India már célegyenesben volt, de egyelőre lefékezett

2025. július 13. – Szerző: Krikettgalaxis

Rendkívül érdekesen alakult a londoni teszt negyedik napja: amikor a 3. játékrészben Anglia 192 futással elfogyott, India már nyeregben érezhette magát, de aztán csak 58-at tudtak ma összegyűjteni 4 kiesés árán (igaz, ebből egy éjjeliőr volt). Holnap még bármi lehet: alakul egy újabb klasszikus?

Csennai talán legismertebb épülete, a központi pályaudvar (illusztráció)

A kép szerzője: MrPanyGoff (Flickr), licenc: CC BY 2.0

Tegnap több mint 10 év után történt meg a teszt krikettben, hogy az első két játékrész eredménye pont egyenlő lett, azaz ennél szorosabban nem is alakulhattak volna a dolgok. Azt gondolhattuk, a mai nap már sokmindenre választ ad – aztán mégsem így lett... De haladjunk csak szépen időrendben!

Tegnap a harmadik játékrészből is eltelt egy játszma, akkor pedig Zak Crawley begyűjtött 2 futást (Ben Duckett meg egyet sem). A mai kezdésre eloszlottak a korábban még az eget takaró felhők, a hőmérséklet pedig kellemesen alakult, most már csillapodott az angol hőhullám, ami eddig akár 30 fokos meleget is okozhatott. A kapu mögé megint a helyettesítő Dhruv Dzsurel áll be, pedig Risabh Pant tegnap már ütni is tudott. A 4. játszmában Mohammad Szirádzs dobásából LKE-ért apelláltak Crawley ellen, és még videót is kértek rá, de kiderült, hogy a labda mellément volna: Subman Gilnek ebben, hogy mit videóztassanak meg, még jócskán fejlődnie kell, ha jó kapitány akar lenni, mert ez már a sokadik tévedése volt... A 6. játszmában először is Duckett remek, 4-et érő kanalazása volt emlékezetes jelenet, majd viszont Szirádzs kapuja: bár ez annyira nem volt látványos, csak egy elrontott húzás utáni sima elkapás, de az eredmény a lényeg. Szirádzs utána még odament a lefelé induló ütőshöz, az arcába is ordított valamit, még a vállaik is ütköztek (csak kicsit), de az angol nem vette fel a provokációt, és lesétált. A bíró persze figyelmeztette Szirádzsot – nem lennénk meglepve, ha utólag büntetést rónának ki rá. De hiába a kifogásolható viselkedés, attól még a dobó teljesítménye maradt kiváló: a 12. játszmában ez pedig újabb kaput eredményezett, ezúttal Ollie Pope ellen. Elsőre ezt sem adta meg a bíró, de a dobó annyira magabiztos volt, hogy az előző videós eset ellenére is ki merték kérni megint a videót: és most jól tették, mert ez valóban érvényes kiesés lett. A 15. játszmában aztán meglett Anglia 50-ese, de még ugyanekkor Nítís Kumár Reddí is beszállt a kapuszerzők közé: hajtásra csábító labdáját az amúgy jól haladó Crawley csak az egyik árok mezőnyjátékoshoz tudta élezni. Ezek után a Joe Root–Harry Brook társulás ütött, ami nem hangzott rosszul az angol szurkolóknak, és valóban: egész jól kezdtek belelendülni a játékba. Annyira, hogy Brookot a 20. játszmában a lendület már egy 4–4–6-os sorozatba is belevitte, de az ezt elszenvedő dobó, Ákás Díp a következő alkalommal bosszút állt: mivel Brook elhibázta a söprést, a labda kimozdította a középső karót. Az új ütős Ben Stokes volt – nyilván kicsit korábban, mint tervezte... De ő és Root már kibírta ebédig, amit 25 játszma után, 98/4-nél tartottak meg.

