dél-afrikai kapitány, aki történetesen nem más, mint Mulder, bejelentette, hogy lezárják a játékrészt! Elképesztő önzetlenség, de azért elgondolkodtató: mindig, minden helyzetben jó dolog önzetlennek lenni? Nem biztos, hogy most ez volt a leghelyesebb döntés, hiszen történelmet írhatott volna, és nem valószínű, hogy ezen a pár játszmán múlt volna, hogy később ki tudják dobni kétszer a zimbabwei csapatot. Vagy valami más állt még a háttérben, amire mi nem látunk rá? Bármi lehet, ezért mélyebben nem is tudunk belemenni a kérdésbe.

De ha megtörtént a lezárás, hát megtörtént, változtatni már nem lehet rajta. Így elkezdődhetett a második játékrész: az pedig azonnal egy kieséssel kezdődött! Codi Yusuf későn kitérülő labdájára Takudzwanashe Kaitano megfelelő lábmunka nélkül mozdult rá, így csak a kapushoz sikerült éleznie. Az ütést így Dion Myers és Nick Welch folytatta, de nem sokáig: a 2. játszmában egy kis bizonytalankodás után, hogy most megjátssza-e a labdát vagy ne, egy újabb külső él és egy újabb kapuselkapás Myers vesztét is elhozta, ezúttal Corbin Bosch dobásából. Welch pedig a 7. játszmában esett ki: először LKE-ért apelláltak, de végül elkapást ítéltek, ugyanis az ütőjéről pattant a labda a lábára, és onnan az árok mezőnyjátékoshoz – ez Yusufnak egyébként már a második kapuja volt. Ezek után viszont Wesley Madhevere és Craig Ervine egy kicsit megnyugtatta a csapatot – igaz, a 12. és a 14. játszmában is megúsztak egy-egy kifutást, ami egy jobb mezőnybeli rádobással pedig meglehetett volna. De ez a társulás már körülbelül 10 játszmán át bent tudott maradni – tovább viszont nem, mert utána Mulder megmutatta, hogy ma minden arannyá válik, amihez csak hozzáér: most dobóként volt eredményes. A labda magasabbra pattant, mint ahogy arra Ervine számított, így védekezésre tartott ütőjének a válláról a hátsó csúcshoz pattant: 51/4. Ekkor egyébként Sean Williams, aki korábban rosszul érezte magát, és ezért nem jött be a mezőnybe sem az előző játékrészben, már fölkészült, hogy bejöjjön, de egyelőre még Tafadzwa Tsiga érkezett a pályára. Viszont nem kellett sokat várni Williams bejövetelére, Madhevere ugyanis szinte pillanatokon belül szintén kiesett – ki másnak, mint Muldernek a dobásából, akinek a labdája ezúttal alacsonyabban maradt, mint várni lehetett, így az ütősnek csak a saját kapujára sikerült piszkálnia. Most, hogy már minden mindegy volt, a két ütős egy kicsit rákapcsolt a pontszerzésre is, és lehoztak például két egymás utáni játszmát 10–10 futással, de még mielőtt megtarthatták volna a teát, még egy embert elvesztettek: a hosszú idő után erre a meccsre visszatért Senuran Muthusamy volt eredményes Tsiga ellen, egy amúgy nem túl jó dobásból, de az ütős még ezt is el tudta hibázni: mivel rövidebb fajta labda volt, hátrahajolt, hogy meg tudja húzni, de csak a rövid fedezethez tudta élezni. A tea a 26. játszma után így 88/6-os állásnál érkezett el.

A folytatásban az egyik sávvégről folyamatosan az újonc Prenelan Subrayen dobott: talán ezzel akartak neki önbizalmat szerezni, hogy most kiejt néhány sorvégi embert. Ő pedig meg is felelt ezeknek a várakozásoknak: bár volt pazarló játszmája is, de ezen a meccsen ez a legkevésbé sem számított, és aztán elég hamar, a 31. játszmában sikerült megszereznie pályafutása első tesztkapuját, méghozzá Wellington Masakadza ellen – az elkapást pedig természetesen Mulder hajtotta végre, mint első katona. Zimbabwe játékában az egyetlen színfoltot Williams jelentette, aki viszont szép számmal ütötte például a négyeseket is, így a 33. játszmában, mindössze 32 dobásból már az 50-ese is meglett, ami egyébként Zimbabwe teszttörténetének leggyorsabb 50-ese lett! De még ugyanebben a játszmában Subrayen a második kapuját is megszerezte, ezúttal Matigimut kiejtve, és nem állt le: a 37. játszmában Blessing Muzarabani szinte öngyilkos módon vállalkozott egy ütésre, de nem tudott bele annyi magasságot vinni, hogy átszálljon a nyílt közép fölött, így simán elkapták. Williams viszont még az utolsó társulás tagjaként is begyűjtött jó sok pontot – viszont közben érdekes taktikát alkalmazva elég gyakran megcsinálta, hogy egy játszma első labdájából bevállalt egy szimplát, hogy utána az utolsó ember, Tanaka Chivanga nézzen szembe a játszma folytatásával. A 42. játszmában aztán úgy nézett ki, most már Williamst is elkapják: pontosabban az, hogy elkapták, az biztos volt, de kiderült, hogy Muthusamy túllépett a vonalon... Végül amikor 83-nál tartott, utolsó társát is elvesztette, Subrayen pedig négyes zsákmánnyal zárta a játékrészt. Zimbabwe pedig 170 ponttal – és mivel a dobók ilyen rövid kis játékrésztől nem fáradtak ki nagyon, Dél-Afrika simán bevállalta a továbbjátszást.

Rövid időn belül tehát viszontláttuk Kaitanót és Myerst – előbbi pedig majdnem most is kacsázott! Már az első játszmában odaélezett egy labdát a harmadik katona, Lesego Senokwane felé, de ő elejtette az esélyt... Ez viszont úgy látszik, önbizalmat adott nekik, és a folytatásban elkezdtek úgy ütni, ahogy mindig is kellett volna: csaknem 10 játszmán át bőven 3 fölötti aránnyal teljesítettek. A párnak aztán Bosch vetett véget a 10. játszmában, amikor későn kitérülő labdája belevágódott Myers kapujába, a középső karó pedig kirepült a földből és cigánykerekeket hányt. A folytatásban viszont Kaitanón és Welchen már nem tudtak kifogni a dobók: amikor 16 játszma után, gyenge fény miatt pár perccel a tervezett befejezés előtt véget ért a mai játék, az eredményjelző már 51/1-et mutatott.

A világon százmilliók most valószínűleg leginkább azt várták, hogy szólaljon meg Mulder, és magyarázza már el, miért nem hajtott rá a világrekordra. Ő valóban rá is tért a témára, amikor megkérdezték, és úgy fejtegetett, hogy szerinte Brian Lara egy olyan legendás játékos, hogy az, hogy ő tartja a rekordot, az pont úgy van, ahogyan lennie kell. Hát ennyi – szép gondolat, de sajnos azt is kifejezi, hogy neki nincs szándékában legendássá válni. Pedig akinek megvannak rá az adottságai, annak ilyesmi célokat kellene dédelgetnie. Na mindegy, reméljük, egyszer valaki megdönti majd a 400-at is – talán éppen egy magyar játékos sok évtized múlva, ki tudja?