Nem változott az IPL-ben a nyeretlenek és a veretlenek száma sem

2024. április 1. – Szerző: Krikettgalaxis

Először játszott ma hazai pályán a Mumbai Indians és először idegenben a Rajasthan Royals, így, tekintve, hogy eddig idén szinte mindig a hazai csapatok nyertek, várható volt, hogy megszakad mind az MI rossz, mind az RR jó sorozata – végül nem így történt.

A híres dzsajpuri rózsaszín palota, a Havá Mahal (illusztráció)

A kép szerzője: Chainwit. (Wiki Commons), licenc: CC BY-SA 4.0

Egyik tegnapi hírünknek pont azt a címet adtuk, hogy Eggyel csökkent az IPL-ben a nyeretlenek és a veretlenek száma is – és nem lett volna nagy csoda, ha ma megismételhettük volna ezt a hírt, hiszen ma is egy nyeretlen (Indians) és egy veretlen (Royals) együttes találkozott, és előbbinek jó esélyei voltak a győzelemre.

De sokakat még a várható eredménynél is nagyobb várakozással és izgalommal töltött el az, hogy mi fog történni a pénzfeldobáskor. És nem arra gondolunk, hogy mit választ a győztes kapitány – hanem egy emberi, érzelmi kérdésre: vajon kifütyülik, kifújolják-e Hárdik Pándját a nézők? Pándja a Mumbai csapatában vált nagy játékossá még jópár évvel ezelőtt, ám amikor megalakult a Gujarat Titans, jó pénzért oda szegődött kapitánynak – és egy bajnoki címet, valamint egy ezüstérmet nyert velük. Most visszatért az MI-hez, méghozzá ide is kapitányként, de sokan voltak, akik nem bocsátották meg neki egyrészt a távozását, másrészt azt, hogy kitúrta a kapitányi pozíciójából kedvencüket, a nagyobb klubhűséget mutató Rohit Sarmát (még ha ez nem is magának Pándjának a döntése volt...). Az talán érthető, hogy az első meccsen, amikor pont a Titansszel találkoztak, az ottani közönség nem fogadta éppen túl nagy lelkesedéssel az MI kapitányát, de meglepő módon a haidarábádi összecsapás előtt is sokan fújoltak a(z elvileg vele kapcsolatban semleges) nézők közül. A nagy kérdésre pedig, hogy mi fog történni vele ma, első hazai fellépésén, az lett a válasz, hogy egy kicsit fújoltak itt is, de csak nagyjából addig, amíg az első mondatot elmondta a pénzfeldobáskor – semmiféle nagyobb botrány vagy ilyesmi nem kerekedett.

De elképzelhető, hogy ez a téma a Mumbai játékosainak figyelmét is elterelte, ugyanis borzalmasan rosszul kezdték az ütőjátékot. Az ötödik dobás volt az első, amivel Rohit Sarmá szembenézett, és Trent Boult máris kiejtette a közönségkedvencet, majd a következő labdából LKE-vel kiesett Naman Dhír is. 1/2-es állásnál az MI úgy döntött, meglépi az IPL történetének leghamarabbi cseréjét: a kiesett Dhir helyére máris behozták Dewald Brevist. A második játszmában kizárólag a nyitó ütősnek, Ísán Kisannak dobtak, így Brevis a 3. játszmában jutott először szóhoz: de Boult őt is aranykacsával ejtette ki! Rövidesen Kisan is kiesett: az MI szurkolók pedig, akik nem látták élőben a meccset, és ránéztek az eredménylapra (4 játszma után 20/4), talán már azon gondolkodtak-e: ez a valóság, vagy csak egy rossz áprilisi tréfa? Most érkezett viszont el az idő, hogy Pándjá ütősként is pályára lépjen: páran most is fújoltak, de a szervezők valami jó hangos zenét tettek be, miközben bejött – nem tudni, hogy azért-e, hogy elnyomják a közönség reakcióinak zaját. Mindenesetre Pándján nem látszott semmiféle idegesség, sem a testbeszédén, sem a játékán: szépen ütötte a négyeseket, és 10 dobás után már 20 ponton állt. Végül a 10. játszmában esett ki 21 dobásból elért 34 ponttal, ami nem feltétlenül kimagasló, de azért nem is rossz – főként azt tekintve, hogy csapattársai hogyan teljesítettek. Ugyanis ők ennél mind gyengébben. Tilak Varmá még eljutott ugyan 32-ig, de lassan, a Pándjá után következők pedig legfeljebb a felét tudták elérni, mint ő. Pándjá 9. játszmabeli 4-ese után legközelebb a 16. játszmában láttunk határt, aztán a 20-adikban jött még egy és ennyi: így aztán az MI igen alacsony, 125-ös pontszámmal zárt. Boult mellett kiemelendő még a dobók közül Judzsvendra Csahal, aki szintén három kaput szerzett, és 2,75 (!) volt a gazdálkodása.

A második félidőre (sőt, már az első végére is) megérkezett egy kis harmat a fűre, ami nehezítette ugyan a dobók dolgát, de valószínűleg bátran kijelenthetjük, hogy harmat nélkül is elég harmatos ez a 126-os cél, és a legtöbb IPL-csapat könnyen le tudta volna kergetni. És akkor már miért ne próbálna meg a Royals valami gyors játékkal előhozakodni, hogy javítsák az NFA-jukat? Jasaszví Dzsájszvál meg is próbálta, kihasználva azt is, hogy az első játszmát az a 17 éves Kwena Maphaka dobta ellene, aki múltkor mutatkozott csak be az IPL-ben, és igen pazarlóan gazdálkodott. Dzsájszvál egymás után két négyest is beütött ellene, de aztán Maphaka nevethetett a végén: 0.6-ban az ő dobásából kapták el az ütőst. Nem biztos, hogy (csak) emiatt, de aztán a rádzsasztániak mégsem nagyon próbálkoztak a száguldással: egyrészt folytatódott Jos Buttler rossz formája (most 13-mal esett ki), másrészt Szandzsu Szaimszan még nála is kevesebb pontot ért el... De a csapat még így is eljutott 50 futásig 7 játszmán belül, így a győzelmük nem forgott különösebb veszélyben. Azok után meg főleg nem, hogy Riján Parág 50-est ért el: sőt, végül 54-gyel esett ki, ami azt jelentette, hogy a szezonban följött 181 futásra, pont annyira, amennyije a legjobb ütősnek járó narancs sapkát eddig birtokló Virát Kohlínak is volt. De mivel Parág ütési aránya jobb lett, mint Kohlíé, így ma estétől ő kapta meg a narancs sapkát. Főleg neki köszönhetően aztán ez a mai kergetés 27 megmaradó labdával sikerült, így az RR maradt 100, az MI pedig 0 százalékos.

Természetesen ezek után a Royals kettőt előrelépve mostantól vezeti a tabellát, a Mumbai pedig, egyedüli pont nélküli együttesként, maradt az utolsó.