Már egy nap után sejthető a végeredmény a zimbabwei teszten

2025. július 30. – Szerző: Krikettgalaxis

Ha rosszindulatúak lennénk, azt mondhatnánk: már a kezdés előtt nyilvánvaló volt, hogy Új-Zéland fogja megnyerni a Zimbabwe elleni tesztet, de látva az első napot, bizony mindenféle gonoszság nélkül kijelenthetjük ugyanezt. Zimbabwe ugyanis 149-cel elfogyott az elején, Új-Zéland pedig már 92/0-ra áll...

Jellegzetes új-zélandi táj valahol Canterbury régióban (illusztráció)

A kép szerzője: Phillip Capper (Flickr), licenc: CC BY 2.0

Zimbabwe próbálkozik, próbálkozik mindenfélével, de semmi nem jön össze. Előbb Dél-Afrikától kaptak ki nagyon simán két egymás utáni teszten, aztán egy háromcsapatos NH20-as tornát zártak 0%-os eredménnyel, és akkor a nők sikertelen sorozatairól Írország ellen ne is beszéljünk... Az imént említett háromcsapatos tornán egyébként Dél-Afrika mellett Új-Zéland volt a másik ellenfelük: ők pedig itt is maradtak az afrikai országban, hogy két tesztet játsszanak le a házigazdákkal. Már az is érdekesség, hogy Új-Zéland utoljára 2024-ben játszott tesztet, de az meg még inkább, hogy Zimbabwe ellen utoljára 9 évvel ezelőtt léptek fel.

Ami az összeállításokat illeti: Zimbabwénél a Dél-Afrika elleni tesztekhez képest erősítést jelentett Ben Curran és Sikandar Raza visszatérése, míg Új-Zélandnál Tom Latham és Glenn Phillips sérülés miatt hiányzott, Kane Williamsont pedig pihentették – de így sem nevezhettük őket második számú válogatottnak... Latham hiányában egyébként Mitchell Santner volt az ideiglenes kapitány, életében először.

A sávot jelentős mennyiségű fű borította, a talaj néhol (a jótáv térségében) kissé foltos volt. A pénzfeldobást megnyerő Zimbabwe az ütést választotta, de az új-zélandi kapitány is elmondta, ők is azt szerették volna.

A két nyitó ütős Curran és Brian Bennett volt. Az igen hamar meglátszott, hogy nem éppen a legmagabiztosabban állnak a lábukon: pár játszma alatt jónéhány élezés volt, de míg a legtöbből nem lett veszély, sőt, az egyik még 4-esre is ment, addig a 3. játszma végén már az első kiesés is megszületett egy ilyen esetből. Ekkor Matt Henry volt eredményes, aki ügyesen váltogatta a távjait: ezúttal egy, a jótávosnál picit hosszabb labdával csapta be Bennettet, aki a harmadik katonához élezett. Henry aztán nem csak a távjaiban variált: a 7. játszmát a kapu melletti dobásokkal kezdte, aztán áttért a kapuval átellenbeni szögre, onnan pedig az első labdájával kiejtette Currant, aki rosszul hajtott: ebből is élezés lett a harmadik katonához. A következő pár Nick Welch és Sean Williams volt, de ők sem sokáig: bár a 10. játszmában még túléltek egy kifutási esélyt, amikor Santner mezőnybeli hajítása nem találta el a kaput, de a 12. játszmában Williams már ráütötte a saját kapujára Nathan Smith dobását, így az állás 31/3-ra változott, és ennyi is maradt az első óra utáni ivószünetig. Utána már egy kicsit jobban összeszedte magát a két ütős, Welch és Craig Ervine, bár utóbbi eleinte inkább a védekezést helyezte előtérbe: az első 22 labdából, amivel szembenézett, például egyetlen futást sem gyűjtött be. Aztán elsősorban Michael Bracewell dobásaiból (aki emiatt nem is dobott többet két játszmánál) hatékonyan alkalmazták a söprést, így több 4-est is szereztek, és úgy nézett ki, ebédkor is még ez a két ütős lesz bent – ám a tervezett szünet előtt visszatért még Henry, és ezzel visszatért a kapuszerzés is: első két kapujával ellentétben Welch most nem a harmadik, hanem a második katonához élezett. És akkor ezennel, 26.2 játszma után meg is tartották az ebédet: az állás 67/4 volt.

