Kedden új bajnoka lesz az IPL-nek

2025. június 1. – Szerző: Krikettgalaxis

Aki követte az eseményeket, a címből már kitalálhatta, mi történt: az, hogy a második elődöntőt a Punjab Kings nyerte meg a Mumbai Indians ellen, ami azt jelenti, hogy a döntőbe két olyan csapat jutott be, aki még sosem volt bajnok!

Az indiai Pandzsáb állam egyik leghíresebb épülete, az amritszari aranytemplom (illusztráció)

A kép szerzője: Julian Nyča (Wiki Commons), licenc: CC BY 3.0

Az idő rohan, így aztán valószínűleg a legtöbb ember úgy érzi, hogy ami ezen a héten hétfőn volt, az olyan, mintha csak ma lett volna. Hiszen még bizonyára élénken él mindenki emlékeiben, amikor a Pandzsáb és a Mumbai utoljára megküzdött egymással – és most teljesen más körülmények között, egészen más tétért újra találkoztak, egy héten belül tehát másodszor. Akkor csak az volt a tét, hogy ki jut az első elődöntőbe és ki a végselejtezőbe, most viszont ezeken a meccseken már túl is vannak mindketten, és a sors újra összehozta őket a második elődöntőben: vagyis most már a döntőbe jutásért ment a küzdelem.

Mondhatnánk, hogy a lendület ma az Indiansnek kedvezett, hiszen ők győzelem, míg a Kings vereség után érkezett meg ide, de azok a találkozók Mullánpurban voltak, most viszont Ahmadábádban jártunk, egy más jellegű pályán. Itt idén mindketten találkoztak már a Titansszal, a PK legyőzte őket, az MI viszont kikapott.

A sáv, amit használtak, teljesen kemény és sima volt, vagyis maga a paradicsom az ütősök számára. Mivel harmatosodás sem volt várható, a tévés szakértő, Michael Clarke szerint érdemesnek tűnt volna ütéssel kezdeni, és megpróbálni valami legalább 200-as célt felállítani. Ennek ellenére a pénzfeldobást megnyerő Pandzsáb a dobással való kezdést választotta – kapitányuk indoklása szerint azért, mert egy kicsit borult volt az ég, és tegnap a sáv le is volt fedve.

A Kingsnél a múltkori kezdőből kimaradt Prabhszimran Szinh (de nyilvánvaló volt, hogy majd őt cserélik be) és Harprít Brár, akik helyett Vaisákh Vidzsaj Kumár és a csuklósérülése után visszatérő Judzsvendra Csahal kezdett. A Mumbainál egy angolt egy másik angolra cseréltek: mivel Richard Gleeson összeszedett valamilyen kisebb sérülést, így most helyette a csapatújonc Reece Topley kapott lehetőséget.

Ahogy minden esti IPL-meccs, úgy ez is 19:30-ra volt tervezve. Ám néhány perccel előtte szemerkélni kezdett az eső, és a sávot is le kellett fedni – és bár elég hamar le is vitték a ponyvákat, utána már rendesebben is esni kezdett, és hozhatták is őket vissza. A folytatásban még játszadozott egy kicsit az időjárás a jelenlévők idegeivel (összevissza változott ugyanis), végül 21:10 táján végleg elállt az eső, így a kezdést 21:45-re tűzték ki, és annak ellenére nem veszett el egyetlen játszma sem, hogy előzetesen 21:30-at ígértek határidőként arra, hogy ne történjen rövidítés.

