Banglades ellen sem tudta borítani a papírformát Hongkong

2025. szeptember 11. – Szerző: Krikettgalaxis

Könnyed győzelmet aratott Banglades is a nyitómeccsen jócskán kikapó Hongkong fölött, bár azért volt egy olyan időszak is, amikor a hongkongi dobók nem kicsit megkeserítették ellenfeleik életét. Hongkongnak így már nagyon kicsi esélye maradt a továbbjutásra.

A Lálbág-erőd, Dakka egyik nevezetessége (illusztráció)

A kép licence: közkincs / szabadon felhasználható

Ha megnézzük Banglades és Hongkong egymás elleni NH20-as mérlegét, akkor valami érdekeset látunk: eddigi egyetlen találkozójukon, még 2014-ben, bizony Hongkong nyert. Ma azért a papírforma egészen mást jósolt – ne feledjük, a városállam csapata a torna nyitómeccsén csúnyán kikapott Afganisztántól, Banglades pedig, bár csak egy náluk gyengébb ellenfél, Hollandia ellen, de sorozatgyőzelemmel hangolódott az Ázsia-kupára. Hollandia pedig, legalábbis a világranglista alapján, jobb, mint Hongkong.

A mostani találkozón a pénzfeldobást megnyerő Banglades a dobást választotta (talán számítva a későbbi harmatosodásra is, ami hiába sivatagi helyszín, azért jellemző szokott lenni), de Hongkong kapitánya is elmondta, hogy ők úgyis ütni szerettek volna először, így mindenki elégedett lehetett. Hongkong a múltkori vereség ellenére ugyanazzal a 11-gyel próbálkozott most is, Bangladesnél pedig nincs mihez viszonyítani, hiszen ez az első mérkőzésük a tornán.

A két nyitó ütős Zeeshan Ali* és Anshy Rath* volt, bár a társulás már majdnem a harmadik labdából felbomlott: egy LKE-videózásban bíró szava jött ki, és mivel elsőre nem adta meg a játékvezető, így maradt a neski ítélet. De ezzel együtt is a bangladesi dobók örülhettek sokkal inkább: egyrészt takarékosak voltak, másrészt a 2. játszmában már meglett az első kapu, bár elsőre ezt sem adták meg, de az elemzés kimutatott egy nagyon finom rezgést, amikor a labda elhaladt Rath* ütője mellett, így végül érvényes elkapásnak minősítették az esetet. A folytatásban egy profi szinten ritka eseményt láttunk, egy rövid futást egy dupla során, aminek az lett az eredménye, hogy csak 1 pontot kaptak érte, és hiába volt játszma vége, a következő játszma elején megváltozott az aktív ütős (és mivel szándékosnak nem ítélték, így büntetőpont nem járt). Az eddigi lassú pontszerzésen aztán Babar Hayat* próbált meg lendíteni egy hatossal, de utána a következő labdából Tándzsim Hászán Szákib már betalált a kapujába. A dobó aztán odament az ütőshöz, és az arcába ünnepelt – talán mert előtte az ütős valamit beszólt neki? Nem derült ki. Az erőfölény 34/2-re végződött, azaz nagyjából a várakozásoknak megfelelően alakultak a dolgok eddig. A szenvedős ütőjáték aztán csak a 8. játszma végéig tartott: ekkor 45/2 volt az állás, amiből 10 extra volt – de ekkor az eddig rendkívül lassú Ali* gyorsan beütött 3 határt, és a félidő felénél máris 64/2-t mutatott az eredményjelző. De a lendületet megint megtörte Hászán Szákib, amikor a 12. játszmát szűzre dobta, kiejtve közben a 30-nál járó Ali*-t is, utána viszont Yasim Murtaza* kezdett el határokat ütni, így a 15. játszma végére a csapat átlépte a 100-at is. Ráadásul közben szép csendben Nizakat Khan* is jött-jött föl, és bár egy nagyon meggondolatlan szimplára indulás miatt a 18. játszma elején Murtaza*-t kifutották mellőle, hamarosan ő már 42-ig is elért. A játékrész legvége aztán megint Bangladesé lett: Risád Hoszen két egymás utáni labdából szerzett egy-egy kaput, majd még Tászkin Áhmed is egyet, és Hongkongot sikerült bőven 150 alá, egészen pontosan 143-ra korlátozniuk. Ez ugyan sokkal jobb eredmény volt a kínai város számára, mint Afganisztán ellen, de valljuk be, nem sok esélyük volt megvédeni.

Arra azért senki nem számított, hogy ez a kergetés hasonló lesz ahhoz, amit tegnap India mutatott be, de azért amikor Párbhedzs Hoszen Iman az első három dobásból kettőt 4-esre ütött, hihettük, hogy gyors és könnyű második félidő lesz ez is. Annyira azért mégsem lett aztán. Például mert Ateeq Iqbal* nagyon takarékosan indult a dobásban, vagy mert miután Hoszen Iman a 3. játszmában egy hatost is bemutatott, két dobással utána túl magasra ütötte a labdát, és akkor már elkapták. Ráadásul a másik nyitó ütős, Tándzsid Hászán kevésbé volt kezdeményező, bőven 100 alatt járt az aránya akkor is, amikor a 6. játszmában Iqbal* dobásából Nizakat Khan* egy szép mozdulattal elkapta. De az erőfölény ezzel együtt is 51/2-re végződött, és most jött még a veszélyesnek ígérkező Litan Dász–Táohíd Hridaj társulás. Bár egyelőre ebből a veszélyességből nem sokat mutattak: igaz, hogy a következő 4 játszmában például nem estek ki, de határt is csak egyet ütöttek összesen, így a félidő fele csak 74/2-vel köszöntött be. Ez persze még mindig bengáli fölényt jelzett, de korántsem akkorát, mint sokan várták. A 12. játszmában Dász egy érdekes esetet élt túl: LKE-ért kértek videózást a dobók, de a videóbíró nem tudta megállapítani, hogy a játékos beleért-e, mert a labda, a kesztyű és a lábszárvédő túl közel volt egymáshoz a kritikus pillanatban. És ha ezt túlélte, hát utána már felbátorodott kissé: a 13. játszmában (igen hosszú idő után) újra beütött egy 4-est, a következőben kettőt is, aztán jött már hatos is... és ami még nagyon fontos, volt egy 24 dobáson át tartó sorozatuk, amikor egyetlen nullást sem hagytak! Így a 16. játszmában Dásznak meglett a maga 50-ese is, és bár a 18-adiknak az elején Iqbal* dobását rápiszkálta a saját kapujára, de ekkor már csak 2 futás hiányzott a csapat győzelméhez, ami aztán hamar meg is lett.

Banglades tehát győzelemmel nyitotta az Ázsia-kupát, Hongkong viszont maradt 0 ponton, és most már csak akkor juthatnak tovább, ha legyőzik Srí Lankát, és a többi eredmény is pont megfelelően alakul, és még az NFA-juk is eléggé magas lesz... Hát, nem sok esély van rá.