A Budapest-kupán is egy csapatot tudtunk megelőzni
2025. július 27. – Szerző: Krikettgalaxis
Három válogatottat látott vendégül Magyarország Sződligeten az úgynevezett Budapest-kupán. A döntőbe Ausztria és Románia jutott be, viszont eső miatt találkozójuk eredmény nélkül végződött, így a csoportelső Ausztria lett győztesnek nyilvánítva. Mi a harmadik helyen végeztünk, miután kétszer is megvertük Luxemburgot.
A budapesti Országház (illusztráció)A kép licence: közkincs / szabadon felhasználható
2023 nyarán rendeztük meg az első Budapest-kupát: akkor nem egy többcsapatos tornáról volt szó, csak egy magyar–horvát kétoldalú sorozatról. Akkor 2–0-ra nyertünk, és azóta is tartottuk a veretlenségünket hazai pályán – igaz, kevés mérkőzést játszva. Most, a második Budapest-kupa alkalmával már keményebb ellenfelek látogattak Sződligetre: a számunkra már jól ismert Ausztria és Románia, akiket többször is legyőztünk már a múltban, de összességében negatív volt ellenük a mérlegünk, valamint Luxemburg, akikkel egyszer régen játszottunk, és akkor bizony kikaptunk, és a világranglistán is csak egy kicsit voltak mögöttünk, így ellenük sem számíthattunk könnyű mérkőzésre.
A tornát mindössze 3 nap alatt bonyolítottuk le a GB Oval pályán: pénteken és szombaton is 3–3 csoportmeccsre került sor. Mi először Románia ellen léptünk pályára, de sajnos ez alkalommal sem az ütés, sem a dobás nem úgy ment, mint szerettük volna. Legmagasabb pontszámunk az első félidőben egy 27-es volt Ainswort Matthew részéről, de ez is 100 alatti aránnyal jött össze, míg a legagresszívabb Usman Muhammad kiesett 20 futással. Az ellenfél egyik dobója, Manmeet Koli ötös zsákmányt is szerzett, így aztán a magyar csapat sajnos már a 15. játszmában elfogyott, és még csak 100-ig sem jutottunk el. A vendégek aztán ezt kapuvesztés nélkül, gyorsan lekergették.
Sikerült viszont a javítás Luxemburg ellen, ráadásul nem is akárhogyan: most mi arattunk hasonlóan nagy győzelmet, mint az imént keleti szomszédaink! Bár az ütőjátékunk most is viszonylag lassan indult, de a félidő felétől kezdve, ahogy közeledett a vége, sikerült a gyorsítás, többek között ismét Usman Muhammadnak köszönhetően, de Burhan Muhammad gyors 16-ja is szépen megdobta a pontszámunkat, ami így végül 148 lett. Luxemburg pedig csak ránkijeszteni tudott azzal, hogy a második félidő első két labdáját 4-esre ütötték: utána ugyanis gyorsan összeomlottak, amiben nagy szerepe volt az 5 kapuig jutó dobónknak, Saqlain Muhammadnak: neki ez NH20-as pályafutásában már a második ötös zsákmánya volt! Ezen a mérkőzésen egyébként avattunk egy újoncot is, Said Sadat személyében, és ő sem teljesített rosszul: két ütőst is kiejtett. Végül Luxemburg csupán 78-ig jutott el, így nagy arányú, 70 futásos győzelemmel szépítettünk.
Másnap, szombaton következett az Ausztria elleni meccs. Itt még tovább javult az ütőjátékunk, pedig jobb dobók ellen játszottunk! Leginkább a nyitó Ghani Abbas volt elemében, aki 56 futásig is eljutott, illetve később Prashar Abhitesh, aki ugyan csak 35-ig, viszont azt 200 fölötti aránnyal tette! Sajnos azonban az osztrák csapatból kiemelkedett Umair Tariq, aki 3 emberünkkel is végzett, és 4,25-tel gazdálkodott – de azért az elért 168 futásunk így sem volt rossz. A második félidőben Prashar gyorsan bekaszált egy kaput, de utána az utóbbi évek egyértelműen legjobb ausztriai embere, Karanbir Singh, valamint a 3. rendű Amar Naeem 5-ről 126-ra hozta föl őket. Mi nem kevesebb mint 8 (!) különböző dobóval próbálkoztunk, és éppen a 7. és a 8., azaz Jacob Amal és Ghani Abbas lett az, akik aztán szépen beletaroltak az ellenfél ütősrendjébe: ők ketten 5 kaput szereztek a végén, de sajnos 2 megmaradó játszmával így is Ausztria nyert.
A többi meccsen egyébként Luxemburg mindenkitől kikapott, Ausztria pedig mindenkit megvert, így a döntőbe ők és Románia jutottak be, míg nekünk a Luxemburg elleni csata maradt a harmadik helyért. A 3. helyet pedig sikerült is megszereznünk! A mérkőzésen egy újoncot is bevetettünk a 19 éves magyar–angol származású Ainsworth Robi személyében, bár az események elsősorban nem róla szóltak. Annál inkább Ghani Abbasról és Ravindran Vinothról, a két nyitó ütősünkről, akik mindketten 66 futást teljesítettek (érdekesség, hogy mindketten 46 labda után estek ki), így az is belefért, hogy a többiek jóval kevesebb pontot gyűjtsenek: az eredményünk így is egy szép 182/7 lett. Luxemburg pedig soha nem tudott elegendő lendületet venni: amikor egy-egy ütősük elkezdett volna beindulni, mindig sikerült kiejtenünk, így ők csupán 145-ig jutottak. Dobóink ezúttal szépen megosztoztak a kapukon, mindenki legfeljebb kettőt szerzett.
A döntőt aztán tönkretette a mezőgazdaságnak amúgy áldást hozó hidegfront és az azzal járó csapadék: bár Ausztria még eljutott 16 játszma alatt 182/3-ig, de itt megállt a játék, Románia pedig már nem tudott válaszolni. Érezzük, hogy valószínűleg Ausztria nyert volna, és mivel a csoportkörben valóban ők voltak a jobbak, így valószínűleg igazságosnak nevezhető, hogy ezek után őket nyilvánították végső tornagyőztesnek.
Összesítve a legtöbb futást az ausztriai Karanbir Singh gyűjtötte: a döntőben nyújtott 110-neskijének is köszönhetően 247-ig jutott, míg a legtöbb kapu, szám szerint 10, a luxemburgi Milad Momend nevéhez fűződik.
