Ausztrália kicsi, de mégis nagy előnyben a teszten
2025. július 14. – Szerző: Krikettgalaxis
Olyan könnyen esnek ki az ütősök, és olyan kevés futás gyűlik a jamaikai teszten, hogy az, hogy a második nap után Ausztrália összesítésben 181/6-ra áll, egészen nagy előnynek tűnik. A Karib-térségtől valami extra teljesítmény kell majd az utolsó játékrészben.
A Tizenkét apostol nevű sziklaegyüttes az ausztrál Victoria állam partjainál (illusztráció)A kép licence: közkincs / szabadon felhasználható
Eddig mindkét karibi teszten elég nehéz volt az ütés, és viszonylag könnyű a kapuszerzés, és az első nap után úgy tűnt, itt sem lesz ez másként: hiszen akkor Ausztrália egy nap alatt 225-tel elfogyott, és a karibiak is vesztettek már egy embert a második játékrészből letelt rövid idő (9 játszma alatt), miközben csak 16 futást halmoztak fel.
Volt viszont három dolog, ami kedvezhetett ma a hazaiaknak: az első, hogy most délután, napfényben jöhettek ők – hiszen tegnap akkor következett be az ausztrál összeomlás, amikor már lement a Nap, és bekapcsolták a fényeket. A másik kettő pedig két, tegnap megsérült ütősük visszatérése: Mikyle Louis térdének és John Campbell kulcscsontjának állapota is alkalmassá tette őket az ütésre. A viszonylag erős szél azonban nem segítette az ütősöket.
A nap kezdetén Brandon King és Roston Chase volt bent a pályán, 8, illetve 3 futással. De az újabb futások, ahogy tegnap, úgy ma is lassan gyűltek: például a 16. játszma végén mindkét ütős már legalább 40–40 labdán volt túl, de még csak 14 és 9 ponttal rendelkeztek. Ezzel még nem is lett volna baj, ha sikerült volna még tovább és tovább megmaradniuk a pályán – de nem sikerült. Ezek után Josh Hazlewood dobása ugyanis elég egyértelmű LKE-t hozott King ellen (aztán az elemzésből kiderült, hogy annyira egyértelmű azért mégsem volt, de érvényben maradt a kiesési ítélet). Most jöhetett viszont be Campbell, aki eredetileg nyitott volna, ha nincs a tegnapi sérülése, ő pedig elég hamar egy szerencsés 4-essel javította a csapat pontarányát. A kiesési esélyek aztán Chase ellen jöttek inkább, a 20. játszmában ez pedig már odáig fajult, hogy a bíró elkapás miatt ki is küldte őt, de mégis maradhatott a pályán, méghozzá két okból is egyszerre. Az első, és döntő ok az volt, hogy Scott Boland túllépett a vonalon dobás közben, de jegyezzük meg, ha nem lépett volna túl, akkor is videózást kértek volna a karibiak, és akkor kiderült volna, hogy a labda a játékosnak csak a lábát érintette, szóval akkor sem esett volna ki. És ha már így alakult, hát a 23. játszmában a Karib-térség el is érte az 50 futást, aztán viszont a 24. játszma egy kisebb vitát kiváltó esetet hozott: egy kifutási esélyt a bírók meg sem néztek videón, pedig gyanús volt – ezért Pat Cummins, az ausztrál kapitány váltott is pár szót a játékvezetővel, aki talán (?) azt válaszolta neki, hogy hiszen nem is apelláltak az ausztrálok. Mindenesetre az egész hűhó a semmiért volt, hiszen a tévében azért megmutatták az esetet, és kiderült, hogy amúgy az ütős leérintette az ütőjét a vonal mögött. A 27. játszmában viszont már történt egy érvényes kiesés, méghozzá elkapásból: Cummins labdáját Chase az első katonához piszkálta, így kialakulhatott a tegnap nyitónak tervezett Campbell–Louis társulás. A 31. játszmában Campbell egy 5-öt érő ütést is bemutatott: persze az ő érdeme csak egy szimpla lett volna, de a mezőnyből túldobták a labdát, és így lett belőle öt... A 32. játszma végén tartották meg az első szünetet (a délutáni kezdés miatt a teát): ekkor az állás 73/3 volt. Hozzá kell tenni: az ausztrál dobóknak ma nehezebb dolga volt, mint tegnap a karibiaknak, mert a fiatal labda ma sokkal kevésbé térült ki, mint akkor.
