Inkább a dobók napja volt az első az Új-Zéland–Ausztrália teszten

2024. február 29. – Szerző: Krikettgalaxis

Tovább folytatódik a tesztvilágbajnokság: ezúttal Új-Zéland fogadja két meccsen Ausztráliát. Az első találkozó első napján 9 ausztrál kapu veszett el, a vendégek vezetése 279 pont.

Egy tesztmérkőzés (illusztráció)

A kép licence: közkincs / szabadon felhasználható

Több mint 8 év eltelt azóta, hogy az ausztrál válogatott nagy riválisaiknak, Új-Zélandnak az otthonában pályára lépett egy teszten: itt volt tehát az ideje egy újabb, nagy érdeklődéssel kísért összecsapásnak – nem is csoda, hogy már most szinte minden napra az összes jegyet eladták. Nem mellesleg a világbajnoki tabella pillanatnyi első és harmadik helyezettjéről van szó: bár tegyük hozzá, Új-Zéland elsőségében közrejátszik, hogy itt nem a pontok száma, hanem a megszerzett és a megszerezhető pontok aránya számít, ők pedig még nagyon keveset játszottak, és abból is több alkalommal egy rendkívüli módon legyengített Dél-Afrika ellen... így egyelőre könnyű volt nekik magasan tartani az arányukat. Meglátjuk, ez után a sokkal komolyabb kihívás után hova kerülnek majd a tabellán.

A hazaiaknál az elmúlt napok legfontosabb híre volt, hogy a 37 éves sebes dobó, Neil Wagner bejelentette a visszavonulását a nemzetközi színpadról. Ott volt viszont a csapatban Scott Kuggeleijn, aki eddig csak egy tesztet játszott korábban, nagyjából egy évvel ezelőtt – valamint rajta kívül ott volt még három másik varratos dobó is.

A meccs helyszínének, Wellingtonnak a közelében reggel egy 4,7-es erősségű földrengés is volt, de ami a krikett szempontjából fontosabb: egy kis eső is – igaz, a kezdésre már elállt, és a ponyvákat is időben leszedték a fűtől zöldellő sávról. Talán ezek miatt a körülmények miatt a pénzfeldobáskor Új-Zéland a dobással való kezdés mellett döntött. A himnuszok alatt egy mostanában már nem is olyan szokatlan jelenetet láthattunk: Josh Hazlewoodnak a többiektől egy kissé elkülönülten kellett állnia koronavírusfertőzés miatt – de játszani persze játszhatott. Ugyanekkor a visszavonult Wagner pedig ott volt az új-zélandi csapattal a himnuszok alatt.

Az első játékmenet eleinte kifejezetten kevés eseménnyel zajlott: Steven Smith és Usman Khawaja lassan és óvatosan haladt előre, bár például a 20. játszmában utóbbi már egy hatossal, a következőben pedig két egymás utáni négyessel is jelentkezett. Ez a játék egészen 24 játszmán keresztül zajlott: ekkorra 61 pontot hoztak össze ők ketten, nagyjából fele-fele arányban. De mégsem bírták ki ebédig: Smith az ütője külső élével ért bele egy labdába, amit a kapus elvetődve elkapott. Így aztán az ebéd 62/1-es állással telt el: ez azért nem volt rossz Ausztrália szempontjából.

Smith kiesése után Marnus Labuschagne jött be, még ebéd előtt. A negyedik vele szembeni dobásból begyűjtött egy szimplát, de sem ebédig, sem utána nem túlzottan törekedett több futás megszerzésére: a 31. játszma végén úgy esett ki, hogy még mindig ez az egy pontocskája volt meg, de már 27 dobást eresztettek meg ellene. Ütési arány: 3,70. Ez azért még tesztben is ritka... A helyére érkező Cameron Green viszont már egész más játékot mutatott be: bár neki is kellett egy kis idő, mire felméri a körülményeket (31 labda után például még ő is csak 5 futással állt), de utána magasabb fokozatba kapcsolt. És erre szükség is volt, ugyanis előbb Usman Khawaja, majd szinte rögtön Travis Head is kiesett mellőle: 89/4 után valakinek muszáj volt stabilitást hozni: és ez Green lett – illetve egy ideig még Mitchell Marsh. Marsh ugyanis egyrészt egy négyessel kezdett, másrészt utána is meglepően sok határt ütött, és mire eljött a tea, már több pontja volt neki, mint ahányat dobtak ellene, vagyis meghaladta a 100-at az aránya. Így aztán Ausztrália 147/4-gyel töltötte a teaszünetet.

Ám tea után Marsh is, mint korábban a két nyitó ütős, Matt Henry áldozatává vált: egy, a jótávosnál valamivel rövidebb labdájába megpróbált belehúzni, de az nem volt elég magas ahhoz, hogy jól ki lehessen vitelezni ezt a típusú ütést, így nem tudta irányítani a labdát, gyertya lett belőle, ami a kapusnak már csemege volt. Green viszont maradt, és maradt azok után is, hogy még négy további ütős jött be majd ment le nem túl sok pályán töltött idő után. Ő maga időről időre jelentkezett egy-egy négyessel is, így a 70. játszmában már elérte az 50 pontot is – az igazi gyorsítás pedig csak ezek után következett! A 80. játszma végére már 74 futáson állt, és az, hogy Új-Zéland azonnal kikérte az új labdát, meg sem kottyant neki: az új labdával szembenézve az első két dobásból újabb két négyest szerzett (a csapat ekkor lépte át a 250-et), majd a mai utolsó, 85. játszmában újabb 3 négyest eresztett meg, amivel már a 100-at is meghaladta. Igen ám, ekkor már 9 ausztrál kapu elveszett, így holnap már nem biztos, hogy Green sokáig folytathatja a pontgyűjtést...

Sokan mondogatták már meccs közben, hogy ennek a wellingtoni pályának az a sajátossága, hogy 1-2 nap után kilaposodik, és könnyebb lesz rajta az ütés. Ha ez így van, akkor Új-Zéland számára a 279-es ausztrál előny nem kell, hogy kétségbeejtő legyen!