Létfontosságú pontokat szerzett az Antigua és Barbuda

2025. szeptember 6. – Szerző: Krikettgalaxis

Tovább süllyed a CPL-ben a Barbados Royals: igaz, nagyon szűken, csak az utolsó labdából, de megint kikaptak, ráadásul pont attól az Antigua & Barbuda Falconstól, amelyiket esetleg még a végén lehetett volna esélyük megelőzni majd. Most már szinte lehetetlen lesz.

Antiguai tájkép (illusztráció)

A kép licence: közkincs / szabadon felhasználható

Hat pont volt a különbség az Antigua és az utolsó Barbados között, miközben utóbbiaknak ezen kívül már csak négy mérkőzése lesz hátra. Ez azt jelentette, hogy rendkívüli tétje volt a mai összecsapásnak: ha ezt is elvesztik a rózsaszínek, a különbség 8 pontra nő, amit négy mérkőzés alatt csak úgy lehet behozni, hogy azt mind megnyerik, miközben a Falcons kikap a maga utolsóján. Mivel ennek, hogy is mondjuk, eléggé alacsony a valószínűsége, ezért a hazaiaknak mindenképpen szüksége lett volna ma egy győzelemre. Mert ha tovább akarnak jutni, akkor legalább két csapatot meg kell előzniük a végén: kettőt már biztosan nem tudnak, és a Guyana is jó eséllyel följön majd annyira, hogy őket sem – maradt tehát az Antigua...

A Royals talán egy kis erőt meríthetett abból, hogy épp most látogatta meg őket valaki, aki nincs éppenséggel híján az erőnek: Mark Henry, a korábbi szupernehézsúlyú világbajnok erőemelő és WWE-pankrátor. Hát, meglátjuk, átragadt-e valami a csapatra az egyesek által a világ legerősebb emberének is tartott Henry kisugárzásából!

A pénzfeldobást a Falcons nyerte, és a dobást választották. Múltkori összeállításukból ezúttal hárman sem voltak a pályán: Jewel Andrew, Odean Smith és Uszama Mír, kezdett viszont Kevin Wickham, Shamar Springer és Obed McCoy. A Barbadosnál más változás nem történt, mint az, hogy a megsérült Kadeem Alleyne helyére Johann Layne-t tették be.

A játék ugyanazon a sávon zajlott, mint tegnap, és bár a levegő páratartalma jóval alacsonyabb volt, és a szél ereje sem volt elhanyagolható, a szakértők mégis számítottak harmatosodásra a későbbiekben, ezért is lehetett jó ötlet dobással kezdeni.

A Royals két nyitó ütőse Quinton de Kock és Brandon King volt, akik ellen Imád Vaszím kezdésnek máris majdnem egy szűz játszmát hozott le: csak egy szimpla sikerült benne. A 2. játszma sem lett sokkal jobb az ütősöknek, de itt legalább annak örülhettek, hogy Andries Gous elejtett egy könnyű elkapást King ellen. Az első határ a 3. játszma elején született meg, de aztán egy 4-es TÉM extrán kívül már csak egyetlen újabb határt láttunk az erőfölény végéig, így hiába nem esett ki senki 6 játszma alatt, az elért 31 igen kevésnek tűnt. A következő időszakra már egy kicsit feljavult a pár: a szemerkélni kezdő esőben most már több négyest és hatost is láttunk tőlük, és mivel még a 10. játszma végéig sem estek ki, így a félidő felénél látott 84/0 már egészen máshogy nézett ki – ráadásul King ekkor már 50 fölött járt! A játékát nehezen találó De Kock azonban jóval lassabb volt, és nem csak a pontszerzésben: a 11. játszmában, miután elindult egy futásra, de vissza kellett fordulnia, nem ért be a vonala mögé, és ledöntötték a kapuját. A 13. játszmában King viszont tovább menetelt, és összesítésben elérte a 2000 CPL-futást is, majd Sherfane Rutherforddal kiegészülve a 17. játszma elejére máris 150 fölé emelték a csapatot. A 18. játszma igen érdekesen alakult: Fabian Allen elejtett könnyű elkapása 6 futásba került, ugyanis Rutherford utána beütött egy maximumot – de magasabb ára nem volt, mert aztán a következő labdából már kiesett. A 19. játszmában pedig további két ember búcsúzott, méghozzá az egész meccsen kiválóan gazdálkodó Szalmán Irsád dobásaiból, de egyik kieső sem King volt, így az utolsó játszmában még amellett, hogy mennyi lesz a végeredmény, az is érdekes kérdés volt, hogy vajon King eléri-e a 100-ast, hiszen 97-en állt a játszma előtt. És nem érte el szegény: csak egyszer került sorra, és akkor csak egy szimplára futotta neki... Viszont Chris Green csak ebben a játszmában beütött 15 futást, így a csapat 187-tel zárt.

