Harmadszor is harmadik a Texas

2025. július 12. – Szerző: Krikettgalaxis

Nem lesz új bajnoka az MLC-nek: az a két csapat jutott be a döntőbe, amelyik az első, illetve a második szezont megnyerte. Ebből persze kitalálható, mi történt: az MI New York a második elődöntőben felül tudta múlni a Texas Super Kingst – utóbbiak így megint bronzéremmel zárták a ligát.

A New Yorkhoz tartozó Manhattan látképe (illusztráció)

A kép licence: közkincs / szabadon felhasználható

Az utóbbi években nem egyszer láttunk olyat, hogy a Mumbai Indians az IPL-ben pocsékul kezdi az idényt, de aztán ahogy telik az idő, egyre csak javulnak és jönnek följebb, följebb. Érdekes, hogy bár ez itt másik földrész, másik liga, és a csapat is csak kicsit azonos a Mumbai Indiansszel, de velük is megtörténik valami hasonló: a csoportkört csak éppenhogy sikerült túlélniük, de aztán kiverték a jóval esélyesebb Unicornst, és most máris itt voltak a döntő kapujában. Ahol az a Texas várt rájuk, akik végig villogtak az alapszakaszban, de csak a második helyen végeztek – ami azt okozta, hogy amikor az első elődöntő eső miatt játék nélkül ért véget, akkor idecsöppentek a második elődöntőbe.

Most nem kellett esőtől tartani, így a játék rendben elkezdődhetett. A pénzfeldobást ismét a New York nyerte, és a dobást választották. Összeállításukban egyetlen változtatást hajtottak végre: Heath Richards helyére visszatért a közönség számára viszonylag ismeretlen, de az eddigi egyetlen meccsén kellemes meglepetést okozó Kunwarjeet Singh. A sárgák ugyanazt a 11-et küldték pályára, akiket arra az esős elődöntőre is neveztek.

A Super Kings két nyitó ütőse Smit Patel és Faf du Plessis volt – utóbbi egyébként azért is harcolt, hogy a torna legtöbb futása az övé legyen majd a végén, és azért is, hogy a születésnapján döntőt játszhasson. Az első két játszma érdekesen alakult: csak nullások és négyesek voltak bennük, és csak ezek után jött az első szimpla, majd később az első hatos. Három játszma után még 9–9 futással állt a két ütős, pont ugyanennyi labdából, de akkor Du Plessis elkezdett elhúzni, Patelnek pedig az esélye is megszűnt, hogy utolérje: Tristan Luus dobását ugyanis egyenesen a csúcshoz ütötte. A helyére bejövő Saiteja Mukkamalla, valamint az ő kiesése után érkező Subham Randzsane nem sokat tett hozzá a játékhoz, csak 1–1 futást, így az erőfölény 43/3-ra végződött. Az 5. rendű Marcus Stoinis aztán egy kis nyugalmat hozott a csapatnak a gyors kapuvesztések után, de valljuk be, ebben a formátumban nem igazán nyugalomra van ilyenkor szükség, mert szorít az idő. Így az, hogy a félidő feléig újabb kiesés nélkül jutottak el, de csak 67 pontra jöttek föl, még nem jelentett számukra nagy megkönnyebbülést, még akkor sem, ha egyébként a 9.6-ban éppen meglett Du Plessis 50-ese is. Stoinis szenvedésének végül a 2. kapuját szerző Rushil Ugarkar vetett véget, akinek labdáját csak úgy tudta meghúzni, hogy a mélységi középpályán Michael Bracewell egy szép futás közbeni mozdulattal meg tudta azt szerezni. Mivel Stoinis igen lassú volt, ezért ez még nem nevezhető nagy csapásnak, hogy ő kiesett, de az már annál inkább, hogy Du Plessis is erre a sorsra jutott a 13. játszmában: ez volt Luus mai harmadik kapuja, de főként az elkapó, Nosthush Kenjige dicsérhető érte, aki látványosan, egy kézzel kapta le a labdát a levegőből. Most már az Akeal Hosein–Donovan Ferreira társuláson volt a teher, hogy kihozzanak ebből valami védhető eredményt: ők pedig ezt meg is tették! A játék képe hirtelen nagyot változott, és ez a két ütős sorra kezdte el ütni a határokat. A 100-at még csak a 15. játszmában lépték át, de utána nagyon rákapcsoltak, és újabb kiesés nélkül a végéig 166-ig jutottak el. Így már nyílttá vált a meccs!

A kergetést Quinton de Kock és Monank Patel kezdte, méghozzá pont olyan közepes sebességgel, ami egyelőre megfelelhetett a csapatnak. A 4. játszma elején azonban a TSK egy nagyon fontos kaput szerzett: De Kock Ziá ul-Hak labdájába nem tudott elég magasságot vinni, így az mélységi keresztláb mezőnyjátékosnál érkezett le – igaz, Calvin Savage-nek nem volt könnyű dolga, mert nagyon alacsony volt a labda, de kiválóan megoldotta. Patel aztán szépen gyűjtögette tovább a pontokat (üldözőbe véve a jelenleg az összesített futáslista élén álló Du Plessist), és az erőfölény végére 42/1-re emelte a csapatot. Hosein viszont ezek után dobóként is megmutatta, mit tud: a 7. játszmát csupán 4 futással hozta le, kiejtve közben Bracewellt is, majd mivel a Núr Ahmad által dobott 9. játszma is rendkívül takarékos lett (2 futás), a félidő felére a New York kezdett bajba kerülni: csak 63/2-re álltak. Persze azért az a csapat, ahol ott van Nicholas Pooran, és még beállásra vár Kieron Pollard, nem kellett, hogy lemondjon az esélyeiről. Sőt, most még Patel is ott volt, aki a 13. játszma elején egy 6-ossal már 49-ig eljutott – de akkor Núr Ahmadnak sikerült kiejtenie: itt egyébként Stoinis valamicskét jóvá tett a gyenge ütőjátéka által okozott nehézségekből, mert egy igen nehéz elkapást teljesített, rohanás után, elesve, de meglett neki. De akkor most jött be Pooran mellé Pollard, a két trinidadi pedig igazi futásfesztivált rendezett. Bár a csapat százasát még ők is csak a 15. játszmában érték el, pont akkor, amikor egyébként egy elkapási esély kimaradt ellenük, de például a 17. játszmát 23 futással hozták le, a 19-ediket pedig 19-cel... És ez elég is volt nekik: egy teljes játszma megmaradt, mire beértek a célba!

Így tehát az MI egymás után a második erős csapatot is búcsúztatta: vajon mire mennek vasárnap (magyar idő szerint már hétfőn) a Washingtonnal? A Texas pedig, pontosan ugyanúgy, ahogy az első két idényben, most is a harmadik helyen zárta az MLC-t.