Szünet után 3 játszma alatt két 4-es is született (és ez ma külön szót érdemel), de aztán Bolandnek sikerült megtörnie a társulást, méghozzá a már 36-nál járó Campbell LKE-be ejtésével: itt hiába kértek videót az ütősök, ez egyértelmű eset volt. És ha az imént azt mondtuk, külön szót érdemel az a két négyes, hát akkor az is, hogy a frissen bejövő Shai Hope még ebben a játszmában egymaga lehozott két újabb 4-est! De a lendület mégis inkább a dobókkal maradt meg: a 39. játszmában Hazlewood újra eredményes volt, amikor Louis egy, ilyen körülmények között elég értelmetlen nagy ütéssel próbálkozott, amit teljesen el is hibázott, így a labda akadálytalanul talált utat a kapujába. És még mindig nem volt meg a csapat 100 pontja sem, amikor a 7. rendű Justin Greaves is kis híján búcsúzott – de ő még túlélte, mert Alex Carey, a kapus az első katona elé vetődött, hogy megszerezze az elkapást, így a katonának esélye sem volt, Carey pedig elejtette... Ebben a játszmában aztán nem kevesebb mint 10 futás gyűlt össze, így hőven átlépték a 100-at is, és ez a Hope–Greaves pár a folytatásban is egész jó volt, kisebb hibáik ellenére. A 47. játszmában aztán Carey egy újabb elkapást ejtett el, most Hope ellen, de az volt a szerencséje, hogy a következő labdából Boland egyedül, kidobásból végzett az ütőssel, így ezen a hibán nem múlt sok. Ez a kiesés pedig már eléggé megzavarta a karibiakat, és innentől gyorsan végük is lett. Előbb Beau Webster szerezte meg első rózsaszín labdás kapuját, amikor Alzarri Joseph egy könnyelmű mozdulattal éppen a nyílt középhez hajtott, majd a következő játszmában újra saját hibájukból vesztettek egy kaput a hazaiak: ott meg Greavest futották ki, amikor az ütősök egy dupla után bevállaltak egy fölösleges harmadikat is – 135/8. Aztán alig több mint 1 újabb játszma telt el, és végre Carey is elkapott egy labdát (amibe Jomel Warrican ért bele), majd egy kihagyott kifutási lehetőség után nem sokkal Boland az utolsó emberrel, Shamar Josephfel is végzett, így a Karib-térség 143-mal elfogyott – ez 82-es ausztrál előnyt jelentett.
A játékrészek közi szünet egyúttal vacsoraszünet is volt, ami azt is jelezte, hogy besötétedett: Ausztrália rémálma tehát valóra vált, és ismét világítás mellett kellett ütniük. Méghozzá először Usman Khawajának és a formán kívüli Sam Konstasnak. A formán kívüliség pedig ma is megmutatkozott szegény fiatal ütősön: már a második játszmában, még mielőtt csapata akár egyetlen futást is bezsebelt volna, Shamar Joseph labdáját az árokhoz élezte, aki köszönte szépen. Khawaja viszont egész jól elkezdett beindulni, a 6. játszmára már 14 futása volt, de ekkor Joseph labdája túlzottan befelé térült ahhoz, hogy jól sikerüljön a hajtási kísérlete, így az ütője éléről csak a saját kapujára pattant a labda. Az új ember, Steven Smith pedig hamar veszélybe került, de Greaves elejtett ellene egy elkapást, ráadásul ez a labda még 4-esre is ment utána... Ez viszont nem került túl sokba a karibiaknak, mert a másik Joseph, Alzarri aztán a 9. játszmában betalált a kapujába – szintén úgy, hogy a labda előtte érintette a belső élt is. Mostantól Cameron Green és Travis Head ütött – és Headdel is majdnem megtörtént már a 14. játszmában, hogy a saját kapujára piszkálta a labdát! Sőt, a 15. és a 16. játszmában egy-egy kifutási lehetőség is kimaradt, szóval esemény az volt bőven. Az ezt követő ivószünet pedig nem nyugtatott le senkit: az utána következő játszma újabb kiesést hozott. Bár Head, miután a második katona elkapta, még várt, és nem indult el lefelé: úgy gondolta, elkapás előtt leért a földre a labda – de ellenőrizték, és nem. 50/4. És a folytatás is csak kicsit lett nyugalmasabb: előbb a 20. játszma hozott egy videózás után sem megadott LKE-gyanút Webster ellen, majd a következőben Alzarri Joseph egy igazán megjátszhatatlan bombával eltalálta a rosszul védekező Webster kéz-karójának tetejét. A frissen beálló Carey-t aztán az első labda sisakon találta, de úgy, hogy még darabok is letörtek a sisakból és szétrepültek – hát, eddig nem Carey napja volt ez! És miután kapott egy új sisakot, hát azok után sem sikerült javítania ezen a borzalmas napján: még ebben a játszmában el is kapták az első katonához élezett labdáját, így nulla ponttal ballaghatott le. Ausztrália tehát már 6 kaput elvesztett, és bizony majdnem ott volt a hetedik is: a 23. játszmában Cummins odakesztyűzte Alzarri Joseph labdáját a kapushoz, de a bíró nem látta, a dobók pedig nem kértek videózást... Utána még egy kifutási esély maradt ki, de aztán Green és Cummins már túlélte a 29. játszma végéig, amikor is véget ért a nap. Green ekkor már 42 futásnál járt, ami a körülményeket tekintve igen szuper, Ausztráliát viszont így 99/6-tal vegyes érzések tölthették el. Összesítve ez 181-es előny, ami nem sok, de láttuk, milyen a helyzet. Ha holnap napfényben ezt még 200 fölé növelik, a hazaiaknak borzasztó nehéz dolga lesz.
