Sajnos megint hiányzott az izgalom az India–Pakisztánból

2025. szeptember 14. – Szerző: Krikettgalaxis

Mostanában szuperrangadóhoz méltatlan mérkőzéseket játszik egymással India és Pakisztán: előbbiek fölénye ugyanis túl nagy, így nem szokott túl kiélezett és érdekes lenni a csata. Sajnos nem volt ez másképp ma sem, amikor az Ázsia-kupán találkoztak egymással.

Haidarábád jelképe, a 16. századi Csármínár (illusztráció)

A kép szerzője: Hari Om Prakash (Wiki Commons), licenc: CC BY-SA 3.0

Egészen véletlenül megint úgy készült el az Ázsia-kupa sorsolása, hogy India és Pakisztán, a két ősi ellenfél, akik kétoldalú sorozatokban a feszült politikai helyzet miatt sosem találkoznak egymással, egy csoportba került. Ráadásul két gyengébb ellenféllel egyetemben, így jó eséllyel mindketten továbbjutnak – azaz a Szupernégyesben megint összecsaphatnak egymással. Milliárdnyi tévénézőt vonzva és ezáltal hihetetlen reklámbevételt hozva. Persze, nem mindig kellemes belegondolni, hogy mennyire nagy mértékben mozgatja a pénz a dolgokat, de azért valljuk be: nekünk sem baj, ha legalább a nagy tornákon összecsap ez a két válogatott!

India eddig az Emírségeket verte nagyon simán, Pakisztán pedig Ománt, hasonlóképpen könnyedén. És mint kiderült: ma ugyanazzal a 11 játékossal állt fel mindkét csapat, mint akkor, vagyis egyrészt múltkor megtisztelték a kisebb csapatnak minősülő ellenfeleiket is azzal, hogy a legerősebb összeállításukban játszottak – vagy éppen arra használták fel őket, hogy elvégezhessék az utolsó csiszolásokat.

A pénzfeldobást Pakisztán nyerte, és az ütést választották, de India is elmondta utána, hogy ők úgyis dobással szerettek volna kezdeni. Ami viszont egy kissé csalódást okozott: bár voltak telítettebb szektorok, de a lelátók összességében nem teltek meg zsúfolásig szurkolókkal, pedig mint tegnap láttuk, itt, az Emírségekben is megtörténhet ilyen. Mi történt: egy Banglades–Srí Lanka már nagyobb rangadó, mint egy Pakisztán–India? Bár tegyük hozzá: a mai 38 fokos hőség nem lehetett túl nézőcsalogató.

A két nyitó ütős Szaím Ajúb és Száhibzádá Farhán volt. Ajúb, aki Omán ellen kacsázott, most az első dobást még túlélte, mert az széles lett, de másodikat, ami pedig nem volt éppenséggel veszélyes labda, könnyelműen éppen a csúcs mezőnyjátékoshoz emelte... És ha ez még nem lett volna elég, a második játszmára bejött dobni Dzsaszprít Bumráh, és máris kiejtett egy újabb embert: Mohammad Hárisz nagy ütése nem ment ki a pályáról, így a mélységi hátsó keresztlábon elkapták! Sőt, két dobás múlva Fáhar Zamán ellen is LKE-t ítéltek, de ezt még megúszta, mert a videózás során kiderült, hogy a labda a láb-oldalon pattant. Ezek után Farhán és Zamán egy kicsit megnyugtatta a csapatot, és többek között már néhány hatos is sikerült nekik, így az erőfölény végére 42/2-vel értek el. De a most következő időszak nagyon gyatrára sikerült nekik: számtalan nullást ütöttek, és a határok is teljesen eltűntek a játékukból, miközben Aksar Patel két újabb embert ejtett ki, így a félidő fele 49/4-re végződött, azaz ez alatt a 4 játszma alatt Pakisztán 7/2-t teljesített! De említsük meg a tisztánlátás kedvéért: eleinte a gyors labdák szépen görbültek, a pattanás egyenetlen volt, a pörgetők számára pedig jól térített a talaj, így valamennyire érthető a lassú pontszerzés. Farhán aztán hamarosan előjött egy újabb 6-ossal, de a lendület ettől még nem jött meg – főleg azért, mert a 13. játszmában India újra csatasorba küldte Kuldíp Jádavot, aki azok után, hogy majdnem elkapott egy felé visszaütött labdát, két egymás utáni dobásból két újabb embert ejtett ki: 64/6! De az eddigi 6 kieső között még nem volt ott a nyitó Farhán, aki lassan-lassan már az 50-eséhez közeledett. Viszont 40-nél Jádav őt is megállította, így most már tényleg a sorvégre maradt a feladat, hogy valamit szépítsenek. És komolyan mondjuk, tényleg ők voltak ma a legjobb ütősök: Sahín Afrídí itt a végén például 4 hatost is ütött, így 200 fölötti aránnyal zárt 33-neskivel, és Szufijan Mukím is hozott két négyest rövid bentléte alatt, így övé lett a második legjobb arány... Így Pakisztán végül 127-ig szenvedte el magát, ami félő volt, hogy kevés lesz... Leginkább a milliónyi, egészen pontosan 63 pöttyös labda volt feltűnő ebben a játékrészben.

