Nem is olyan túl sokkal halála előtt történt, hogy 2001-ben felfigyeltek rá a válogatóemberek, miután a Wellington csapatában játszva az országos 21A-s bajnokságban kiérdemelte a torna legjobb játékosának járó Trish McKelvey-trófeát. Rövid időn belül 15 egynapos mérkőzést játszott le a válogatottal, ezalatt pedig 21 kaput dobott.

Bár a sportban kiváló volt és a tökéletességre törekedett (nem véletlenül: nagy álma volt, hogy egyszer világbajnok legyen), a magánéletben kissé szétszórtnak és figyelmetlennek ismerték. Gyakran elhagyta a pénztárcáját vagy a telefonját, és előfordult, hogy sporttáskájába véletlenül egy összeillő pár helyett két ballábas cipőt pakolt be. Amikor egyszer csapatával Angliában turnéztak, a csapatmenedzsernek szigorúan meghagyták, hogy ne tévessze szem elől King útlevelét: tudták ugyanis, hogy a lány még azt is képes lenne elveszteni.

Anyját Christine-nek, apját Jerome-nek hívták. 2003-ban egy keddi estén még bármiféle egészségügyi probléma nélkül a dobóformájáról beszélgetett Anna Corbin nevű barátnőjével, ám szerda reggelre már rosszul lett, fejfájásra panaszkodott és hányni kezdett, ezért anyja elvitte a poriruai orvoshoz. Az orvos hamar megállapította, hogy baktériumos agyhártyagyulladás esete áll fenn, így azonnal egy fővárosi kórházba szállították, de hiába: csütörtök reggelre elhunyt. Temetési szertartását a tawai Fátimai Miasszonyunk-templomban tartották.