Sok érdekesség és bengalurui siker az utolsó IPL-csoportmeccsen
2025. május 27. – Szerző: Krikettgalaxis
Elérkeztünk az idei 70. IPL-találkozóhoz, azaz az utolsóhoz az alapszakaszban. Volt itt sokminden: 100-as a vesztes oldalon, sportszerűen visszavont apelláció egy mánkad után (mindkettő Risabh Pant részéről), majd valódi tűzijáték az RCB-pótkapitánytól – végül a Royal Challengers Bengaluru emelkedett ki győztesen a Lucknow Super Giants elleni csatából, amivel a tabella 2. helyére futottak be.
A Bengaluru-palota Bengaluruban (illusztráció)A kép szerzője: Basavarajmin21 (Wiki Commons), licenc: CC BY-SA 4.0
Mint ismert, az IPL négy továbbjutója már réges-régen eldőlt, de azért még mostanra, az utolsó csoportmeccsre is maradt egy eldöntendő kérdés, és nem csak valami középmezőnybeli helyezés, hanem egy sokkal fontosabb téma: vajon úgy fog-e kinézni a tabella, hogy az első 8 csapat pontszáma éppen 19–18–17–16–15–14–13–12 lesz? Na, csak vicceltünk, nem ez volt a fő kérdés, bár valóban ez a számtani sorozat is kockán forgott. Természetesen amiért izgulni lehetett, az az volt, hogy a Bengaluru és a Gudzsarát közül ki jut az első elődöntőbe a Pandzhsáb mellé és ki a végselejtezőbe a Mumbai mellé. A képlet egyszerű volt: ha ma az RCB nyert volna, akkor az első elődöntőbe jutnak, ha nem, akkor a végselejtezőbe. A Lakhnaunak csak annyi múlt a mai találkozón, hogy a 6. vagy a 7. helyen zárnak.
A mérkőzésre Lakhnauban került sor, ahol nap közben a hőmérséklet meghaladta a 35 fokot is, ami kevesebb ugyan, mint amennyi néhány másik pályán volt az elmúlt napokban, de amellett a levegő nagyon párás is volt, így megterhelő lehetett a játékosoknak. A játék egy vörös és fekete talaj keverékéből álló, ütősbarátnak tűnő sávon zajlott.
A pénzfeldobáshoz ismét Dzsites Sarmá vonult ki, mint RCB-kapitány, aki, miután neki kedvezett a szerencse, a dobást választotta, és elmondta, hogy Radzsat Pátídár majd csereként jön be később. Bár Josh Hazlewood vállsérülése után visszatért Ausztráliából, ma még nem kapott szerepet: a teszvilágbajnokság döntőjére készülő Lungi Ngidi helyére a csapatújonc Nuvan Tusára került be. Ugyancsak nem játszott Tim David, de ő azért, mert előző meccsen a mezőnyben megsérült: őt Liam Livingstone pótolta. A hazaiaknál eltiltása után visszatért Digves Ráthí, valamint lehetőséget kapott Matthew Breetzke, akinek ez volt élete első IPL-mérkőzése. A két kimaradó ember Aiden Markram (valószínűleg ő is a tesztvébé miatt) és Ákás Díp volt.
A nyitó ütőspárban Breetzke máris ott volt, méghozzá Mitchell Marshsal együtt. Ez még nem meglepő, ám az igen, hogy a dobást, annak ellenére, hogy a gyors labdák jól görbültek, egyik végről sem Bhuvnesvar Kumár nyitotta: vele ilyen az IPL-ben utoljára több mint 10 éve fordult elő utoljára! A mostani két nyitó dobó, Tusára és Krunal Pándjá egyelőre közepesen kezdett, de aztán a 3. játszmában Tusára megszerezte első RCB-beli kapuját, méghozzá Breetzke ellen, akinek tehát nem lett valami hosszú az eddigi IPL-pályafutása. A harmadik rendbe Risabh Pant jött be, akihez a szurkolók 2025-ben minden esetben úgy álltak hozzá, hogy Na majd most megmutatja!