Szünet után az első labdából Root máris veszélybe került, de kétszeresen is megúszta: egyrészt Dzsurel elejtette az elkapást, másrészt kiderült, hogy a dobó úgyis túllépett a vonalon... de azért ez csak intő jel volt. Ennek ellenére a következő pár játszmában még nem óvatoskodtak az ütősök – de utána viszont igen, mert érdekes módon még most, ennyi idő elteltével is veszélyesen változtattak irányt a gyors labdák. Viszont India meglepően sok mellé extrával is megajándékozta őket, ami azért elgondolkodtató lehet a kapus teljesítményével kapcsolatban... A 38. játszmában viszont ismét közel volt Root kiesése: akkor nem adott meg egy LKE-t ellene a bíró, és ez volt a szerencséje, mert aztán kiderült, hogy a labda valószínűleg érintette volna a láb-karót, vagyis így a bíró szava megmentette őt. Ez a labda még éppen egy sebes dobásból származott, de amúgy ez az időszak volt az, amikor India kezdett átváltani a pörgetésre: a 39. játszmából már mindkét irányból lassú labdák tették próbára a két ütőst. Ők pedig már nem sokáig állták a próbát: a 150 még meglett nekik hamarosan, de a 43. játszmában Vásingtan Szundar dobása ellen Root már tehetetlen volt – azaz rosszul fogalmazunk, mert máshogy játszva simán kivédhette volna, de ő söpörni próbált, és így kidobás lett a vége. Pedig már 40-nél tartott, ami ebben a játékrészben kimagaslóan soknak számít! Az utolsó nagy reményt még Jamie Smith adhatta az angoloknak, de ma ő is csak 8-ig jutott, és Szundar őt is kidobta. A teát 52 játszma után tartották meg: eddigre Stokes és Chris Woakes 175/6-ig hozta föl a csapatot.

Az angoloknak ilyen állás után minden egyes apró futásra szükségük volt – de minden egyes kapura még jobban, így kicsit furcsa, hogy az 54. játszmában miért vállaltak be egy kockázatos szimplát – de szerencséjükre Gil nem volt elég pontos a mezőnyben, így megúszták az esetet. Nem úgy az 55. játszmában az egyik dobást: akkor Stokes, talán mivel be akart gyorsítani, egy fejszés söpréssel próbálkozott, de ebből is kidobás lett, megint Szundar részéről. És ha még nem láttunk volna elég kidobást, hát 4 labda múlva jött a következő: most Dzsaszprít Bumráh volt eredményes Brydon Carse ellen, és a változatosság kedvéért hamarosan ugyanő ugyanezt megtette Woakesszal is. Ez már a 11. kidobás volt, amit összesen indiai dobók értek el: eddig 10 volt az indiai rekord. Anglia pedig aztán a 200-at sem tudta elérni, mert egy újabb kidobás (!) elhozta utolsó ütősük végét is a 63. játszmában, így csupán 192 futással voltak kénytelenek befejezni a negyedet. Az eddigi 12 kidobás pedig, ami a mérkőzésen volt, 1955 óta a legtöbb!

Nem sok ez a 192, de ha a pálya az angoloknak nehéz volt, akkor az indiaiknak is az lesz, így még nem jelenthettünk ki semmit arról, hogy India mennyire nagy esélyes lenne. Az ütést Jasaszví Dzsájszvál és Kannaur Lokes Ráhul kezdte, de Jofra Archer ismét a második játszmában ismét kiejtette Dzsájszvált, akinek ezúttal még egyetlen futása sem volt! Amúgy maga a dobás nem volt valami jó, de az ütős elbénázta, csak a fölső élével ért bele, a kapusnak pedig csemege lett az elkapás. Nem lett volna nehéz egy következő elkapás sem az 5. játszmában Woakes számára, amikor ő dobott, és Ráhul visszaütötte felé a labdát, de hiába nyúlt érte két kézzel, valahogy kicsúszott. Mérgében az égre nézett fel – ki tudja, mi múlhat még ezen? Például az, hogy Ráhul a következő két labdát ezek után 4-esre ütötte ellene... De nem csak Ráhul, hanem társa, Karun Nájr is elég stabilan játszott a következő időszakban, így Anglia lába alatt egyre forrósodott a talaj... Egészen a 13. játszmáig, amikor is Brydon Carse dobásából LKE-t ítélt a bíró Nájr ellen, és ez olyan egyértelmű volt, hogy az ütős nem vitatott semmit, ballagott is le azonnal. Most jött viszont be Subman Gil, akinek a kiejtése a kulcs lehetett (volna) Anglia számára. És a 15. játszma elején egy pillanatig úgy is nézett ki, hogy megvan: Carse dobása után elkapást ítélt a bíró, de az ütős olyan gyorsan kikérte a videózást, hogy sejteni lehetett, nem ért bele: és valóban, sőt, óriási távolság volt az ütője és a labda között, szóval nehéz megérteni, mit látott elsőre a bíró. De ha így nem, hát egy újabb LKE-ből, még ugyanebben a játszmában már tényleg sikerült végezni vele: erre is kikértek egy videót, de itt már az látszott, hogy a bíró elsőre is jól döntött. Mivel a napból már nagyon kevés volt hátra, India megpróbálkozott egy éjjeliőrrel Ákás Díp személyében, aki ellen igen hamar jött egy LKE-gyanú, de azt bíró szavával túlélte – viszont az utolsó játszmában Stokes betalált a kéz-karójába, így az állás 58/4-re változott: óriási izgalmak várhatók holnap!