Későn, de úgy látszik, csak felébredt a Sunrisers

2025. május 23. – Szerző: Krikettgalaxis

A Sunrisers Hyderabad szezonjának már annyi, de azóta, hogy ez kiderült, elkezdtek úgy játszani, hogy az már emlékeztet a tavalyi kiváló szereplésükre. Ma éppen a Royal Challengers Bengalurut verték, akiknek pedig jól jött volna a két pont.

Haidarábád jelképe, a 16. századi Csármínár (illusztráció)

A kép szerzője: Hari Om Prakash (Wiki Commons), licenc: CC BY-SA 3.0

Ez a mérkőzés több dologban is igencsak hasonlított a tegnapira: az egyik résztvevő már továbbjutott, de még küzdött azért, hogy az első elődöntőben folytathassa, a másikról pedig már régen eldőlt, hogy nem lesznek bent a rájátszásban, ahogy az is, hogy az utolsó helyet is már elkerülték, vagyis már csak a csapatépítésre és a saját büszkeségükre kellett figyelniük.

Az RCB viszont már igen régen lépett pályára, és nem lehetett tudni, ez a hosszú szünet most jót tett nekik vagy nem. Emlékezzünk ugyanis: a folytatás után éppen ők játszották volna az első meccset, de az az eső miatt teljesen elmaradt. A rossz időjárás pedig kitartott, emiatt egy szokatlan döntés született a torna szervezőitől: a mostani meccset áthelyezték Lakhnauba! Így most hivatalosan ez lesz a hazai meccse a Bengalurunak, miközben jövő héten ugyanitt játszanak az LSG ellen, de akkor már idegenben...

De két meccset játszik egymás után itt a Sunrisers is: hiszen ők meg hétfőn szerepeltek itt a szuperóriások ellen. Mégsem meríthettek sok tapasztalatot abból a találkozóból: ezt a mait ugyanis egy teljesen másik, sőt, más jellegű sávon játszották – a hétfőit fekete, a mostanit pedig vörös talajú dobósávon. Érdekesség, hogy a kezdés előtt Bengaluruban száraz volt az idő: most a bengalurui szurkolók kivételesen emiatt bosszankodhattak! Ha már áthelyezték a meccset, legalább okkal helyezték volna át, nemdebár?

A pénzfeldobás máris egy meglepetéssel indult: nem Radzsat Pátídár, hanem Dzsites Sarmá jött ki az RCB részéről, vagyis ő volt ma a kapitány, Pátídár nem volt a kezdőben. A pénzfeldobást viszont megnyerték, és a dobást választották. Pátídáron kívül még Jacob Bethell és a sérült Devdatt Padikkal is kimaradt, az új emberek pedig Szujas Sarmá, a betegségből kigyógyult Phil Salt és a tavaly még a Sunrisersben játszó Majank Agravál voltak. A vendégeknél is három változás volt a múltkori ütős összeállításukhoz képest: nem kezdett Atharva Tájde, Kamindu Mendisz és Hars Dube sem, viszont visszakerült a csapatba Abhinav Manohar, Dzsajdev Unádkat és a szintén betegség utáni visszatérő Travis Head.

És ha Head visszatért, akkor természetesen visszatért Travisek is, azaz Head és Abhisek Sarmá nyitó társulása. Head máris egy 4-essel kezdte a maga szerepét, de gyorsan bekapcsolódott a határgyárba Sarmá is, csak a 3. játszma torpantotta őket meg majdnem: az RCB kapuselkapásért apellált, de még mielőtt ki lehetett volna elemezni, hogy mi történt, kiderült, hogy mindegy, mert a dobó úgyis túllépett a vonalon. A 4. játszma végére a társulás máris 54-nél tartott (közben Sarmá megszerezte a 4000. Húsz20-as futását), ám ekkor felbomlottak, sőt, nem csak hogy felbomlottak, de 3 labdán belül mindketten kiestek. Sőt, pillanatokon belül Ísán Kisant is majdnem kifutották, de a mezőnyben Lungi Ngidi nem érzékelte, hogy milyen sok ideje van, ezért elkapkodta, és nem találta el a kaput. Aztán azért Kisan és Heinrich Klaasen is összehozott még egy-egy határt az erőfölényben belül, így 6 játszma után 71/2 volt az állás. A társulás aztán hol gyorsabban, hol lassabban haladt tovább, mígnem a 9. játszmában Szujas Sarmá csalóka labdájából Klaasen is búcsúzott, de ezzel együtt is a 113/3-as félidő felei állás sokkal inkább a narancsok számára volt kedvező. Sőt, a folytatásban Aniket Varmá is villámgyorsan elhúzott 26 futásig (8 labdából!), igaz, aztán kiesett annak ellenére is, hogy két mezőnyjátékos is rámozdult az elkapásra, és majdnem megakadályozták egymást. A pontszerzés ezek után valamelyest lelassult, de azért Kisannak így is meglett az 50-es már a 14. játszma elején, majd hamarosan két újabb ütős is kiesett alacsony pontszámmal. De nem Kisan! Ő az utolsó 3 játszmában még beütött négy határt, és így 94-neskivel zárt: azok után, hogy az első meccsén százasa volt, míg azóta nagyon keveset mutatott, ez most igen szép visszatérésnek számít! A csapat végeredménye pedig 231 lett: hát, fenyegető, annyit mondunk!

