Hazai pályán sem sikerült nyernie a Barbadosnak

2025. szeptember 5. – Szerző: Krikettgalaxis

Folytatta nyeretlenségi sorozatát a CPL-ben a Barbados Royals, pedig most már (idén első alkalommal) hazai pályán játszottak. Igaz, a második félidőben sokáig jól álltak, de a végére visszaharcolt a Guyana Amazon Warriors, és ők nyerték meg a meccset.

A guyanai Kaieteur-vízesés (illusztráció)

A kép szerzője: Bill Cameron (Wiki Commons), licenc: CC BY-SA 3.0

Nem is érdemes a CPL tabelláját nézegetni. Miért is? Aki esetleg nem tudná: ezt a tornát úgy rendezik, hogy északról dél felé haladva költözik helyszínről helyszínre (egy időszakban körülbelül két helyen zajlik), így a két legdélebbi csapat, a Royals és az Amazon Warriors eddig még nem játszott hazai pályán, összességében pedig így nekik volt a legkevesebb mérkőzésük: csak 4–4, miközben a többieknek, akiknek véget ért már a hazai szakaszuk, 8–8. Így aztán az a tény, hogy a Barbados még győzelem nélkül állt, még nem jelentette azt, hogy minden esélyük elveszett volna – bár azért egy újabb vereség már most nehéz helyzetbe hozhatta volna őket. A GAW-nak viszont, hiába szerénykedtek a negyedik helyen, jó esély nézett ki a rájátszásba jutásra.

Elkezdődött tehát a CPL barbadosi és guyanai szakasza: először, most Barbadosban jártunk. A pénzfeldobást a vendégek nyerték, és a dobást választották. Az összeállításukból eddig is ki-bekerülő Shamar Joseph megint kimaradt az előző meccshez képest, helyére pedig Jediah Blades érkezett. Ugyancsak egy helyen változott a Royals 11-e: ott Shaqkere Parris helyét vette át Rassie van der Dussen, aki utoljára 2018-ban lépett pályára a CPL-ben, és akkor is egy másik csapat (a Patriots) színeiben.

A Barbados két nyitó ütőse Brandon King és Quinton de Kock volt, akik közül úgy jött ki, hogy eleinte szinte csak King volt soron ütésben, De Kocknak alig jutott pár labda. Ezt King ki is használta, és többek között egy 4–4–4-gyel már 23-ra jött föl, amikor a dél-afrikait a vele szembeni mindössze 4. dobásból elkapták. Méghozzá nem is akárhogy: Moeen Ali, a katona pont jól időzítve ugrott fel, egy kezét nyújtva a feje fölött átszállni látszó labdáért, ami aztán valahogyan meg is ragadt a kezében – nagyon látványos volt. King viszont tovább menetelt, és az erőfölény végén látott 43/1-ből 36 futás volt az övé. Társa, Kadeem Alleyne borzasztó alacsony arány után búcsúzott, de az új ember, Van der Dussen megint jó volt – egy idő után. King hamarosan történő kiesése után még Van der Dussen és honfitársa, Eathan Bosch is nagyon lassan haladt pár játszmán át, sőt, nem is olyan pár játszma volt az: a 13-adiknak a végéig például egyetlen határ sem született, ráadásul közben Bosch is búcsúzott, meg még nulla ponttal Sherfane Rutherford is... nagyon összeomlás szaga kezdett lenni a dolognak. A 13. játszma végén így 77/5 volt az állás, és Van der Dussen is csak 13 futáson állt 15 dobásból. De ekkor hirtelen fejére állt a világ. A dél-afrikai és Rovman Powell óriási tűzijátékba kezdett: 4-est nem nagyon ütöttek, de 6-osokat annál inkább: rövid idő alatt 8-at is, amihez a legvégén a kieső Van der Dussen helyére bejövő Chris Green is hozzátett egyet, amivel ő 600-as aránnyal fejezte be a félidőt! A Van der Dussen–Powell társulás pedig 82-t adott hozzá az összpontszámhoz, amivel a Barbados valaha volt legjobb 6. kapus párjává váltak, hiszen eddig csak 79 volt a rekord. A csapat pedig 165-re jött föl a végére, ami elég közepes eredmény volt, de a borzasztó kezdés után mégis szépen csillogott.

Ám hiába ez az alacsonyabb fajta cél, a Royals a kergetés második játszmájában máris nagy reményeket kapott a megvédésre. Bosch ugyanis egy kimagasló játszmát hozott: kiejtette Ben McDermottot és a helyére jövő Moeen Alit is, sőt, közel volt ahhoz is, hogy Shimron Hetmyerrel is végezzen, hiszen még valami hangot is lehetett hallani, amikor a labda elhaladt az ütője mellett, de a videózásból kiderült, hogy nincs érvényes elkapás, mert valójában nem ért bele. Beleért viszont a következő játszmában Ramon Simmonds dobásába, így a hátsó csúcson ekkor már elkapták, ahogy a kapus is (vetődve) elkapta Hasszan Hánt az 5. játszmában. Az erőfölény vége így 43/4 lett, és szinte csak a már a kezdés óta bent levő Shai Hope tartotta a reményt a vendégekben. Na meg innentől kezdve Dwaine Pretorius is, ugyanis ez a társulás végre meg tudott szilárdulni. Ha nem is ütöttek sok határt, de szimplát azt igen, azt sokat, így (egy kis negyed órás esőszünet után) a félidő felére már 68/4-re emelték a csapatot. A következő említésre méltó esemény Alleyne sérülése volt a 11. játszmában: az extra fedezet ugyanis nagyot vetődött egy elkapásért, ami egyrészt kipattant a kezéből, másrészt viszont a játékos csúnyán ráesett a vállára – ápolás jött, sőt, még a hordágyat is be kellett hozni érte. Az ütősök viszont folytatták, és a 14. játszmában Pretorius egy 6–2–6-tal már az 50-esét is megszerezte, majd igaz, hogy ezek után kiesett, de aztán Hope is elért az 50-ig, és 5 játszmával a vége előtt, 127/5-nél máris a Guyana volt az esélyesebb csapat. Hát még úgy, hogy egy újabb gyors kiesés után bejött Sampson, és ő is jó formában ütött: mindössze 20 dobásból 33 futást teljesített – és éppen az ő 6-osa volt az, ami a 19.4-ben be is vitte a célba a vendégeket.

A Royals így természetesen maradt az utolsó, míg az Amazon Warriors továbbra is negyedik, de sokkal jobb helyzetben vannak, mint pár órával korábban.