Nagyon sokáig elnyújtotta az indiai sorvég, de Anglia behúzta a győzelmet

2025. július 14. – Szerző: Krikettgalaxis

Drámai végjátékkal fejeződött be a londoni teszt: ez az, amiért a tesztrajongók tesztrajongók. India utolsó néhány ütőse elképesztő védekező harcot mutatott be, de végül 22 futással Angliáé lett a győzelem – jóval kisebb lett tehát a különbség, mint amennyi mellé extrát adtak ajándékba korábban az indiaiak...

London látképe (illusztráció)

A kép licence: közkincs / szabadon felhasználható

Nem akármilyen ötödik nap elé néztünk ma: a mérkőzés még bármilyen eredménnyel végződhetett – és, látva az első két játékrészt, ebben még a csodával határos holtverseny is benne volt. Persze a legvalószínűbb forgatókönyv vagy Anglia, vagy India győzelme lett volna, de hogy azok közül melyik... na azt senki sem tudta megjósolni. Angliának 6 ütőst kellett ma kiejtenie, Indiának pedig 135 futást begyűjtenie.

Éjjel jó sok eső zúdult a pályára, de mára az előrejelzések legfeljebb elszórt záporokat jósoltak, így amiatt nem kellett aggódni. Tegnap a nap egyébként éppen egy éjjeliőr kiesésével végződött (17.4 játszma után), így akkor még nem lehetett tudni, ma ki kezd a 33 futással rendelkező Kannaur Lokes Ráhul mellett, bár erősen sejthető volt, hogy Risabh Pant. És így is lett.

A dobást pedig nem volt kérdés, hogy Ben Stokes kezdi, hiszen a félbemaradt játszmát neki kellett befejeznie. Aztán ő meg is maradt az egyik végen, a másikról pedig Jofra Archer próbálkozott. És bár be is szedett két játszma alatt két négyest Panttól, de rögtön vissza is vágott: bombája kifordította a földből és cigánykerekezni küldte az ütős kéz-karóját, vagyis India igen hamar elég nagy bajba került. Még 121 futás hiányzott nekik, 5 megmaradt kapuval, igaz, most jött még még Ravindra Dzsadedzsá, aki a 2. játékrészben igen sokat tudott hozzátenni az eredményükhöz. Ám ahogy akkor, most is hamar, ezúttal a 24. játszmában elvesztette maga mellől Ráhult, miután Stokes LKE-t érően találta el őt – bár a bíró elsőre nem adta meg, de Stokes szenvedélyesen kitartott amellett, hogy neki van igaza, és kikérte a videót: és jól tette, mert hiába hallatszott két hang, egyik sem a labda és az ütő ütközéséé volt, a kiszámított röppálya pedig a középső és a láb-karó tetején végződött. A következő ütős Vásingtan Szundar volt – egészen 4 vele szembeni labda idejéig, ugyanis akkor az elülső élével visszaütötte a labdát Archer, a dobó felé, aki egy kézzel megkaparintotta azt, és hiába dőlt el utána a lendülettől, már nem ejtette ki többé. 82/7: vészesen fogytak India ütősei, a pánik azonban nem uralkodott el rajtuk, és a Dzsadedzsá–Nítís Kumár Reddí társulás szépen, egyesével kezdte lecsipegetni a futásokat a hátrányból: a 30. játszma végére már éppen túl is voltak a cél felén. Sőt, amikor a 32. játszma végén meglett nekik a 100, a nézőtérről érkező reakciók alapján érződött, hogy az indiai szurkolók még nem adták fel a reményt. Nagyjából innentől kezdve már érezhető volt, hogy a gyors labdák nem görbültek igazán, de a pontszerzés ennek ellenére sem gyorsult be – a 36. játszmában például az a 4-es, amit Kumár Reddí szerzett, 13 játszma óta az első határ volt (az extrákat nem számítva). A társulás aztán olyan stabillá vált, hogy úgy lehetett érezni, ebédig már kibírják – erre néhány dobással a tervezett ebéd előtt Kumár Reddí mégis kiesett: Chris Woakes eddig nem dobott túl veszélyes labdákat, de ez most jóra sikerült, és meg is lett az eredménye, mivelhogy a blokkolási kísérletből kapushoz élezés lett. Így akkor most, 39.3 után megtartották az ebédet: az állás 112/8 volt, azaz 81 futás vagy mindössze 2 kapu hiányzott egyik vagy másik csapat győzelméhez.