A két nyitó ütős Rohit Sarmá és Jonny Bairstow volt, és előbbit már a 2. játszmában elejtette Azmatulláh Omrzí – ám 3 dobás múlva mind az afgán, mind az egész csapata megkönnyebbülhetett, mert akkor Marcus Stoinis dobásából már Vidzsaj Kumárnak sikerült elkapnia a veszélyes ütőst. A folytatásban Bairstow és Tilak Varmá nem szédületes, de jó sebességgel hatolt előre: ha épp határt nem ütöttek, akkor is egy-egy szimplát vagy duplát csak teljesítettek, és így az erőfölény végére 65/1-ig jutottak el. A 7. játszmát aztán Vidzsaj Kumár kiválóan hozta le: 5 futás és egy kapu (Bairstow) volt benne, Csahal pedig hasonlóan kiváló 8. játszmát dobott, 3 futással. De ezzel együtt is a félidő felére 102/2-ig másztak föl az ütősök: most Varmá és Szúrjakumár Jádav. A 12. játszmában utóbbi ismét átlépte a 25 futást, ami, ha valaki nem olvasta volna a korábbi híreinket, azért érdekes, mert ez így már 16-odik (!) egymás követő alkalommal teljesült! Hamarosan az ütős már az idei 700. IPL-futását is megszerezte, majd beütött még egy 4-est meg egy 6-ost... de az utolsó szó Csahalé lett, aki mai utolsó előtti labdájából kiejtette az 50-eshez vészesen közelítő ütőst. De Varmá is vészesen közelített ahhoz, ugyanis neki is éppen 44 futása volt ekkor – de ő is ugyanúgy 44-gyel esett ki, méghozzá a következő játszmában, Kyle Jamieson megtévesztően lassabb labdájából. Az MI lendülete ezzel eléggé megtört, következett is két játszma határesemény nélkül... azaz... nem egészen, mert a 16. játszma végén a pandzsábiak egy dupla futásból hatot csináltak egy csúnya túldobással, ami kiment a pályáról... Az utolsó pár játszma aztán két emberről szólt: Naman Dhírről a Mumbai részéről, aki 7 négyest ütött be ezen időszak alatt (igaz, többet csak szerencsével), valamint Omarzíról, aki még két kaput szerzett, és viszonylag jól vissza is tudta fogni a haláljátszmákban az ellenfél pontszerzését is. A korábban kinéző 210–220 helyett így végül csak 203 gyűlt össze az Indiansnek, de persze ez sem volt annyira rossz.

Korábbi sejtésünk beigazolódott (azért persze nem volt egy lottóötös-szint): valóban Prabhszimran Szinh lett a PK csereembere, aki Prijáns Árjával nyitotta az ütést, helyi idő szerint már majdnem éjfélkor. Ők a szükségesnél kicsit lassabban indultak, ráadásul Trent Boult a 3. játszmában fel is bontotta a párjukat Szinh kiejtésével, utána viszont Ájra és főként a 3. rendű Josh Inglis visszahozta a csapatot. Ám még mielőtt túlzottan elhúztak volna, jött a Mumbai csereembere, Asvaní Kumár, és mai első labdájából, még az erőfölényen belül búcsúztatta Árját, így 6 játszma után az állás 64/2 volt: szép kiegyenlített! A kiegyenlítettség azonban nem sokáig tartott, mert az esélyek a folytatásban a kékek felé tolódtak el: Mitchell Santner és Hárdik Pándjá is ledobott két igen jó játszmát (összesen 8 futás és 1 kapu) – ráadásul még egy videózási lehetősége is elveszett a Kingsnek, mert Inglis olyan finoman élezett bele a kapus által elkapott labdába, hogy ő maga sem érezte, és ezért kikérte a DFR-t. Innen azonban Srejasz Ajjar és Nehal Vadhará nagy kapaszkodásba kezdett. A félidő felére már 98/3-ig jöttek föl, majd két újabb csendes játszma után Ajjar Topley ellen egy 6–6–6-ot mutatott be, és innentől a Pandzsáb szépen kordában tudta tartani a szükséges pontarányt. 5 játszmával a vége előtt 57 futás kellett volna a győzelmükhöz, amit rögtön egy hatossal csökkentettek tovább, és így már egyértelműen ők voltak az esélyesek – ám akkor Kumár újra lecsapott, a következő játszmában pedig, nem sokkal azok után, hogy Ajjarnak meglett az 50-es, Pándjá egy pontos közvetlen rádobással Sasánk Szinhet is kifutotta. A 19. játszmát Asvaní Kumár dobta, ám ő ezúttal hősből antihőssé változott: egy túllépéses rossz és egy széles dobás mellett négy 6-ost is hagyott Ajjarnak, így nem is volt szükség a 20. játszmára: a Kings bejutott a döntőbe! Ajjar az utolsó ütése után szinte még csak el sem mosolyodott, de aztán persze megkezdődött az ünneplés a pandzsábiaknál. Érdekesség (persze kérdés, kit érdekel pont most, pont ez), hogy az MI még sosem vesztett meccset úgy, hogy legalább 200-as célt állítottak fel az ellenfél elé: most először történt ez meg.

Ez a mai eredmény viszont azt jelenti, hogy mindenképpen új bajnoka lesz az IPL-nek, egy olyan csapat, amelyik még soha nem volt: a Royal Challengers vagy a Punjab Kings! Kedd este kiderül, hogy melyik.