– de eddig lényegében sosem mutatta meg, mire képes. Most viszont már a 4. játszmában kaptunk egy kis ízelítőt, amikor 3 határt is ütött két dupla mellett, így ennek is köszönhetően a Lakhnau 55/1-re jött föl az erőfölény végére. De ez még semmi nem volt Panttól: a folytatásban egyre csak ontotta a futásokat, és már a 10. játszmában meglett neki az 50-es, miközben Marsh még csak 26-nál tartott a félidő felénél – a csapat pedig éppen 100/1-nél, ami egy igazi mamutpontszámot jósolt a végére. Aztán Marsh is belelendült, és a 14. játszmában egy hatossal már ő is átlépte az 50-et, 15.2 után pedig már 67-re állt, a szuperóriások összesítve pedig 172/1-re. Elég nyilvánvaló, miért pont ezt a pillanatot emeltük ki: azért, mert most jött a kiesés, méghozzá Marsh búcsúzott Kumár dobásából – de a társulás így is csapatrekordot döntött a 2. kapus párokat tekintve, hiszen eddig 121 volt az LSG-rekord, most pedig Marsh és Pant 152-t tett hozzá közösen! Igen ám, de a Bengaluru nem nyugodhatott meg, mert most meg a félelmetes Nicholas Pooran érkezett a pályára – de ennek az igen ámnak is volt egy igen ámja: Pooran ma egyáltalán nem volt félelmetes. Pant viszont annál inkább: már csak az a kérdés, az eddigi 13 meccsen miért nem ezt az arcát mutatta? Most a 18. játszmában, 54 labdából már a 100-ast is elérte (amit egy szaltóval ünnepelt), majd még hozzátett egy kicsit a végéig, és 118-neskivel zárt! A szuperóriások így 227-es eredményt tudtak felmutatni: fel volt adva a lecke a vendégeknek, akik eddig történetük során 204-nél nagyobb célt még soha nem kergettek le!
Phil Salt és Virát Kohlí természetesen nem feltartott kezekkel jött ki a második félidőre. Sorra kezdték ütni a négyeseket (csak a 2. játszmában, William O’Rourke ellen öt darabot!), és például 5 játszma után már 12 négyessel álltak, fele-fele megoszlásban, de amúgy maximumot meg nem szereztek egyet sem. Utána viszont a csereember, Ákás Szinh meghozta az első áttörést, amikor labdájából a fedezet elkapta Saltot, így az erőfölény 66/1-re végződött. Most jött a másik csereember, a beígért Pátídár, aki gyorsan indult, de gyorsan is búcsúzott, mert O’Rourke, ha pazarló is volt, de eredményes is, és a 8. játszmában kiejtette őt – csak úgy, mint egy labdával később az újként bejövő Livingstone-t is. De a 10. játszma megint a Bengalurunak sikerült sokkal jobban: egyrészt már Kohlí az 50-est is megszerezte, aztán meg Majank Agravál ütött be sorozatban még három négyest, így a félidő fele 115/3-mal érkezett el. A hullámzás viszont folytatódott: most Digves Ráthí hozott le egy viszonylag takarékos játszmát, aztán Aves Khán kiejtette Kohlít – ezek után még 105 futás kellett volna a Royal Challengersnek 52 labdából, úgy, hogy 4 ütősük már leballagott. Sőt, a 13. játszma végére már 12,71-re nőtt a szükséges pontarány, így az LSG szinte páholyban érezhette magát. De most jött a feketeleves: Agravál és Dzsites Sarmá. Főleg utóbbi, mert Agravál már kevés labdához jutott. Bár a több ápolás miatt (Sarmához és Panthoz is ki kellett jönni) egy kicsit vontatottan haladt a játék, de amikor haladt, akkor Sarmá hatalmas tűzijátékot rendezett: 20 labda után már 49-e volt – viszont ekkor a csúcson elkapták! A játékvezetők azonban mégis szóltak neki, hogy még várjon, mielőtt lemegy: ellenőrizték ugyanis a dobást, amiről ki is derült, hogy rossz volt, mert a dobó hátsó lába érintette a vonalat. Így Sarmá maradt, és ha már maradt, ugyanígy folytatta: az ezt követő szabadütést 6-osra zúdította, majd... Majd pár dobás múlva Ráthí kimánkadolta! Az akkor éppen inaktív Sarmá valóban messze kint helyezkedett, így az eset jogos volt – de Pant, az LSG kapitánya rendkívül sportszerűen visszavonta az apellációt, így az ütős még egy életet kapott! Ez pedig többek között egy 4–0–4–6–6-ra használta ki, ismét O’Rourke-ot megsorozva, így szegény új-zélandi 74 hagyott futással zárt, ami új negatív csapatrekord lett... Méghozzá messze, mert eddig 60 volt a legrosszabb. De ami ennél is fájóbb lehetett a Super Giantsnek, az az, hogy most már csak egy pár tyúklépésnyire volt a győzelemtől a Bengaluru, azt pedig meg is tették: Sarmá 33 dobásból 85-neskivel végzett, csapata pedig 8 megmaradó labdával nyert.
Ezzel az RCB lett az IPL történetében az első csapat, ami mind a 7 idegenbeli meccsét megnyerte a csoportkörben – és nem mellesleg ez idén arra is elég volt nekik, hogy az első elődöntőbe jussanak. Mivel ott (holnapután) a Pandzsáb lesz az ellenfelük, így most már biztos, hogy a döntő egyik résztvevője közülük kerül ki, azaz egy olyan csapat lesz, akik még sosem voltak bajnokok. A végselejtezőben pedig a Mumbai és a Gudzsarát csap majd össze pénteken.
