Karacsiban is kiváló a Kvetta

2024. február 29. – Szerző: Krikettgalaxis

Két nap alatt másodszor kapott ki a Karachi Kings. Bár hosszú időszakai is voltak a mai PSL-meccsnek, amikor nem a lilákat éreztük végső befutóknak, de a gladiátorok a végére elegendő mértékben be tudtak gyorsítani ahhoz, hogy lekergessék a hazaiak által felállított célt, ezáltal pedig maradtak másodikok a tabellán.

Kvetta éjjel (illusztráció)

A kép szerzője: Beluchistan (Flickr), licenc: CC BY-SA 2.0

Tegnap kezdődött a PSL-nek az a szakasza, amikor minden csapat vagy Karacsiban, vagy Ravalpindiben lép pályára: mivel a Kings székhelye éppen Karacsi, ezért ők most sorozatban öt hazai mérkőzést játszanak. Az elsőt elbukták, így igazán fűthette őket a vágy, hogy bizonyíthassanak saját maguknak és szurkolóiknak – akikből sajnálatosan kevesen jelentek meg a stadionban, pedig egy 15 millió lakosú várostömörülésben, ahol szinte mindenki imádja a krikettet, nem pont ezt várnánk... Ez, hogy kevesen vannak, itt egyébként máskor is gyakori: valószínűleg összefüggésben van azzal, hogy rosszul alakították ki annak idején a nézőteret, és a látvány nem nyújt megfelelő élményt az embereknek – inkább megnézik otthon a tévében.

A Kings táborában egyébként valamilyen betegség ütötte fel a fejét: emiatt ma Leus du Plooy is kimaradt, és – nem tudni, hogy a betegség miatt-e – ugyancsak nem játszott a tegnapi csapatból Mír Hamzá, Tabraiz Shamsi és Mohammad Ámir Hán. Őket James Vince, Ánvar Alí, Záhid Mahmúd és Blessing Muzarabani pótolta. A gladiátoroknál szintén kimaradt egy Mohammad Ámir, aki helyett most Szuhíl Hán játszott. Jó hír viszont, hogy a múltkor a fején megsérült és emiatt le is cserélt Szarfaráz Ahmed visszatérhetett.

A játék egyébként egy másik sávon zajlott, mint tegnap: ez szárazabbnak és ütősbarátabbnak nézett ki előzetesen. A Kvetta a dobást választotta, és lassú dobójuk, Akeal Hosein mindjárt az elején rácáfolt az ütősbarátságra: 0.3-ban máris egy olyan dobást mutatott be, ami másképp pattant, mint Sán Maszúd hitte, így kidobás lett a vége. Tim Seifert és James Vince azonban az erőfölény végéig szép számmal püfölte a határokat, így a kezdeti megingás ellenére a csapat hat játszma után már 61/1-en állt. A 7. játszma azonban megint fordulatot hozott: ekkor Uszmán Tárik mindkettejüket (egyébként LKE-vel) kiejtette, megszerezve élete első PSL-kapuit. Egy kis vitát azonban elindított az első, Seifert elleni dobása: a labda elengedése előtt egy pillanatnyi szünetet tartott, ami valószínűleg megzavarta az ütőst. Mennyire szabályos ez? Mivel nincs konkrétan kikötve, hogy mennyi időre szabad megállni ilyenkor, ezért mindig az adott helyzetben a bírónak kell eldöntenie, hogy nem volt-e sportszerűtlen az eset. Ha például a játékvezető úgy ítéli meg, hogy a dobó szándékosan, az ütős megtévesztésére alkalmazza ezt a taktikát, holtnak nyilváníthatja a labdát. Ezt most nem ítélték szabálytalannak. A csapat egyébként nem omlott össze az esettől (lehet, hogy sokan észre sem vették), a félidő felére már 91/3-on álltak, ami elég jó eredmény volt. Viszont a második felében messze nem tudták hozni az eddigi teljesítményt: időről időre kiesett egy-egy újabb ütős, és például az ilyen esetekben gyakran megmentőként érkező Kieron Pollard is csődöt mondott (10 dobás után esett ki 13 ponttal). Ha az utolsó játszmában Ánvar Alí nem ütött volna be két duplát, egy négyest meg két hatost, egészen csúnya eredménnyel vonulhattak volna szünetre a karacsiak: így viszont legalább 165-öt elértek (ami azonban szintén csalódás lehet a 10 játszma utáni állásukhoz képest).

A kergetés erőfölénye hasonló eredménnyel zárult, mint az első félidőé: 57/1-gyel, bár itt az a /1 nem a legelején, hanem a legvégén született: addigra a nyitó Jason Roy 32, míg nyitó társa, Szaúd Sakíl 24 pontot halmozott fel, csak éppen az 5.6-ban Sakíl húzása túl magas lett, és pályán belül hullott le, így a mélységi keresztláb táján Irfán Hán egy látványos, futás közbeni elkapással ki tudta őt ejteni. A következő két ütős nem sok vizet zavart (2 illetve 3 ponttal estek ki), de még a félidő fele előtt Roy átlépte az 50 pontot, fölhozva a lilákat 83/3-ra. A játék ezután viszont náluk is lassult, sőt, hamarosan Roy és 6 ponttal Rilee Rossouw kapitány is búcsúzott: amikor 14 játszma után 100/5 volt az állás, már eléggé elkezdhettek aggódni a gladiátorok szurkolói. Ám ha megemlítettük, hogy Pollard ilyesmi helyzetekben szokott fellépni megmentőként, meg kell említenünk, hogy egy másik karibi játékos, Sherfane Rutherford is jópár alkalommal megtette már ezt! Például ma. Ekkor még csak 4 pontja volt neki 5 dobásból, de a hátralevő hat játszmában összesen hat darab hatost (is) szerzett, így a végeredménye 58-neski lett. Az utolsó játszma előtt a csapatnak 15 pont hiányzott a győzelemhez: ám az imént említett hat hatosból kettő most jött, a 20. játszma első két dobásából, így a 15-ös elvárás azonnal 3-ra csökkent. Így még két pöttyös labda is bőven belefért a Kvettának, és az is, hogy a következő dobásból majdnem kifutás legyen. Itt ugyanis egy kis káosz alakult ki a futást végző ütősök között, hogy most akkor van második futás vagy nincs: végül éppen sikerült nekik, mert Anvar Alí (aki egyébként ezt a játszmát dobta is) a mezőnyben lassú volt. Az utolsó labdából így egy futást kellett szereznie a liláknak: Rutherford pedig 4-est ütött belőle, így meglett a győzelmük.

A tabellán nem változott semmi, legalábbis ha a helyezéseket tekintjük, viszont a Kvetta szépen megerősítette a második helyét, hiszen most már nem a Zalmival egyenlő pontszámmal állnak ott.