Banglades visszatalált a győztes útra
2025. július 24. – Szerző: Krikettgalaxis
Miután Srí Lankát nemrég sikerült legyőzniük, most egy hasonló erősségű másik válogatott, Pakisztán ellen is ugyanúgy 2–1-es sorozatgyőzelmet aratott a bangladesi válogatott. Nagyon itt volt már az ideje ennek az ő szempontjukból, hiszen az elmúlt hónapokban igencsak gyengélkedtek...
A Lálbág-erőd, Dakka egyik nevezetessége (illusztráció)A kép licence: közkincs / szabadon felhasználható
Nem is olyan régen volt – kevesebb mint két hónapja, hogy Pakisztán hazai pályán 3–0-ra verte Bangladest egy NH20-as sorozaton. Most amolyan visszavágóként
az egykori Kelet-Pakisztán, azaz a mai Banglades fogadta az egykori Nyugat-Pakisztánt, azaz a mai Pakisztánt, remélve, hogy ha a helyszínben változnak az égtájak, akkor talán az eredmény is változni fog. Már csak arra is alapozhattak, hogy pár napja a nem túl gyenge Srí Lanka ellen éppen megszerezték közös történetük első sorozatgyőzelmét, vagyis, ha hosszú távon nem is, de pillanatnyilag igazán lendületben voltak.
A hazaiak bő kerete így nem is változott a Srí Lanka ellenihez képest. Pakisztánnál viszont elég sok új arc került be, miközben sérülés miatt hiányzott például Sádáb Hán és Hárisz Rouf is.
Az első mérkőzésen (ahol egyébként a lelkes nézők majdnem teljesen megtöltötték a hatalmas Ser-i-Bánglá Nemzeti Stadiont) máris bemutatkozott egy pakisztáni újonc, méghozzá Szalmán Mirzá, aki ugyan nem sokat játszott az idei PSL-ben, de amikor igen, akkor jó volt, és például a döntőben is szerzett két kaput. Litan Dász, a bengáli kapitány 9 (!) elvesztett pénzfeldobás után most megnyert egyet, és a dobást választották. Már az első játszmában azonban Tászkin Áhmed elejtett egy könnyű elkapást Fáhar Zamán ellen, ami meg is bosszulta magát, mert Zamán utána 44-ig menetelt – igaz, Áhmed aztán dobóként 3 másik ütőst csak kiejtett. Ráadásul Zamánon kívül a többiek nagyon gyorsan estek ki sorozatban, és a végén Abbász Afrídí három hatosával együtt is csak 110-ig jöttek föl összesítésben! A 20. játszma egyébként csapatmesterhármast hozott Banglades számára: a dobónak csak azért nem, mert kifutás is volt közte. A pálya ugyan nem volt könnyű a korábbi sok eső miatt, de annyira nem volt nehéz, hogy a 110 indokolt legyen: ezt pedig Banglades ütősei hamar bebizonyították. Bár Párbhedzs Hoszen Iman nagyon hamar elvesztett maga mellől két társat, de végül ő maga 56 futást szerzett 144-es aránnyal, amit például Táohíd Hridaj is kiegészített 36-tal. Pakisztán öröme csak annyi lehetett, hogy újoncuk, Mirzá két kaput is szerzett – de a többiek összesen csak 1-et, és volt 3 elejtett elkapás is, így Banglades könnyedén, a 16. játszmában sikerrel fejezte be a kergetést.
A második meccs már hétköznap volt, de most is kis híján megtelt a stadion. És az is hasonlóság volt, hogy ma is láttunk egy újonc pakisztáni dobót: ezúttal Ahmad Danijalt – de most a pénzfeldobást a vendégek nyerték, és ők választották a mezőnyjátékot. A meccs egyébként gyászszünettel kezdődött a tegnapi dakkai repülőgépszerencsétlenség legalább 20, többségében fiatalkorú áldozatának emlékére – és ugyanezért ma zenét sem játszottak be a hangszórókba az egész rendezvény alatt. És bizony az ütőjáték is elég gyászosra sikerült a csapatok részéről: a bengáli erőfölény például 29/4-re végződött, és a 100-at is csak a 17. játszmában sikerült átlépniük. Igaz, aztán még volt jópár hatosuk az utolsó játszmákban, így Dzsáker Álí, ha nem is gyorsan, de átlépte az 50-et, a cél pedig 134 lett, ami ezen a pályán nem is volt annyira kevés. Az újonc Dánijal egyébként két kaput is szerzett, és a gazdálkodása sem volt rossz. Ráadásul Fáhar Zamán 53. elkapását is végrehajtotta ebben a formátumban, amivel egyedüli pakisztáni csúcstartóvá vált (a kapusokat nem tekintve). Viszont ha valaki szörnyülködött azon, hogy Pakisztán múltkor 4 kaput vesztett az erőfölényben, akkor most mit szóljon? Mert most meg 5-öt, így 6 játszma után 17/5 volt az állás! Ennél több kaput még sosem vesztettek erőfölényben, Banglades pedig sosem szerzett többet! A teljesen sima vereségtől azért később a 8. rendű Fahím Ásraf még megmentette őket, aki csodával határos módon a végére 51-ig jött föl, de ő egyedül kevés volt: a 20. játszmában kiesett az utolsó ember is, és Banglades 8 futással nyert.
A harmadik összecsapás tehát különösebb tét nélkül zajlott, így lehetett kísérletezgetni. Ezt mindkét csapat megtette, aminek az egyik leglátványosabb eredménye az lett, hogy a PSL-ben kiválóan játszó Száhibzádá Farhán végre újra bekerült a pakisztáni összeállításba. És ha már Banglades a dobást választotta, Farhán nyitott is, és az erőfölény végére csak neki már 37 futása volt, a következő játszmában pedig máris 50-est ünnepelhetett. Igaz, aztán 63 pont begyűjtése után kiesett, de akkor a csapat már közel 100-nál tartott, majd a két Naváznak, Haszan Naváznak és Mohammad Naváznak köszönhetően, akik mindketten jó aránnyal ütöttek 30 körüli futásokat, 178-ig is eljutottak. A pazarló bengáli dobók között üde színfolt volt egyébként Nászum Áhmed, aki 4 játszmáját 5,5-ös gazdálkodással hozta le. Az pedig, hogy sikerül-e lekergetni ezt a pontszámot, nagyon hamar eldőlt: már a második félidő erőfölényében Szalmán Mirzá 3, Fahím Ásraf pedig két ütőst ejtett ki, így az állás 29/5 volt, sőt, a félidő felénél pedig már 56/7. Igaz, hogy a 16. játszmában Banglades még három hatossal szépített egy kicsit, de mindenki tudta, hogy ezt már nem nyerhetik meg: a következő játszmában el is fogytak, és súlyos, 74 futásos vereséget szenvedtek. Ez tehát egy kicsit elrontotta a sorozatgyőzelem ünneplését – ahogy az is, hogy a játék vége után nagyon hamar ömleni kezdett az eső, így a trófea átvétele is igen gyorsított ütemben zajlott.
A két csapat közti örökmérleg egyébként még ezek után is bőven Pakisztán felé húz: ezzel együtt az eddigi 25 NH20-as találkozójukból 20-at ők nyertek, míg Banglades csak 5-öt.