Említettük már, hogy Ajúb Omán ellen kacsázott. Most is. Akkor ezt azzal tette jóvá, hogy utána dobóként mindkét nyitó ütőst ő ejtette ki. És most is! Annyi különbséggel, hogy ezúttal kicsit többet kellett rá várni. És hogy közben például Abhisek Sarmá gyorsan megsorozta őket pár határral. Afrídí ellen például a félidő első két labdáját határra ütötte, de aztán a második játszmában jött az első Ajúb-kapu, méghozzá Subman Gil ellen, aki melléütött, így a kapus le tudta verni a kaput. Most jött még néhány újabb Sarmá-határ, de aztán Ajúb vele is végzett – így India is a játszma végére 42/2-ig ért el, a szépséghiba csak annyi volt, hogy ez még csak a 4. játszma volt, nem a hatodik, mint amikor Pakisztán állt ugyanígy. A következő társulást Tilak Varmá és a ma 35. születésnapját ünneplő Szúrjakumár Jádav alkotta, akik Sarmá villámháborúja után kifejezetten lassúnak tűntek. Az erőfölény végéig még volt két Varmá-négyes, amivel 61/2-ig jöttek föl, de utána a pakisztáni pörgetők egész szépen vissza tudták őket fogni. A félidő felére azonban így is meglett nekik a 88/2, és még amikor valami veszély alakult ki ellenük, azt is szerencsésen megúszták – így történt például kétszer is a 12. játszmában. Először Mohammad Naváz, a dobó ejtette el az elkapási esélyt Varmá ellen, másodszor pedig csak a bíró szava mentette meg Jádavot az LKE-től. Az amúgy lassan haladó Varmá bentléte aztán 31 futás után fejeződött be: Ajúb a mai 3. kapuját szerezte ellene. Ennek, azaz a 13. játszmának a végén azonban így is már meglett a csapat-100-as Indiának, így nem kellett nagyon sietniük – ennek ellenére Jádav (és kisebb részben az új ember, Sivam Dube) mégis megpróbálkozott a gyorsítással, méghozzá sikerrel. Ők ketten már nem estek ki, és a 16. játszmában be is vitték csapatukat a célba.

Az ilyenkor szokásos kézfogások azonban elmaradtak a két csapat játékosai között. Érdekes, mert amúgy sokszor lehetett hallani, hogy a játékosok között nem olyan rossz ám a viszony, csak a politikusok gerjesztik, satöbbi, satöbbi – hát, vagy nem így van, vagy csak tudják a játékosok is, hogy ha kimutatnák a barátságukat, akkor meg azért haragudna rájuk sok elfogult szurkoló?