Nőiben sem volt egy súlycsoport Anglia és a Karib-térség
2025. június 7. – Szerző: Krikettgalaxis
A férfiak sorozatgyőzelme után most női ENN-ben is 3–0-ra verték a házigazda angolok a legjobb játékosukat amúgy az idő nagy részében mellőzni kényszerülő Karib-térséget. Méghozzá mindhárom alkalommal nagy különbséggel.
Az angolok büszkesége, a Big Ben (illusztráció)A kép licence: közkincs / szabadon felhasználható
Bár a 2022–2025-ös ICC-bajnokság már januárban véget ért, de a következő ciklus még nem kezdődött el: az úgyis csak a 2029-es világbajnokságra való kijutásról dönt, ami még annyira messze van, hogy egyelőre még a 2025-öset sem tartották meg. Szóval ez a mostani hármas sorozat még semmiképpen sem volt része az ICC-bajnokságnak – de később sem találkozik ez a két válogatott ilyen keretek között, hiszen a 11 résztvevő közül mindenki nem pont mindenkivel, csak 8 másik ellen játszik, és ez a párosítás éppen a hiányzók között van.
Nemrég ért véget az NH20-as sorozat is ugyanezen két csapat között: akkor simán, 3–0-ra a házigazda Anglia nyert. Viszont ők mostanra elszenvedtek egy súlyos veszteséget: Heather Knight, aki pedig például a 3. meccsen 66 futást gyűjtött, az alkalommal egy komolyabb combsérülést is összeszedett, ami miatt nem csak ezt a sorozatot kellett kihagynia, de valószínűleg minden mást is egész nyáron. Helyére egyébként Alice Capsey-t tették be a keretbe.
A mostani első találkozót Derbyben rendezték, és bár az elején ijesztegetett egy kicsit az eső, végül amiatt csak a pénzfeldobást halasztották el egy kicsit, de a kezdést nem. Anglia két, míg a vendégcsapat egy ENN-újoncot avatott ma, méghozzá Emily Arlott és Linsey Smith, valamint Jahzara Claxton személyében. A hazaiak az ütést választották, így máris kijött a pályára Tammy Beaumont és Amy Jones, ők pedig csak ütöttek és ütöttek... egészen a 36. játszmáig, mire a csapatnak már 222 futása volt! Végül mindketten 100 fölötti eredménnyel végeztek (Jonesnak ez lett az első százasa), később pedig Nat Sciver is teljesített egy 50-est, így Anglia egészen 345-ig eljutott. Igaz, aztán a karibiaknál is kialakult egy igen jó nyitó pár, amit Hayley Matthews és Qiana Joseph alkotott: de ők csak 91-ig jutottak közösen, és Matthews ki is esett az 50-es kapujában. Később viszont társaik egyáltalán nem voltak a helyzet magaslatán, és legtöbben alacsony pontszámmal estek ki (kivéve Aaliyah Alleyne, aki 44-gyel) – de nem csak az ütősök mutatják a különbséget a csapatok között, hanem például a három debütáns dobóteljesítménye is: míg Claxton nem szerzett kaput, gazdálkodása pedig rendkívül rossz volt, addig Arlott kettő, míg Smith öt (!) ütőssel végzett. Ezek után az eredmény már nem meglepő: Anglia 108 futással nyert.
A második meccs Leicesterben volt, és sokmindenben kísértetiesen hasonlított az előzőre. A Karib-térség számára viszont két igen rossz hírrel indult az egész: Matthews kapitány válla megsérült, így nem játszhatott ma (a pótkapitány Shemaine Campbelle lett), Joseph pedig valamilyen influenzaszerű betegséget kapott el... Helyére nyitónak Raeleanna Grimmondot tették be – de csak a második félidőben, mert az angolok megint az ütést választották. És amint említettük: múltkorhoz hasonlóan kezdtek alakulni a dolgok. Beaumont és Jones ismét egyéni 100-asokat teljesített, és a nyitó pár 200 fölé is eljutott: női ENN-ben ők lettek az elsők, akik kétszer is 200-as nyitó társulást hoztak össze, ráadásul két egymást követő meccsen! Jones első százasára múltkor 12 évet kellett várnia – most pedig 5 napot a másodikra... További hasonlóság az előző mérkőzéssel, hogy volt még egy angol 50-es is, bár ezúttal nem a most gyengén játszó Scivertől, hanem Emma Lambtől, így a csapat 366 futással zárt. Az újonc Grimmond bemutatkozása viszont legalább szép lett: 53 futást szerzett, amivel a Karib-térség történetének második legjobb bemutatkozó eredményét érte el. Viszont a többiek most sem tündököltek, bár ma is született egy 44-es eredmény (most Jannillea Glasgow-tól), így a házigazdák még nagyobb, 143 futásos győzelmet arattak. Érdekesség, hogy a 2. félidő során Kate Cross most szerezte meg 100. ENN-kapuját.
A harmadik összecsapásra Matthews még mindig nem volt elérhető – és mit mondjunk: ez megint meglátszott. Az ezúttal a dél-angliai Tauntonban, esővel fenyegető körülmények között megrendezett meccsen az elsőként ütésre kényszerülő vendégek a 4. játszmában már 4/3-ra álltak, majd a 13. játszma közben az addig is szemerkélő eső annyira fölerősödött, hogy meg kellett állítani a játékot. Ekkor az állás 43/3 volt, amikor pedig 5 (öt!) órányi várakozás után folytatódhatott a játék, az első labdából 43/4-re változott, majd pillanatokon belül 58/6-ra. A mérkőzést egyébként 21–21 játszmásra rövidítették le, és úgy tűnt, a karibiak valami irtózatosan gyenge eredménnyel végeznek majd, de azért a 20. játszmában Aaliyah Alleyne öt (!) egymás utáni 4-essel jelentősen szépített ezen, így végül legalább 106-ig eljutottak. Ami azért szintén nem sok. A kergetés során az angolok egészen megváltoztatták a múltkor bevált ütősrendet: most Sophia Dunkley és Nat Sciver nyitott, akik Húsz20-as üzemmódban játszva szépen meneteltek, majd Dunkley kiesése után Capsey is ugyanezt tette: igen simán, már a 11. játszmában el is érték a célt, így 3–0-ra besöpörték a sorozatot.
A három meccsen összesítve egyébként a legtöbb futást Amy Jones szerezte (251-et), a legtöbb kaput (7-et) pedig Linsey Smith – de azt is mondhattuk volna, hogy két meccsen összesítve, hiszen ezen a harmadikon ők nem is ütöttek vagy dobtak...
A két válogatott női ENN-es örökmérlege ezek után úgy néz ki, hogy 29 találkozóból 21-et nyertek az angolok, 6-ot a karibiak, kétszer pedig nem született eredmény.
