Az RCB számára ért véget a 17 éves várakozás
2025. június 3. – Szerző: Krikettgalaxis
Tizennyolcadik próbálkozásra nyerte meg az IPL-t az egyik lenagyobb szurkolótáborral rendelkező klub, a Royal Challengers Bengaluru, miután a mai döntőben 6 futással felülmúlta a Punjab Kingst. Az eredmény szorosnak látszik, és sokáig az is volt a meccs, de aztán valójában már jópár játszmával a vége előtt eldőlt.
A Bengaluru-palota Bengaluruban (illusztráció)A kép szerzője: Basavarajmin21 (Wiki Commons), licenc: CC BY-SA 4.0
2025. január: története során először BBL-bajnok a Hobart Hurricanes. Február: története során először SA20-bajnok az MI Cape Town és először ILT20-bajnok a Dubai Capitals. Június: először IPL-bajnok a ...? Az biztos, hogy a mondatot jogosan kezdtük el, hiszen bárki is nyer, neki ez lesz az első aranyérme, de vajon mi lesz a befejezés? Ez volt az a kérdés, amire a választ milliárdnyi ember várta izgatottan néhány órán keresztül ma este. Egy biztos: az utóbbi idők egyik legtöbb érzelmet kiváltó döntője volt várható.
A Royal Challengerst és a Kingst a Delhi Capitalsszel együtt évek óta az IPL szentháromságának
nevezik: ők ugyanis azok a régi csapatok, akik még sosem voltak bajnokok (rajtuk kívül persze az LSG sem, de ők még nagyon fiatal klub). Ez a becenév
eredetileg inkább gúnyos éllel rendelkezett, de azóta ez a hangulata már megkopott, sőt, magának ennek a három csapatnak a saját szurkolói is időnként használják már, inkább szimpátiát, esetleg sajnálatot keltve sokakban. Ma azonban biztos volt, hogy ez a furcsa szentháromság megszűnik létezni – vajon beleveszik majd a Lakhnaut? Vagy nem használják többé ezt a kifejezést? Ezt majd az idő megmutatja nekünk.
A két csapat pár napja az első elődöntőben már találkozott: akkor a Pandzsáb igen csúnyán összeomlott, a Bengaluru így egyik legkönnyebb győzelmét aratta. De hogy ez még egyszer ilyen formában történjen meg, arra azért nagyon kevés esély volt – már csak azért is, mert a pálya is teljesen másik volt: ezúttal Ahmadábád, ahol a Kings viszont tegnapelőtt megnyerte a második elődöntőt, míg az RCB 2025-ben nem is játszott itt egyáltalán. A mai sáv háromnegyed rész vörös és negyed rész fekete talaj keverékéből állt, és sok futás volt rajta várható.
A pénzfeldobást a Pandzsáb nyerte, és a dobást választották. Mindkét együttes pont ugyanazzal a 11-gyel állt ki, mint legutóbb, persze úgy értve, hogy a Kings esetén a múltkori dobócsapatot értve, a Bengaluru esetén meg a legutóbbi ütőösszeállítást. Ez azt is jelentette, hogy tehát az RCB-be visszajött Phil Salt, aki legutóbb is játszott, de aztán hazautazott családjához, mivel most született meg a gyermeke.
Az ütést mindjárt ő is kezdte, természetesen Virát Kohlíval együtt. Az első játszmában pedig az angol máris 12 futást gyűjtött, igaz, az egyik hatosánál csak centiken múlt, hogy nem érte el a mélységi ferde láb mezőnyjátékos. De a második játszma máris elhozta Salt végét, mert Kyle Jamieson dobásába csak az ütő csúcsával tudott beleérni, és elkapás lett az eredmény. A következőnek beálló Majank Agravál kezdetben sokat bizonytalankodott, de mindig szerencséje volt, aztán pedig magára is talált, és az erőfölény végére Kohlíval már 55/1-ig jutottak el. Utána viszont bejött dobni Judzsvendra Csahal, aki korábban 8 évig örvendeztette az RCB-szurkolókat a csapat tagjaként, de ma eléggé elkeserítette őket: már a második labdájából kiejtette Agravált – amúgy IPL-pályafutása során már 7-edszer! A következő időszak aztán kapuvesztés nélkül telt ugyan, de a pontok sem gyűltek annyira gyorsan, így amikor a félidő felénél 87/2-t mutatott az eredményjelző, a Pandzsáb lehetett egy kicsit elégedettebb. Ahogy azzal is, hogy ezek után Jamieson Radzsat Pátídárt is kiejtette, Csahal és Vaisákh Vidzsaj Kumár pedig egy-egy elég takarékos játszmát hozott – pedig a talaj továbbra is ütősbarátnak érződött. És ugyanez a közepesnek érződő játék folytatódott továbbra is a Bengalurutól: Kohlí sem érte el még az 50-et sem, amikor Azmatulláh Omarzí dobta–elkapta a 15. játszmában, és a következő ütősök is kipotyogtak tizen-huszon pontszámokkal, vagy még kevesebbel. Egyedül a 17. játszma hozott három 6-ost, ami eléggé megdobta a csapat pontszámát, de például a 18-adikban és a 20-adikban egyetlen határ sem született, sőt, az utolsóban Arsdíp Szinh minden második dobásából kaput szerzett, így a Royal Challengers 190-nel végzett: ezen a pályán ez azért átlag alattinak érződött.
