Három szó az MLC-nyitómeccs összefoglalója: Allen, Allen és Allen
2025. június 13. – Szerző: Krikettgalaxis
Elkezdődött az amerikai Húsz20-as liga, az MLC harmadik szezonja, méghozzá most először a nyugati parton. A San Francisco Unicorns és a Washington Freedom találkozóján minden mást elhomályosított Finn Allen, aki egymaga 151 futást gyűjtött, így a hazai csapat rendkívül simán nyert.
A Golden Gate híd San Franciscónál (illusztráció)A kép licence: közkincs / szabadon felhasználható
Az utóbbi években megjelent Húsz20-as ligák szinte mind arra pályáznak, hogy az IPL mögött a második legnagyobbak, legfontosabbak, legnépszerűbbek legyenek. Az MLC első két éve nem volt rossz, de azért ott még nem tartanak, hogy a második legjelentősebbek legyenek a világon. Viszont évről évre fejlődnek valamit, így az esélyük megvan rá, hogy egyszer elérjenek oda, és a pénzügyi háttér, a potenciális piac, minden más is megvan hozzá. A 2025-ös idény például abban különbözik az előzőtől, hogy most már mindenki mindenkivel kétszer találkozik a csoportkörben, vagyis a meccsek száma a rájátszással együtt 34-re bővül – de 2027-től további terjeszkedés várható két új csapat megjelenésével.
És még egy újdonságot hozott a 2025-ös év: most először játszanak mérkőzéseket a nyugati parton, jelesül San Francisco mellett, Oaklandben, a nemrég krikettstadionná átépített híres Pénzcsinálók-pályán
, azaz az Oakland Coliseumban. Erre a nyitómeccsre mindjárt itt is került sor, méghozzá a hazai csapat, a Unicorns és a tavalyi bajnok, a Washington Freedom részvételével. Sajnos azonban attól, hogy a lelátók tele legyenek nézőkkel és szurkolókkal, most még messze voltunk – de azért így sem kongott az ürességtől a stadion!
A hat klub közül mindössze kettő volt, akik ugyanazzal a kapitánnyal vágtak neki ennek az évnek, mint a tavalyinak: ezek egyike éppen a San Francisco volt, akiket továbbra is Corey Anderson vezetett – viszont a Freedom új kapitánya Glenn Maxwell lett. Ami az összeállításokat illeti: az egyszarvúknál három olyan ember mutatkozott ma be, akik korábban nem játszottak náluk: az új-zélandi Tim Seifert és két ausztrál, Cooper Connolly és Xavier Bartlett, míg a fővárosiaknál csak kettő ilyen játékos volt: a szintén ausztrál Mitchell Owen és a szintén új-zélandi Ben Sears.
A pénzfeldobást a vendégek nyerték, és a dobást választották. A két hazai nyitó ütős Seifert és honfitársa, Finn Allen volt, akik elég hamar szép határokkal mutatkoztak be, de a 3. játszmában Jack Edwards máris megszerezte az év első MLC-kapuját, Seifert kiejtésével. Nem tartott sokáig a már a nemrég befejeződött IPL-ben is gyenge formát mutató 3. rendű ütős, Jake Fraser-McGurk bentléte sem, akit Saurabh Netravalkar ejtett ki – végre valaki, aki sem ausztrál, sem új-zélandi! Viszont Allen nagy lendülettel ütött, így az erőfölény 67/2-re végződött. És bár a következő játszma nagyon takarékos lett, de a 8-adikban Sanjay Krishnamurthi négy egymást követő hatossal mutatta meg, hogy ő is ott van a pályán, majd rövidesen Allen is beütött hármat is egymás után, amivel az 50-ese is meglett, mindössze 20 labdából! De ez még semmi. Miután a félidő fele 128/2-vel érkezett el, Allennek megint volt egy 6–6–6-ja, így a 13. játszmában, csupán 34 labdából máris 100-asnál tartott: persze ez lett az MLC rövid történetének eddigi leggyorsabb százasa, sőt, az összes nagy Húsz20-as ligát tekintve is a második leggyorsabb! A 17. játszmában már 150-nél (!) tartott, 19 darab hatossal, ami szintén világcsúcs lett bármilyen Húsz20-as meccset tekintve – és csak ezek után esett ki 151-gyel! (Nem sokat von le az érdemeiből, de az igazság kedvéért azért meg kell jegyezni, hogy azért ez a pálya viszonylag kicsi.) Nem mellékesen ez lett a világ leggyorsabb Húsz20-as 150-ese, hiszen csak 49 labda kellett hozzá, míg eddig 52 volt a rekord. A játékrész végén Hasszan Hán is beütött még egy gyors 38-at, amivel a csapat 269-ig jutott el: ez természetesen az MLC eddigi legmagasabb pontszáma lett bárki által.
De ha ilyen a pálya, hogy ilyen jól lehet rajta ütni, miért ne szerezhetne ennyit az ellenfél is? Ez a kérdés merülhetett fel Mitchell Owen és Rachin Ravindra fejében is, akik a kergetésnek nekiláttak. Owen mindjárt az első két labdát 4-esre ütötte: időarányosan eddig jó! Aztán a 3. és 4. játszma határán a két ütős összehozott egy 6–4–4–6–6–6–6–6-ot is, amivel 5 játszma után máris 79/0-nál tartottak, így akár a sikeres kergetésre is megvolt az esélyük! Ez viszont gyorsan eloszlott: először, még az erőfölényben Liam Plunkettnek sikerült megtörnie a társulást, a korábban 16-ból 42-t szerző Ravindra kiejtésével, majd rövidesen Owen és Edwards nem értette meg egymást: előbbi futni indult, míg társa nem, így kifutás lett a vége. A 8. játszmában Hárisz Rouf két ütőst is kiejtett, a 9-edikben pedig ugyanezt megtette Hasszan Hán is, a 10-edikben pedig Carmi le Roux, így a Freedom hirtelen 117/8-ra omlott be. Innen persze már semmi esélyük nem volt, csak esetleg a szépítésre: de az utolsó két ütőst is elvesztették már a 14. játszmáig, így súlyos, 123 futásos vereséget szenvedtek. Ez lett egyébként a Unicorns legnagyobb futásban mért sikere – de tudják, kedves olvasók, mennyi volt eddig a rekordjuk? 23, vagyis 100-zal döntötték meg!