A játszma tehát folytatódott a szünet után is, ami azt jelentette, hogy a veszélyes Henry máris dobhatott Sikandar Raza ellen is: neki pedig mindegy volt, ki ellen dob, ma bárkit kiejt: most Raza kesztyűzött bele egy (amúgy nem túl veszélyes) rövid labdájába, a kapus pedig elvetődve, könnyedén elkapta. Innentől Ervine és Tafadzwa Tsiga ütött, végre ismét megnyugtatva egy kicsit a hazai csapatot: bár például a 36. játszmában egy nehéz elkapási esélyt elejtett ellenük Smith, a dobó, aki felé Ervine visszaütötte a labdát, és több más beleérés is csak kicsivel került el egy-egy mezőnyjátékost, de azért a társulás egész hosszan bent tudott maradni. A 44. játszmában egy Ervine-4-essel a csapat 100-asát is elérték, aztán Devon Conway is elejtett egy elkapást, így még az 50. játszma is ugyanezzel a két ütőssel (és amúgy 123 futással) érhetett véget. Utána azonban a bíró (hosszas gondolkodás után) felmutatott, amikor LKE-ért apelláltak Ervine ellen: és mivel ezen a meccsen nincs videóbíró, a 39-nél járó ütős ballaghatott le. Tsiga viszont kezdeményezően játszott: még ezek után is volt két négyese, amivel máris pályafutása eddigi legjobb teszteredményét érte el (30-at), de akkor egy, az előzőnél jóval egyértelműbb LKE-vel ő is búcsúzott. Az 55. játszma végén megtartott tea így 138/7-tel érte Zimbabwét: hát, eddig gyenge!

A harmadik menetben az egyik végről pörgetés érkezett az ütősök felé, de a másikról ismét Matt Henry bombái: vele pedig nem tudtak mit kezdeni. Már a szünet utáni 5. labdájával végzett Newman Nyamhurival, aki a rövid, a feje felé érkező labdát rosszul védte ki, és az ütője válláról magasra pattant föl a labda: a harmadik katona csak állt egy helyben és várta, hogy megérkezzen hozzá a labda. És az meg is érkezett: 143/8, ötös zsákmány Henrynek. Tovább súlyosbította az afrikaiak helyzetét, hogy hamarosan egy hajtás után Vincent Masekesa futni indult, de társa, Blessing Muzarabani nem, és mire Masekesa ezt észlelte, és visszafordult, már késő volt, és kifutották... Pillanatokon belül aztán Muzarabani a fedezethez ütött egy újabb Henry-labdát, a mezőnyjátékos pedig elvetődve elkapta: 149 futással véget ért a játékrész, Henry pedig hatos zsákmánnyal zárt.

De még bőven volt idő elkezdeni ma a második játékrészt. Azt pedig Will Young és Conway kezdte, akik hamar megmutatták, hogy itt bizony nem a pálya esetleges alkalmatlan volta miatt született eddig kevés futás. Young már az első labdát 4-esre ütötte, a 8-adik játszmában pedig társa köszönt be 3 négyessel. Igaz, aztán volt több szűz játszma is, de a 14. játszma végére így is átlépték az összesített 50-et, amit hamarosan még két egymás utáni Conway-4-es követett, és bár volt 1-2 kisebb LKE-gyanú és egy elejtett elkapásnak tűnő eset (a kapus biztosan elejtette, csak az volt kérdés, hogy az ütős beleért-e), de a dobók sehogy sem bírtak velük. A 25. játszma végére Conwaynek meglett az egyéni 50-ese is, de Youngnak ma már erre nem volt lehetősége: 26 játszma után véget ért a nap, úgy, hogy Új-Zéland már 92-t le is dolgozott a 149-es hátrányból, és még nem vesztett kaput!