Győzelemmel hangolt a nemzeti ünnepre a Trinidad

2025. augusztus 31. – Szerző: Krikettgalaxis

Holnap (magyar idő szerint ez már ma van, szóval 31-én) ünnepli a függetlenség napját Trinidad és Tobago: milyen szép lett volna nekik, ha az ünnep előestéjén mondjuk egy győzelemmel jelentkezik a Knight Riders, igaz? Az álom pedig teljesült: a csapat valóban legyőzte a vendég Guyana Amazon Warriorst, így megerősítették első helyüket a bajnokságban.

Trinidad és Tobago zászlaja (illusztráció)

A kép licence: közkincs / szabadon felhasználható

Nincs megállás a CPL-ben sem, főleg a Trinbago számára: mivel most ebben a szakaszban övék az egyik hazai pálya, azaz gyors egymásutánban kell, hogy lejátsszák az összes hazai meccsüket, könnyen előfordulhatott, ami elő is fordult, azaz hogy két egymás utáni napon pályára léptek. Tegnap a gyengélkedő Barbadost verték simán, most viszont a jóval erősebb Guyana érkezett hozzájuk, akik tavaly a döntőbe is bejutottak, és eddig idén is csak az a Saint Lucia tudta őket legyőzni, akik ellen 2024-ben a döntőt is elbukták.

A pénzfeldobást a Trinbago nyerte, és a dobást választották. A tegnapi 11-ből 10 játékos most is ott volt náluk, csak Ali Khan nem, aki helyett ezúttal Terrance Hinds szerepelt. Ezzel szemben az Amazon Warriors három változtatást is végrehajtott az utolsó mérkőzésükhöz képest: kimaradt Kevlon Anderson, Iftihár Ahmed és Jediah Blades, helyettük pedig Hasszan Hán, Shamar Joseph és a CPL-újonc Quentin Sampson játszott.

A vendégek két nyitó ütőse Ben McDermott és meglepetésre Gudakesh Motie volt – bár őt láttuk már ebben a szerepben, így talán mégsem mindenki lepődött meg annyira. McDermottra aztán máris az elején rájöhetett a szívbaj: a 3. dobást éppen a mélységi hátsó keresztláb mezőnyjátékoshoz, McKenny Clarke-hoz ütötte, akinek el sem kellett mozdulnia a helyéről... de valahogy átcsúszott a kezei között a labda, ráadásul még 4-es is lett belőle... Nem vált be viszont a Motie-val kezdés: ő ugyanis már a 3. játszmában kiesett, méghozzá egyetlen megszerzett futással, miközben ez már a 7. labda volt vele szemben. Ráadásul ez a Mohammad Ámir-játszma, ahogy a következő Akeal Hosein-játszma is, majdnem szűz lett – és abban is hasonlított a kettő, hogy utóbbiban is történt egy kiesés: most McDermott búcsúzott, akit ezúttal a nyílt hosszúnak már sikerült elkapnia. Nem volt hosszú ezek után Moeen Ali bentléte sem, aki hamarosan ráélezett egy labdát a saját kapujára, így az erőfölény 37/3 lett: nem kell mondanunk, ez az állás kinek volt jobb! Ezek után aztán úgy tűnt, most már jobban beindul a Guyana, hiszen Shai Hope és Hasszan Hán is beütött pár határt, de ez a társulás sem bírta sokáig, ugyanis a 9. játszmában Hosein Hánt is kiejtette, sőt, az újként bejövő, és azonnal egy hatost zúdító Shimron Hetmyert is, így a félidő fele 76/5-tel érkezett el. Sőt, most két újabb játszma jött határok nélkül, így a GAW nem nagyon tudta megkezdeni a kikecmergést – ráadásul amikor ezek után Romario Shepherd mégis beütött gyorsan három határt, utána meg őt is kidobták, és hogy a helyzet tovább súlyosbodjon, arról pedig Hope tett három labda elteltével: egy teljesen ártalmatlan, sőt, szélesnek nyilvánított dobás után egy fordított kanálra készült, de valahogy egy nagyot lendített az ütőn, aminek a csúcsa eltalálta a saját kapuját: ez hivatalosan is sajátkapu-döntés (nem úgy, mint amikor valaki a labdát üti rá)! Most pedig újabb csendesebb játszmák következtek, így 3-mal a vége előtt még csak 117/7-re állt a Guyana: innen még többek között Dwayne Pretorius és az újonc Sampson egy kis villámháborúval föl tudta őket hozni 163/9-ig, de összességében ez is átlag alattinak érződött.

És most jött... nem akárki, hanem Alex Hales és Colin Munro. Hales sem volt éppenséggel rossz formában, de Munro meg egyenesen szárnyalt, így a lelátókon hemzsegő, vörösbe öltözött szurkolók ma is sokat vártak ettől a társulástól. Megkapták. Érdekesség, hogy ahogy tegnap, úgy Munro most is nagyon elhúzott az elején: 2 játszma után neki már 25 futása volt, míg társának csak egy – de aztán Hales pillanatokon belül majdnem egyenlített, ugyanis a 3. játszmát egy 6–6–6–4-es sorozattal kezdte. Az 5. játszmában Munro már a 3. hatosát gyűjtötte be, ami neki összesítésben már a 118-adik volt a Trinbago színeiben, ezzel pedig új csapatrekordot állított fel. Az erőfölény 77/0-ra végződött, és bár utána volt egy hangyányi lassulás, de a 9. játszmában mindkét játékos elérte a maga 50-esét, így a félidő felénél már 115/0-t mutatott az eredményjelzőn: a hangulat a stadionban igazán frenetikus volt! Na de azért ebbe egy picit belerondított Imran Tahir, méghozzá egy kis magyar vonatkozással: a 11. játszmában végzett Munróval is, majd két újabb bejövő ütőssel is, nulla ponttal – és az első kapuját úgy ünnepelte, hogy a tőle megszokott Cristiano Ronaldo-féle Siuuu! elé ezúttal beiktatott egy Gyökeres Viktor-típusú arceltakarós El Dorado ünneplést is! De hiába ez a 3, semmiből jött kapu, a meccset már nem tudta visszahozni a Guyana. Talán akkor sem tudták volna, ha közvetlenül ez után a játszma után sikerült volna beváltaniuk a kínálkozó kifutási esélyt Hales ellen, vagy ha a 14. játszmában Hasszan Hán nem ejt el egy elkapást ugyancsak őellene... Tahir a 15. játszmában aztán már kiejtette a 74-nél járó ütőst, de ekkor már túl kevés hiányzott a hazaiaknak: azt pedig Kieron Pollard és főleg Andre Russell gyorsan teljesítette, így 16 megmaradó dobással be is értek a célba.

Így egyik csapat helyezése sem változott a tabellán: a TKR maradt listavezető, de most már 2 ponttal előzik a Saint Luciát, az Amazon Warriors pedig maradt a negyedik, igaz, kevés meccset játszva.