A kergetést Prijáns Árja és Prabhszimran Szinh kezdte, de az első 4 játszmában egyre rosszabbul haladtak, ahogy telt az idő: 13–10–5–4, sőt, egyszer közben Romario Shepherd a mélységi hátsó keresztlábon egy nem annyira nehéz elkapási esélyt is elejtett Szinh ellen, hamarosan pedig egy kifutást úszott meg ugyanő. Az első kapu aztán az 5. játszmában érkezett el, méghozzá Salt briliáns elkapásának köszönhetően: a határ mellett végrehajtott mozdulat közben ugyanis elvesztette az egyensúlyát, és ő maga kikerült a kötélen kívülre – de még időben feldobta a levegőbe a már elkapott labdát, visszalépett a pályára és újból elkapta a játékszert! Az erőfölény végére a Kings így 52/1-ig... hát, az nem mondjuk, hogy vergődött el, mert azért annyira nem volt rossz a helyzet, de fogalmazzunk úgy, hogy nem túl kényelmes léptekkel jutott el eddig. A 7. játszmát aztán Krunál Pándjá dobta: három futást hagyott mindössze. (Jegyezzük!) Ugyanő dobta a 9-ediket is: 4 futás és Szinh kiejtése. És még a félidő fele előtt Shepherd is szerzett egy skalpot, méghozzá nem is akárkiét: a talán legfélelmetesebb ütősét, Srejasz Ajjarét! Így aztán 10 játszma után, 81/3-nál már a Bengaluru érezhette magát fölényben. Utána Pándjá következő dobásából Josh Inglis (aki eddig ma a legjobban haladt a PK ütősei közül) összehozott egy hatost, de aztán a dobó a következő 5 labdájából megint csak 1 szimplát hagyott, a 13. játszmát pedig Inglis búcsúztatásával kezdte és újabb 5 labdából hagyott 3 futással folytatta: elképesztő dobóteljesítmény, főleg egy döntőben! És ez volt az, ami a döntő döntő mozzanatának is bizonyult: Sasánk Szinh ugyan még időről időre beütött néhány határt, de a cél egyre távolodott a Pandzsábtól, ráadásul a 17. játszmában Bhuvnesvar Kumár is kiejtette két emberüket. Az utolsó játszma előtt már 29 futás hiányzott volna a királyok győzelméhez, de Josh Hazlewood két pöttyössel kezdte a dobást, így eldőlt: most már csak 4 érvényes dobás kellett, bármilyen eredménnyel, és az RCB a bajnok! Kit érdekelt már ezek után, hogy abból a 4-ből Sasánk Szinh egy 6–4–6–6-ot hozott le?
Az ünneplés elkezdődött, itt és Bengaluruban, és valószínűleg még India számos nagyvárosában, hiszen az RCB szurkolói mindenütt ott vannak. A pályára megérkezett két korábbi legendás játékos, A. B. de Villiers és Chris Gayle is, akik többek között az Í szala kap nammdu szövegű dalt énekelték: ez kannada nyelven annyit tesz: Ez alkalommal miénk a kupa!. A pénz- és egyéb díjak átvétele után Pátídár kapitány a felállított színpadon átvehette a kupát is, méghozzá Rodzsar Binnítől és Dzsaj Sáhtól, azaz az Indiai Krikett-tanács és a Nemzetközi Krikett-tanács elnökétől. Ezt követően Kohlí vezetésével megérkezett a többi csapattag is, és a visszaszámlálás után ujjongva emelték magasba a kupát, természetesen tűzijáték és konfettieső kíséretében...
A szezon legtöbb futásáért járó narancs sapka és a legtöbb kapuért nyerhető lila sapka is egyébként egy-egy Gujarat Titans-játékosé lett: Száín Szudarsan 759 futással, míg Prasziddh Krisná 29 kapuval végzett az élen. A legszebb elkapásért járó különdíjat Kamindu Mendisz (Sunrisers Hyderabad) érdemelte ki, míg az idény legjobb játékosának egyenletesen jó ütősteljesítményéért Szúrjakumár Jádavot választották a Mumbaiból. Elismerés járt a legtöbb hatosért is: ezt 40 maximumával Nicholas Pooran kapta meg, de ő nem volt jelen, ezért karibi társa, Shepherd vette át a nevében.
És akkor jöjjön a szokásos szezonvégi összesítőnk, ami mindig mutatja, hogy egy-egy év során mennyivel komolyodik
a liga története. A szezon kezdetekor 79 mérkőzéssel, 974 futással vagy 37 szerzett kapuval be lehetett kerülni az IPL összesített 100 legjobb játékosa közé a három ranglista valamelyikén. Ez már eddig is komoly teljesítményt jelentett, de mostanra még tovább nőtt a követelmény: most már 83 meccs, 1080 futás vagy 39 kapu kell hozzá. Szóljon, aki képes rá!