De ha van játékos, aki nyilván nem ijed meg ilyesfajta fenyegetésektől, az Virát Kohlí – meg persze talán Phil Salt sem. Az RCB két nyitó ütőse félelem nélkül is kezdett, még úgy is, hogy Salt sisakját mindjárt az elején eltalálta egy labda (érdekesség, hogy ebből amúgy 4 TÉM extra jött össze). A 3. játszma nem kevesebb mint 3 mezőnyhibát is hozott haidarábádi oldalról, így itt például 12 futás gyűlt össze, de a 4. játszma már majdnem meghozta az áttörést a dobóknak: Saltot ugyanis elkapták a mélységi középpályán, de meg kellett vizsgálni, vajon nem egy rossznak számító magas röpte volt-e ez. És az volt! A mérések szerint Salt derékmagassága 95 centi, míg ez a labda 98 centin érkezett... Így aztán a társulás kiesés nélkül, és 72 futást begyűjtve érte el az erőfölény végét. De az 50-est Kohlí már nem érte el: a 7. játszma végén a csereként behozott Hars Dube óriási örömmel nyugtázta, hogy dobásából elkapták a csúcson. Meglett viszont az 50 Saltnak, méghozzá a 10. játszmában, mindössze 27 dobásból, így a félidő fele 118/1-gyel érkezett el: mindkét csapatnak volt esélye a győzelemre! A játék ezek után egy kicsit állt, amíg a Salt jobb lábában fellépő görcsöt kikúrálták, majd viszont hamarosan a 3. rendű Agravál kiesésével folytatódott a játék. Sőt, a következő játszmában a 62-nél tartó Salt is búcsúzott, és úgy tűnt, innen már nem kapaszkodik vissza a Bengaluru – ők azonban a becserélt Radzsat Pátídár és Dzsites Sarmá közreműködésével kapaszkodtak még, és az utolsó 36 dobásból már csak 69 futás hiányzott nekik. Ekkor még közel egyenlőek voltak az esélyek, de ez pillanatokon belül teljesen megváltozott: jött egy takarékos játszma, majd egy olyan, amikor két ütős is kiesett, az egyik ráadásul egy közvetlen rádobásos kifutás volt, ami talán nem jött volna össze, ha futás közben nem ütköznek össze majdnem az ütősök. Aztán a 17. és a 18. játszma még egy-egy, a következő pedig még két kaput hozott, és teljes volt az összeomlás – lélektanilag pedig különösen kellemetlen lehetett, hogy az egyik kapuvesztés úgy történt, hogy Krunál Pándjá valahogy úgy mozdította az ütőjét, hogy a saját kapuját találta el vele... De ez már olyan későn volt, hogy az eredmény szempontjából semmit sem számított – ahogy az sem, hogy egy dobással a tervezett vége előtt a 10. ember is kiesett.

A Sunrisers tehát 42 futással nyert, és egész szépen megmentette a becsületét így a szezon végére – sőt, még arra is maradt esélyük, hogy akár az 5. helyre is följöjjenek majd a zárásra. A Royal Challengers viszont nem tudott feljönni a tabella élére, így még mindig nagy küzdelem várható az első elődöntős helyekért.