Ebéd után Dzsadedzsá és Dzsaszprít Bumráh látott hozzá a védekezéshez – bár amikor lehetőségük adódott rá, azt azért kihasználták, mint például a 43. játszmában Bumráh egy kényelmes rövid labdát, amit 4-esre húzott. Azon kívül viszont nem igazán szereztek futásokat, csak néha egyet-egyet – végül úgy tűnt, e türelemjáték első szakasza a 48. játszmában véget ér: akkor ugyanis a bíró LKE-t ítélt Dzsadedzsá ellen. Nem tehettek mást az indiaiak, mint hogy kikérjék a videót: az pedig meg is segítette őket, mert kiderült, hogy az ütközés a vonalon kívül történt! Megkönnyebbülésében Dzsadedzsá a következő labdát azonnal hatosra ütötte: hihetetlen végjáték kezdett alakulni! Ráadásul a bírókra is átragadt a nagy izgalom, és először 5 labda után játszma végét jeleztek – csak úgy látszik, valaki szólt nekik, mert aztán még engedtek egy dobást. A kiöregedett, ahogy néhányan mondják, szamárfüles labdával pedig egyre kevesebb veszélyt teremtettek a dobók, így a hosszas gyorsdobó-kísérlet után az 53. játszmára megérkezett pörgetni Joe Root. De vele is folytatódott ugyanaz, ami már régóta: Dzsadedzsá belekezdett a játszmába, jött 3 vagy 4 nullás, aztán futottak egy szimplát, Bumráh pedig kivédte az utolsó 1–2 labdát. És ez ismétlődött most már egy jó ideje – és érdekesség, hogy pont annyi játszma volt hátra a napból, hogy ha addig így folytatódott volna, akkor éppen kijött volna a holtverseny a legvégére! A mintát végül a sérült kezű Shoaib Bashir törte meg, amikor mai első játszmáját, az 55-ödiket szűzre hozta le, de sok változást ez sem hozott, mert Bumráh ki tudott védekezni 6 egymás utáni labdát is. Hamarosan egy 4-et érő TÉM is színesítette a játékot, amivel 50 alá csökkent a szükséges futások száma, majd egy olyat is láttunk, hogy Bumráh kezdte a játszmát, és a 4. labdából így futottak le egy szimplát. Apró csemegék, amiket talán csak a vérbeli tesztimádók tudnak értékelni, nemdebár? Viszont az is megfigyelhető volt, hogy Bumráh legszívesebben akkor vállalkozik pontszerzésre, ha éppen húzásra jön neki alkalmasan a labda. Ezt valószínűleg Stokes is észrevette, és ezt a fegyvert tudta ellene fordítani a 62. játszmában: egy újabb rövidebb labdával kínálta meg az ütőst, aki most már el is rontotta az amúgy fölösleges mozdulatot, és egyenesen a zárt közép mezőnyjátékoshoz ütötte a labdát – 147/9. Viszont emiatt a teát is halasztották egy kicsit, ami a 64. játszma végén lett volna esedékes, így még ebben a játékmenetben láthattunk egy 4-est is Dzsadedzsától a 66. játszmában – majd még egyet a 68-adikban... az izgalmak egyre fokozódtak! Végül a 70. játszma után megtartották a teát: az állás ekkor 163/9 volt... És végre Stokes is pihenhetett, mert rengeteget dobott ma, igazán példát mutatva kitartásból, mint kapitány!

Dzsadedzsá utolsó társa egyébként Mohammad Szirádzs volt, aki Bumráhhoz hasonló játékot mutatott be, a szünetben például 2 futása volt 20 labdából – Dzsadedzsá pedig amúgy 56-nál járt 162-ből... De ez a szakasz már jóval rövidebb ideig tartott, mint az előző társulásé: a 75. játszmában, tehát még a régi, jól viselkedő labdával Bashirnak sikerült kidobnia Szirádzsot: 22 futással megnyerve a mérkőzést Angliának! Egészen biztos, hogy egy igazi klasszikust láttunk, amiről még sokat fognak beszélni – igazán lehet valami ezzel a július 14-i dátummal itt a Lord’sban, nem??? És újra bebizonyosodott, hogy aki unalmasnak tartja a teszt krikettet, az nem érti a mélyén húzódó és fortyogó érzelmeket sem, mert hogy itt ezeknek az érzelmeknek bővével voltunk, az biztos. Az utolsó három órán keresztül alig több mint 1 futás jött játszmánként, a több mint 24 000 néző azonban lélegzetvisszafojtva figyelt, és egy pillanatra sem hagyta el senki a helyét. Mi más képes ezt elérni, mint a krikett gyönyörűsége?