Még egy kis szélsőség egy angol–dél-afrikai sorozaton

2025. szeptember 14. – Szerző: Krikettgalaxis

Egy hete fejeződött be a szélsőséges eredményeket hozó ENN-sorozat Anglia és Dél-Afrika között, akik most pedig NH20-ban is megvívtak egymással. Hát, ez sem lett egy sima mezei sorozat, természetesen a második mérkőzés miatt, ahol Anglia nehezen elhihető ütőjátékot mutatott be. De a végeredmény amúgy 1–1 lett.

A középkori eredetű manchesteri székesegyház (illusztráció)

A kép szerzője: Rept0n1x (Flickr), licenc: CC BY-SA 2.0

A nemrég befejeződött ENN-sorozat akár tehernek is érződhetett e két válogatott számára, hiszen ez a formátum mostanában nem igazán releváns: semmilyen nagy ENN-torna nem várható 2027-ig. De azért sok érdekességet hozott az a sorozat is, így valószínűleg senki sem bánkódott, hogy le kellett játszani. Most viszont egy olyan sorozat jött, NH20-ban, aminek még értelme is volt: felkészülés a jövő év eleji vébére.

Az első mérkőzést a velszi Caerdyddben rendezték, de már a kezdést is sokáig kellett halasztani a hol eleredő, hol elálló eső miatt. Így aztán egy mindössze 9–9 játszmás meccsbe vágtak bele a csapatok, ami természetesen azt jelentette, hogy minden ütős nekiállt ész nélkül vadulni. Anglia a dobást választotta, így először a dél-afrikaiak tehették meg ezt: és nem is történt más, mint amit várni lehetett. Jópár játékosuk legalább 200-as aránnyal teljesített, de olyan túl sokáig senki sem jutott, legfeljebb a 20-as pontszámtartományba – az összes angol dobó gazdálkodása pedig legalább 11-ig kúszott föl. Igen ám, de 7.5 játszma után megint eleredt az eső, így újabb szünet következett: a félidőt így ekkor le is fújták (97-nél), Anglia számára pedig egy 5 játszmás második félidőt jelöltek ki 69-es céllal. Náluk azonban hiányzott az, hogy több ember is be tudjon indulni: csak Jos Buttlernek sikerült, aki a 11. dobásból, 25 futással esett csak ki. De többen kacsáztak vagy más, alacsony pontszámmal búcsúztak, így a végére Anglia 14 futással lemaradt.

A második, manchesteri találkozó biztosan sokáig emlékezetes marad! Mégpedig az angol ütőjáték miatt. Azon belül is főként Phil Salt, és kisebb részben Jos Buttler teljesítménye miatt. Az még semmi, hogy Salt az első 3 labdát négyesre ütötte. De utána mindkét ütős ritkán látható módon bevadult, és 6 játszma után már 100/0-n álltak, ami a világ valaha volt 3. legjobb erőfölénye lett. Buttler a 8. játszmában aztán 83 futással esett ki – a vele szembeni 30. labdából! Salt viszont folytatta, és meg sem állt 141-neskiig a félidő végére! Ez egyébként egy 39 dobásból elért 100-ast is tartalmazott, ami angol ütős részéről a valaha volt leggyorsabbnak számít – és mivel neki ez volt a negyedik százasa, ebben a tekintetben is angol csúcstartóvá vált. Anglia végül 304-gyel fejezte be a félidőt, ami igaz, hogy csak a világ 3. legmagasabb pontszáma lett, de az első kettő az nem teljes jogú ICC-tagország ellen született. Közben Kagiso Rabada is döntött egy rekordot, csak persze negatívat: Dél-Afrika színeiben még sosem szereztek egy dobó ellen 70 futást, mint most őellene... Természetesen az iszonyatos cél elérése nem sikerült Dél-Afrikának, csak fellángolásaik voltak, de összességében mindössze 158-ig jutottak el, vagyis Anglia 146 futással nyert: ez amúgy történetük legnagyobb különbségű sikere lett (Dél-Afrikának meg az eddigi legméretesebb zakója), ráadásul véletlenül még a mezőnyjátékban is pont most döntöttek meg egy csúcsot: Jofra Archer 4 elkapást hajtott végre, ami angliai játékosnak (a kapusokat nem tekintve) még sosem sikerült.

Ezek után nagy izgalommal várta mindenki a harmadik, Nottinghambe tervezett mérkőzést, de az sajnos az eső miatt elmaradt.

A két válogatott egymás közti örökmérlege így férfi NH20-ban a következő: 28 mérkőzésből 13-at nyert Anglia, 14-et Dél-Afrika, egy pedig eredmény nélkül végződött.