Afganisztán–Pakisztán: majdnem fordult a kocka
2023. augusztus 24. – Szerző: Krikettgalaxis
A múltkori csúnya leszereplés után az afgán válogatott egész más játékot mutatott be, de Rahmánulláh Gurbáz 151 futása is kevés volt a győzelemhez az igen kiélezett, izgalmas meccsen Pakisztán ellen. Egy mánkadot is láthattunk ma, de ez nem szított olyan heves vitákat, mint régebben szokott.
Ucs Saríf, Pakisztán egyik híres történelmi nevezetessége (illusztráció)A kép licence: közkincs / szabadon felhasználható
Ugyanabban a stadionban, de másik dobósávon játszották a mai ENN-mérkőzést, mint azt a múltkorit, amit a bevezetőben is említettünk: amikor Afganisztán majdnem rekordalacsony, 59 futással megsemmisült. A sáv ezúttal füvesebb, szebb, ütésre alkalmasabb kinézetű volt, mint a múltkori száraz talaj.
Afganisztánból ezúttal hiányzott a múltkor megsérülő Azmatulláh Omarzí, illetve kihagyták az első dobásból kieső Rahmat Sáhot is, helyettük Riáz Haszan és Sáhidulláh Kamál lépett pályára. Pakisztán változatlan összeállításban állt ki.
És a talaj ütősbarátsága valóban meg is mutatkozott. Az afgánok nyitó párja, Rahmánulláh Gurbáz és Ibráhim Zadrán sehogy nem bírt kiesni, hiába próbálkoztak a pakisztáni dobók mindenféle lehetséges módszerrel. Egészen a 40. játszmáig (!) kellett várni, mire Zadránt egy pörgetőnek, Uszama Mírnek sikerült kiejtenie (emlékezetes: múltkor a pakisztáni dobók közül a gyors dobók taroltak), de ekkorra a társulás már 227 ponton állt! Ez volt a Pakisztán ellen ENN-meccsen valaha fennállt második legeredményesebb nyitó pár (az első 284: ez 2017-ben esett meg) és az afgán-pakisztáni ENN-mérkőzések történtében a legsikeresebb akárhányadik kapus afgán társulás. Miután Zadrán kiesett, Gurbáz még menetelt egy kicsit, és végül 151 dobásból 151 futással zárta a félidőt, ami egyéni rekordot jelent. A hátralevő rövid időszakban már túl sok futás nem esett, de Afganisztán így is 300 pontig jutott, ami a múltkori 59-hez képest összehasonlíthatatlanul jobb.
Pakisztánnak tehát föl volt adva a lecke, ráadásul a talaj valamelyest most is pörgetőbarátnak tűnt: az is emlékezetes, hogy múltkor az afgán dobók közül meg a pörgetők taroltak. De ha nem is feltétlenül az első kettő, de az első három pakisztáni ütős most villogott: főként Imám ul-Hak, aki 91 futást szerzett, illetve kisebb mértékben Bábar Ázam, aki 53-at. Bár az afgán dobók elég sok széleset dobtak (24 extra származott ebből), de a pakisztáni ütősök mégis összességében sokáig lassabbak voltak, mint a szükséges nagyjából 1 futás/labda. Ezt a kellemetlen állapotot törte meg a 8. rendben bejövő Sádáb Hán, aki rákapcsolt, és 35 dobásból gyűjtött be 48 futást, megmentve ezzel az egész mérkőzést Pakisztán számára. De az izgalmak még a végére maradtak ám! Az utolsó két játszma előtt még 27 pont hiányzott nekik a győzelemhez, sőt, 8 dobással a vége előtt még 21. Sádáb ekkor ütött előbb egy négyest, aztán egy hatost, de az utolsó játszma első dobása előtt váratlan esemény történt: Fazalhak Fárúkí kimánkadolta a vonal elé kimozduló inaktív ütőst, Sádáb Hánt! Nemrég újra fellángoltak az sok évtizedes viták, hogy ez mennyire sportszerű, és úgy tűnik, a közvélemény abba az irányba mozdul el mostanában, hogy egyre jobban elfogadják a mánkadolást. Arról nem is beszélve, hogy mindig is szabályos volt így kiejteni valakit – most is. Végül azonban nem ezen múlt az eredmény, mert Naszím Sáh az utolsó játszmában többek között két 4-est is ütve megnyerte a meccset Pakisztánnak: 1 kapuval és 1 hátralevő dobással!
Afganisztán így a sorozatban nem szépített, de a 300-as pontszámukkal megmutatták, hogy nem szabad őket lebecsülni.