A kergetést Amir Jangoo és Andries Gous kezdte, mindjárt egy 12 futásos játszmával. Utána viszont folytatódott az elejtett elkapások sorozata: most Ramon Simmonds volt a tettes, és eláruljuk, hogy még nem volt vége... Ezt kihasználva a pár szépen haladt előre, és egészen az 5. játszma első feléig, 45-ig bírták együtt, csak ekkor tudta kidobni Jangoót egy megtévesztően lassabb labdával Daniel Sams. Az a Sams, aki pedig pár pillanat múlva már mint elkapó játszott szerepet egy újabb kapuban: most az új ember, Karima Gore búcsúzott mindössze 1 futással. Így az erőfölény 55/2-re végződött, ami kiegyenlített állást jelentett. A következő dobásból jött a következő elejtett elkapás: Green egy könnyű labdát hibázott el, amiért pedig egy centit sem kellett elmozdulnia a helyéről... majd a következő játszmában ugyanő egy nehezebb esélyt is elejtett (nagyot vetődött érte), amúgy mindkétszer Wickham ellen. És megintcsak ezt a kifejezést használhatjuk: ezt kihasználva jutott el a társulás a félidő feléig, 89/2-ig, ami még mindig ugyanolyan kiegyenlített volt, mint az előbb. Utána pedig mi jött hamarosan? Egy újabb Green-mezőnyhiba, megint egy elejtés, megint Wickham ellen – akit végül a 13. játszma elején egy Sams-dobásból egy helyettesítő mezőnyjátékosnak már végre sikerült kiiktatnia. Eddig Samsről tehát csak jót mondtunk, de most ez is megváltozik: a 14. játszmában ő is csatlakozott az elejtők táborához, újabb esélyt adva a továbbhaladásra az ekkor egyébként már 50 fölött tartó Gousnak... A 15. játszmában Simmonds, a dobó is csak beleérni tudott egy felé visszaütött labdába, a 16-odikban Sams ejtett el még egyet (ezt most már csak úgy közönyösen írjuk) – de aztán Szákib ál-Hászánt és Allent is sikerült kiejteni, méghozzá elkapásból! És elhiszi valaki, mi történt a 18. játszmában? Green elejtette a mai negyedikjét! Mindeközben pedig nagyon szorosan alakult a verseny a két csapat között: bár az utolsó 12 labdából csak 19 futás hiányzott, de nagy értékű ütések nem jöttek, így apránként dolgozta le a hátrányát a Falcons, és az utolsó 2 dobásból már csak 3 futás hiányzott nekik. Vaszímnak (aki egyébként időközben a csapat történelmi ütősranglistáján újra átvette a vezetést) ekkor sikerült lefutnia egy szimplát, de a másodikat már nem, mert simán kifutották, így az utolsó labdából 2 pont kellett nekik. Ez végül Springer ütéséből meglett, így igen izgalmas körülmények között a vendégek lettek a győztesek, lényegében (bár matematikailag még nem) bebiztosítva a továbbjutásukat! Még egy adatot érdemes megemlíteni: Gous 85 futásig jutott el, ami új egyéni csúcs lett az ABF számára.